2014. október 4., szombat

Válasz Benus Tibornak



 A Magyar Versenymászók- fb csoportban írt levelére:


Ha már egy szervező komolyan megtiszteli a versenyzőket (akár az ott el nem indultakat is) szívhez szóló nyílt levelével, akkor miért ne szólaljon fel egy versenyző is, aki nem volt jelen – és nem is látogatja a hazai köteles versenyeket. Én kb. akkor hagytam abba a köteles mászóversenyek látogatását amikor azok elkezdtek maraton jellegűek lenni, mondván „Elmegy egy veszprémi Miskolc-ra, elmegy egy miskolci Szombathelyre, és legalább azt érezze hogy elfáradt, ne azt hogy leesett az első fogásnál és ezért utazott több száz km-ket.” – nem akarok nevet mondani, egy versenyszervező mondta ezt nekem egyszer. Én meg azt mondom, aki leesik az első fogásnál az sírja bizony végig hazáig az utat, ha ahhoz van kedve: MERT EZ a versenyzők VILÁGA. Ilyen egy VB és egy világkupa futam is. Amikor Ondra kihagyta az első akasztást és leszólították Franciaországban a világkupán, dühöngött, rugdalta a falat és csapkodott. Érzelmek, tök jó dolog. EZ A VERSENY. Ha le akarom magam fárasztani – akkor megvehetem a belépőt a Kletterhalle-ba Bécsbe, vagy a Bigwall-ba Budapestre és mászhatok 10 gyönyörű BubbFeri utat akár, a saját kötelemmel, amint a legjobb barátom biztosít. Ezt megtehetem ma, holnap és holnapután is. De egy verseny nem erről kell hogy szóljon. A VERSENY NEM EDZÉS, HANEM MEGMÉRETTETÉS. Nem a versenyen kell megtanulni akasztani, vagy állóképességet szerezni. A versenyen meg kell tanulni az alábbiakat egy mászónak: Mi az a falnézés? – Hogy tanulja meg egy mai versenyző azt, hogy van 5 percem kitalálni a bétát magamnak, utána elvisznek egy sötét, piszkos kis zugba ahol (amit Törppapa anno a szikla.hu –s cikkeiben „izolációnak” nevezett, nem tudom ma használják-e még ezt a kifejezést – majd avassatok be!) ahol egyedül bemelegítek és felkészülök, közben izgulva, mert hallom a többi versenyzőnek való drukkolást. Kijövök és On-sight teljesítem a versenyutat, kiadva magamból mindent amit csak lehet. Ha nem vagyok elégedett, tudom mennyire kell összeszedni magam a következő úton, hogy középdöntőbe kerülhessek. Ez a mentál „teher” volt az egyik legélvezetesebb dolog számomra, amiért anno versenyeztem. 2009 decemberét írjuk, a Padányi Kupa izolációjában. (http://bhsk.blogspot.hu/2009/12/padanyi-kupa-2009.html
) Emlékszem mennyire új volt nekem ez a terep – egyes versenyzők nyugodtsága mások körbe-körbe járkálása mint a párduc az állatkertben a ketrec rácsai között. Valaki mindig hoz egy zsámolynyi kötelet amibe bekötjük magunkat. Emlékszem, Bena –ha hívhatlak így – emlékszem, hogy amikor kijöttem mennyi szempár figyelt. Emlékszem a csöndre, a biztosítómra, ahogy még egyszer gyorsan átnéztem az utat és próbáltam lenyugtatni magam. Kívánom hogy a fiad is –mint versenyző- ezt élhesse át a versenyzése során, érezni azt milyen amikor „pórázon” hoznak ki a tömeg elé, mert ott érezheted leginkább hogy sportoló vagy. Néznek a szüleid, néz az edződ… én emlékszem totál be voltam fosva. De sajnos ezt az érzést nem fogják érezni a mai versenyzők, kivéve ha elmennek külföldre versenyezni ifi IFSC rendszerű versenyekre! Akkor azon a Magyar Kupa versenyen az 5. helyezést értem el a nyílt férfi kategóriában, nem sokkal később versenyszabályzatok átalakulása miatt nem voltam motivált többé. JAM jelleg? Azt mondom boulderban még el is fér ez a kis komolytalankodás – de hogy egy magyar kupán, ahol csak annyiból tudom ki a bajnok hogy az excel táblában ő neve van legfelül? Nincs döntőben kiabálva buzdítás? Nincs hatalmas taps amikor leesik? Hát tudod talán ezek miatt a változtatások miatt jár egyre kevesebb ember a versenyekre – holott a sportág elvileg egyre népszerűbb. (Amiket leírtam, ezek alól maximális kivétel az Aggtelek Kupa, és hatalmas respekt a szervezőknek, hogy minél több sziklafelületen lehet mászni – az amúgy védett parkban.) Végtelenül respektálom Bodrogi Zoliék munkáját, az egyik legjobb útépítőnek tartom itthon, és alig várom hogy jövő hétvégén mászhassam a bouldereit a Monkey 42 kunsztos maratonján.

Ez volt a véleményem, csak Egy vélemény – amivel lassan 5 éve takarózom.
Tisztelettel: Izer Bálint

2007. Everest Gym Magyar Kupa forduló versenykiírása

Nincsenek megjegyzések: