2014. november 24., hétfő

A külföldi verseny sem fenékig tejfel...

Szóval lényegében annyi történt, hogy elmentünk egy általam nagyon régóta izgatottan "vágyott" versenyre. Már szeptemberben írtam a barátaimnak, lesz majd ősz végén az a verseny Ausztriában, Graz-ban és minden évben csúcs szupi és muszáj elmennünk ide. :-)
Gergő és én a melegítés egy pillanatában.

Csapatot összekovácsolni persze nem volt egyszerű. Mióta Pistikéék bebeszélték maguknak hogy már nem megy a versenyzés (fenéket) azóta Veszprémből nem sokan ultramotiváltak, Gergő volt aki azonnal jelezte, álljunk fel a dobogóra menjünk, csináljuk. Gyurcsányosan mondva: "Csináljuk meg! Legyen kész!" (ironia ON)
Aztán jelzett Sanyi az erdélyi huligán, illetve Fecó Győri mászás szíve lelke és leginkább motorja. Gerivel Veszprémből, Sanyi Budapestről, Fecó és Laci Győrből jöttek, Pápán volt a hatalmak nagy világtalálkozója a Tesco parkolóban. De imádom az ilyen versenyes szitukat.

Árpi már pár héttel korábban jelezte sajnos Ő pont nem lesz Grazban, ezen a napon indulnak Fontainebleau-be boulderezni Ádámmal. Ám legyen, megbocsátható bűn. :-)
15euro-s regisztráció-t is furcsálltam amikor először a neten olvastam, pár éve még csak 10 euro volt, mászunk sokat és jól elfáradunk. Nem?
Fecó és Sanyiék a CAC nevű teremkolosszus köteles részét kívánták használatba venni, Gerivel melegítettünk. Ennek a versenynek volt egy kis hangulata amit nagyon szerettem.  3*30perc-et mászhattunk utána volt döntő. Ez most más felosztású lett: 4*20perc, és nem 15-20 boulder volt mint régen, hanem 8 darab. Ez nagyon fura volt nekem, ha tudom nem biztos hogy utazom 300km-ert. Gergő ezen a versenyen volt már dobogós, ahogy a veszprémi Kovács Balázs is, én pedig 2009-ben a 4. helyet szereztem meg. A dobogón, pad-et köztes-sorokat, mammut pénztárcát, Mammut kötelet adnak díjazásul, más színvonal mint az itthoni pezsgő és meleg kézfogás. De Ausztria sok mindenben más amiről mi nem tehetünk, szóval én teljes mértékben elégedett vagyok és boldoggá is tesz a hazai meleg kézszorítás.
A kerítés ugyan nincs cukorból, de van Mammut csocsóasztal...
végtelen Bachar létra Tomcsinak :-)
Bazdmeg Árpi!
 Szóval az első 20 perc sokkoló volt és ez a következő körökkel sem lett jobb. A boulderek igazán nehezek voltak, és eszméletlenül egysíkúak. Látszott hogy ötletesek és pro arc építhette őket, de nem a magyar ujjaknak készült. :-) Árpi mondta nem is olyan rég, hogy a graz-i (amúgy Iráni) forma akivel edz panaszkodott neki, hogy gyenge szerinte csipire. (Holott Árpiról itthon azt mondtuk ez a fő erőssége!!!) Az első bouldernél szembesültem mit értett csipin az iráni forma. (Egy végtelenül ergyán fostos reibungot képzelj el, de nem azt a tenyérfelfekvőset hanem mintha egy cipót ragasztottak volna a falra, ami egyáltalán nem érdes, sőt olyan mintha zsírral kenték volna le, Gergő egyből ezt mondta amikor leesett róla.)  Egy próbánál sem tudtam megtartani a 15 kísérletből. A boulderek nagy része ehhez hasonló pofonokkal kecsegtetett, de a számomra legszomorúbb az volt hogy 8-ból 6 boulder függőleges falakon táncolást jelentett, csak lépkedve minimális falhibákat használva egyensúlyozva. Nem siránkozom, mert a mászásnak ennek a válfajának is mennie kellene, de nem tartozik a kedvenceim közé. Szeretem ha a karomban fáradnak el az izmok, és nem a vádlimban, illetve az sem a legnyerőbb amikor elemeket kell lépkedni, és ha full új mászócipőd van még tartja a súrlódás, de ha régebbi, vagy keményebb gumijú akkor jó esély van a csúszkálásra. Az osztrákok közt is rengeteg 5.10 talpú cipő szállt le úgy az elemről, mint gólyafos a levegőből. Arról már végképp nem is beszélve, hogy megszólt az osztrák atomsörhasú és bíró amikor Gergőt biztattam. Mondom neki, dehát az osztrákok is bíztatják egymást és bétát mondanak. Nem ők nem!-válaszolta. Nagyon a számon volt pár ízes Beke Barnitól tanult német káromkodás, de inkább csak azt mondtam neki, mi nem ugyanazt a versenyt nézzük. A 20 perces beosztás miatt hatalmas sorok alakultak ki, volt olyan 20 perces kör, amiben 3 szor tudtam boulderbe beszállni. Nincs nagy állóképességem, de még én sem tudtam elfáradni.
Árpi iráni haverja 8-ból 6-boulderral jutott döntőbe, nem hiába mászott már 8B-t, az ujjereje fényévekre volt az enyémtől. 8-an jutottak be a döntőbe, én 10. helyen végeztem 4 Top és 6 zónával, mellyel egyáltalán nem vagyok elégedett. Novemben 21 óta érleltem magamban erről az írást, mert nem akartam keserűséget átadni, inkább csak a tényeket.
 Kedves Jövendő Magyar Világkupázó! Tán még meg sem születtél, sőt lehet 50 éves leszek mire Magyar boulderes kerülhet Világkupán döntőbe, de ez előbb-utóbb megtörténhet. Korábban azt gondoltam, ha valaki garázsban fa fogásokon lóg napi 20 órát, motivált edzéssel bármit elérhet egy rangos nemzetközi FELNŐTT versenyen is. Ez igaz is volt talán 2012-13-ig. 2014-től elkezdett más víz lefolyni a Dunán. Emlékszem Bécsben nézegettem és mászhattam 2009-ben a nők világkupa boulder útvonalát, melynek összes fogását ismertem, a márkáját, a foghatóságát. Mára ez a mászás jórészt megszűnt. Egy egészen más válfaj kezd most terjeszkedni, mely valószínűleg a hatalmas médiából áramló nyomás hatására is torzul jelentősen. Számomra néha egy két világkupa verseny kezd egy cirkuszi mutatványos bemutatóra hasonlítani. Nemrég egy 8a.nu rendszeres szavazás végeredménye is az lett, hogy egy boulder verseny százszor jobban közvetíthető, mint egy köteles és az emberek azt mondták jobban élvezhető. Nyilván 10 éve, amikor nem voltak 6000-en egy boulderverseny döntőjénél nem számított hogy egy mikro-peremet tesznek-e alig láthatóan egy útba. De ma csak hatalmas elemeket és amorf formákat, mozgó fogásokat látni, néha már valóban csak a kötélmászást hiányolom, illetve zsonglőröket. :-) (Hoppá ezt meg is kaptuk a Legends Only élő közvetítésénél a szünetekben.)
Jó túloztam kicsit, de valóban a VB-n is ezt lehetett látni, a boulderek java elemeken való mászást jelentett. "Szóval Öcsém jól becsüld meg magad hogy te már mászhatsz, nekünk 2014-ben még nincs esélyünk itthon ilyesmin edzeni."

Kitérő: 2009-ben Pistike kérdez Bécsben a világkupán hogy "-Vágod azt a barna trikós arcot, nem láttad mit virított a selejtezőben? Hát mondom semmit... nem sokat Bélám, még az is lehet te is lemásztad, ki a fene ez a vén kopasz?" - Hát elvileg olvastam valami magazinban, hogy tavaly mászott valami nehezet, de akkor lehet kamu." Rövidre is zártuk a dolgot, ez a kopasz, akit akkor le "vén"-eztem, Christian Core volt, senki se ismerte, de előző évben mászta meg a Gioia-t, melyet egyesek 8C+ -ra tesznek, de amúgy mászott ő már korábbról másik 8C-t, no meg New Base Line, Dreamtime...stb. Ez a kopasz manus a versenyen 53. helyezett lett, elvileg fokozatban senki nem tudta azt se a mezőnyből, se a világon amire ő képes volt. Máig sem tudják sokan... versenyzés... "egy másik csésze tea."

Graz-tól hazafelé beszélgetve és néha magamba mélyedve gondolkodtam ezen. Volt itt egykét arc, akikkel versenyeztem már és emlékeztek rám, jöttek segíteni vagy bétát mondani, de ez az elemen való varázslás... vicces is volt, olyan lehettem mint disznó a jégen. :) Szomorúan vettem észre, hogy ezeknél a srácoknál akiknél sokkal jobb voltam még 5 éve (kb. egyidősek lehetünk) most már messze lemaradtam. Azt nem feltétlen hiszem hogy egy 45 fokosan áthajló sziklafalon is annyival jobbak lennének, de itt mindenesetre ők döntőben voltak, én pedig nem.
Két Top a CAC-ban from Izer Bálint on Vimeo.

Este Sanyi vicces navigációja és a pár sör hazafelé megnyugtatott, ez nem a világ. Csupán először kudarcként éltem meg valamit amire régóta készültem. Most már mosolyogva nézek vissza erre, (kb két hét kellett ehhez) és izgatottan várom hogy kiszáradjon a hónapok óta vizes Sámson és megmászhassam. Eszméletlen mennyire nem kedvezett ez az ősz és eddig a tél a boulderezésnek.
Készül a Bánné féle remekmű :P
Sok pizza egyike
szieszta
Lili 3 évesen már üti. Az imbuszkulcs-szót kiejteni nem probléma.
Apa és lánya
A másnapot Fecóéknál töltöttük Sanyival, ahol Tomcsi és Szabina is megjelentek. K. Balázs feltett Fecó padlására állítólag pár rettenetet, mindenképp a végére akartam járni milyen vadságok mehetnek fent. És persze babalátogatóként is emlegethetném az eseményt, a pár hónapos Hanna és a 3 éves Lili zajától zengett a ház, amikor nem mi ordibáltunk a padláson! Házi pizza készítés és kellemes beszélgetések. Igazi töltődés volt, egy Fantasztikus hétvége. Fecó nagyon KÖSZI!

1 megjegyzés:

Strommer Soma írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.