2014. november 19., szerda

"Maga alatt vágja a fejszét"

Kedves Déryné! 


Mivel hogy folyton folyvást beléd bukkanok, neked ajánlom ezt a fejezetet. El sem tudod képzelni milyen csodás hétvégén voltam/vagyok túl. Már este azon gondolkodtam, ha erről írni fogok - már pedig miért ne tenném?- milyen címet adjak majd neki. A "belfie", "enyi anyi", "bánon" igazi csemegék voltak, de mégis Gergő este elhangzott bölcsessége vitte a pálmát. Én azt hittem a Palóc Kupa az eredményhirdetésnél véget ért, de számomra épp ellenkezőleg. Addig csak mászhattam mint eddig, utána kaptam egy kis betekintést mitől Palóc a Palóc, mi volt az ami úgy vonzott engem ide. 
Egy verseny Balassagyarmaton, a Művelődési Központban november 15 szombat. Ugyan a verseny időpontja nem volt kint hónapokkal korábban, mégis azt az érzetet keltette az utóbbi két hét fb-event-ön való folyamatos és rendszeres frissülés és lelkesedés. Veszprém, Dózsaváros. Szombat, reggel 7 óra. Hideg van, csészéből iszom meg az utcán a kávét mikor a kocsira várok, anya szendvicseket készített, full mint az ős időkben évekkel ezelőtt. Köszi!
Szofoklész a motivált drukker :-)
 Tündi, Stromi, Soma, Gergő, én az autóban.
1000Ft-os regisztráció rendesen meghökkentett. Szuper, akkor marad pénz plusz Palóc kézműves sörökre - gondoltam. A csajok és gyerekek után végre mászhattunk. Úgy voltam vele hogy nem koptatom a frissen talpalt Python-t, melyet Árpi karácsonyi ajándék gyanánt hagyott rám. Így maradt a jól bevált solution, melyet már csak a gumi fog össze; 27 hónapja használom ezt a cipőt, legutóbbi 10 hónappal ezelőtti talpalásból ennyi volt még.
Érdekes hogy mennyire jól meg lehet szokni egy kilyukadt orrú cipőt is, ha sokat használja az ember. A lost arrow- melyet szintén Árpitól kaptam anno-, már teljesen szellőzős, de mégis még nem találkoztam teremben olyan dologgal amit ne tudtam volna vele meglépni. A szikla az persze más... :-)

Nem szándékszom hosszadalmas leírásokba, megtették ezt már helyettem mások.
Szóval a selejtezőben jól éreztem magam, nem is ment rosszul, ahogy a döntő sem. Bazsi ereje igazán meglepő volt. Top minusz-ig jutottam első kísérletre a második döntőúton, de ez sem nekem sem Somának nem lett jobb. Bazsi viszont másodikra olyan statikusan nyúlt fel, nem hittem a szememnek. Verseny után még egyszer megpróbáltam a mozdulatot -Soma is-, hátha a fogás lett időközben mélyebb vagy nagyobb, de konstatálnom kellett ez a mozdulat lehet hogy pihenten sem menne, 20-30 próbából sem. Kalapom emelem!
Gyerek sereg
Soma
Papír első helyéért beülő jár.
 
Én elég jól éreztem magam a verseny alatt és után is, az utakkal is meg voltam elégedve, mind a szivacsozással, mind a kávéval a büfében. Imádtam Belá Petit, Lejla sztoriait, (közel sem gúnyos hangvételben!), Andris zenei előadását és este a Nyírjesi-tó körüli holdfényes sétát melyre a helyi vagányok, Hegedűs Petiék vittek el. Bár akkori lelkesedésemet lehet hogy a pezsgőnek (vagy a gumicsizmás pálinkának) tudták be, de utólag is azt mondom, az ott egy elég meghatározó pillanat volt. Megkaptam amiért oda mentem. Jó emberekkel egy nagyon jó és ritka pillanat.
A verseny pedig? A fő célom az volt hogy Somának elkenjem a száját, lehetek akár utolsó előtti is ha sikerül őt lenyomni. Harmadik-negyedikek lettünk, egy próbával másztam kevesebből a 23ból 21 bouldert mint Ő. Boldog vagyok :)
Papír a jó Palóc
Másik oldal. Hétfőt írunk, tanulok az albérletben, csöpög a mennyezetről a víz a budiban. Áhh biztos csak a pára lecsapódott, mint máskor. De nem áll el. Mifene? Egyre csak csöpög. Gipsy szindróma, lakásfelújítás címszó felettünk, csőtöréséknél. Mi beázáséknál. "Csőstől jön a baj?" Azt mondják. A hétfői előadáson Mérő Laci bá meg azt mondta: Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik amije van. (Máté 13:11-12) Mára ez a zárszó; "Na most aztán minnannyian baszhassuk!"

Nincsenek megjegyzések: