2015. december 28., hétfő

Maltatalba - lehozod-ba...


Maltatal from Izer Bálint on Vimeo.

Nem mindig látod a facebook-on hogy a barátaid már megőrültek a téltől; de amikor a Kerényi Barna posztol, akkor biztosan!

Nem minden telefonhívásnak örülsz, december közepén - de amikor Bajusz Balázs nevét írja ki a telefon és megcsendül Mariann hangja, annak biztosan. Ez általában mindig csak egyet jelenthet: Trip-re hívnak. Mariann pedig lassan gömbölyded szavakká formálja a hangokat, mondatai hullámzanak és a következőket mondja. A tényeket. Pályamatrica van, csövesbe, olcsóba lehozósba. Válaszom: ha jön Patkány akkor énsem hagyom ki és négyen már a benga is humánusabb.
Az albérlet előtt aztán bebézöl a bepakolás, a legrongább utazás vár ránk ever 6 órán keresztül. Éjszaka érkezünk meg Maltatalra, ahol nulla fok környékén lehet a hőmérséklet amikor Patkánnyal sátrat állítunk és bevackoljuk magunkat. Két hálózsákban és pehelykabátban alszom, hogy biztosan ne legyen fázás. Északa hallom ahogy Pati mocorog, neki kicsit melege volt. :)
reggeleink... a kép is beszél...

(Tudom, hogy egy L az alul szó, de olyan kemény vagyok hogy két LL-el írhatom.)
Maltatal-al furcsa megállapodásban vannak az osztrákok. A helyi "BubbFerik" elintézték, hogy lehessen mászni a hegyoldal gránittömbjein, melyek egyébként magánterületen helyezkednek el. Igazából a nyaranta tehénszarató (legelő) mezőn nem szabad átgyalogolni, hanem kerülni kell egyet - persze ezt szinte senki sem teszi meg, Nalle-val egyetemben.
 
reggeli tortilla elkészítések világnapja..gasztróéknál
 
Kék ég és verőfényes napsütés fogad, igazi decemberi ajándék. A bemelegítős tömbön 6A 6B körüli boulderekkel kezdünk, később a kallerból azért kiderül, hogy ment rajta egy mozdulatos 8A és 7C-k is. A szorgos osztrákok (és jernejkruder) mindenhová felvésték már az FA-kat...
Nem akarok végtelen körmondatokba bonyolódni, a hely fantasztikus... az egyetlen hibája hogy tőlünk 600km-re van. A hegyoldal szinte folamatosan emelkedik, amin pedig nagyon meglepődtem, hogy mennyi reibungos gránitforma van és mennyi nehéz kimászás. Grántion ez nagyon egyedülálló. Egész hétvégén minden második mondat a Marmalade tömbjéről szólt... én kb. 17 éves korom óta nézem a Marmalade auf der Schulter nevű 8A boulder megmászós videóit a youtube-on, és nagyon vártam már, hogy meg is tapogathassam. Igazi gyászjelentés volt amikor a helyiek közölték, hogy kitört az utolsó fogás belőle... most egy 8A+ os balos kiszállás létezik és a 7C+/8A jobbra kiugrós verzió.
A csapat...fotykoséknál

Számomra a trip egyik legnagyobb megmászása volt itt-e tömbön a Marmaladeamele 7C. áthajlásban két elég kicsi perem amit nagyon meg kell tartani vállal, technikás sarkazás és egy közepesen nehéz kimantle a vége. A Mantle (kimászás) külön megmászva is hihetetlen eufóriával öntött el. A fogások amolyan sehogyseállnak típusúak rá kell ülni a sarkadra, kezeket áttenni tolóra és bízni abban hogy minden végtelenül tartik és nem fog valami hirtelen kicsusszanni és te esés közben nem fogod megfejelni a gránit tömböt. Igazából egyáltalán nem összetett, de mivel ezt sem a bouldertermekben, sem a Magyar sziklákon nem tudod gyakorolni, így eléggé benehezedik és mumussá válik a kimászás. Pedig nem kellene, hogy az legyen, pedig nem is az. Valahogy ezt meg kellett értetnem magammal fejben, és tudtam hogy nem a hazafelé tartó kocsiban a 600km alatt kell helyretenni magamban a kimászás-parát, hanem most, Itt a boulderhely egyik legmagasabban fekvő tömbje alatt.
Nem spóroltak a bouldernevek felfestésével...
Marika megszikadt...

a 7B reibung traverz amit senki sem tudott megmászni

Bajusz legjobb kísérlete
a 7C vége a gráci erőktől
7A
Meg is lett mászva a 7C, öléggé határonmászáséknál. Előző nap is volt egy, így a 10. 7C boulderemet másztam meg idén, wow egy minicél teljesült. Bajusz folytatta szikkadtságát, vagy 4 db 7C mászott meg a két nap alatt, 7A és 7B flash-el... összesen valami 14 7A feletti megmászás. Hmm. Patkány hozzáállását pedig úgy tudnám jellemezni, mint aki minden tömb alá letette a pad-et és jobbról balra, balról jobbra, vagy lentről felfelé átmászott rajta. Sok átmozgás, sok boulderkitalálás, sok belemozgás egészen 8B ig. Gyün még ide a szekér komák!
A második éjszaka volt egy kis papa feeling, ránkreflektoroztak az erdőben, valszeg vagy erdészek, vagy a helyi vendégház kómái...reggelre pedig rendőrt hívtak. Nem volt para csak el kellett pucolnunk, komolyan veszik a vadkempingezést, szóval ha valaki erre hajtja a fejét, nagyon jól el kell bújni - erre figyeljetek.
Erről szólt a december:
 
Boldog Karácsonyt!

2015. december 17., csütörtök

2015. december 8., kedd

Jó volt-e a kitűzött cél?

Így most már tisztes távolságból bátran kijelenthetem, hogy ez volt elmúlt 13 sportmászó évem legsikeresebb éve. Persze talán egy szilveszteri beülő felhúzás még kijárhat, és nyilván lesz egy mindent átfogó éves összesítésem is - de alighanem a sportmászó szezon befejeződött idén számomra. Persze nem úgy az edzés...
Zugedzés a "padlásokon" from Izer Bálint on Vimeo.


De mégis, (már megnyugodva) tisztes távból nézve a teljesítményeket némely mászásom okozott némi fejtörést. Idén a szorgalom egy sosem látott 4/5 -öt kapott, a magatartás viszont csak 3-ast. Sokáig kerestem a választ mi miatt (minek a hiánya miatt) - nem akadt idén be az első 8b sportút. Nyáron már elég pedzegetett téma volt köztünk Tomcsival ez folyamatosan, a szokásos ebédeknél vagy a kocsiban a bányából hazafelé tartva. Sokat vacilláltam már nyáron is a döntésemnek okán, de sokszor arra jutottam a "Tett halála a gondolkodás" úgyhogy inkább nem firtatom. A kérdés az:  jó volt-e a kitűzött cél?
Inkább több embert ismerek aki egyáltalán nem gondolkodik el ezen vagy hidegen hagyja a téma, de ha hosszú távon gondolkodik a sportban - és saját sikerében - az ember, akkor vannak bizonyos kérdések amik mellett nem lehet csak úgy átsiklani. Ilyen például a következő;
-Miért nem értem el a kitűzött célt?
-Túl magas volt, vagy az én felkészülésem volt túl gyenge. (16db 7c és afeletti megmászás, 8a+ pp, 7c OS, 7b flash)
Persze meg is magyarázhatom, hogy ide-vagy oda a 6 nap amit a kitűzött úttal foglalkoztam, vagy lehet hogy másikkal kellett volna, meg közbejött sérülés...

Hétfőn egy 12km futásból érek haza, amikor látom hogy az fb felhívja figyelmem egy általam érdekesnek talált eseményre: Sportos (t)estek az ELTE-n. Sportpszichológiával kapcsolatos témakörök, a mostani előadó Dr. Lénárt Ágota - a Magyar Olimpiai csapat sportpszichológusa. Amióta tavasszal kölcsönkértem Vajóczki Gábortól a Fejben dől el - című könyvet (nem fogod visszakapni sajnos Bélám..), melynek a társszerzője a fent említett hölgy, számtalanszor bújtam a WC-n ülve az érdekes fejezeteket, viselkedéseket és történeteket tanulmányozva. Figyelve a sportolói attitűdöket, magatartásokat - igazából kerestem magamat. Az én motivációm és az én hozzáállásom, mire hasonlít, mik a gyenge pontjaim. Nem kellett nagyon sokat agyalnom rajta hogy rájöjjek a metál az ami a leginkább visszatart attól ahová el szeretnék jutni, ezért elkezdtem kicsit kitartóbban foglalkozni ezzel. Megbeszélni magammal az eséstől való félelem okait, stb.

Három sportolói mentalítás van:
- túl magas célt tűz ki, mondván ez amúgy is elérhetetlen nem érheti csalódás
- komfortzónán belüli cél - szinte 100% -ban kijelenthető a kitűzött cél elérése, rizikómentes
- reális célok világa - ahol ha megfeszülsz - eléred a célt

Idézek a bevezetőből:

"Ott kell lenni fejben - hangoztatják a sportolók, edzők, sportszakemberek, de gyakran az oda vezető út módszerei hiányoznak. Figyelj oda!, Kapd össze magad!, Uralkodj az érzelmeiden!, Lépj túl a kudarcon! - de hogyan?
Hogyan kell edzeni az agyunkat, gondolatainkat, érzelmeinket, hogy mentálisan is felkészültek legyünk? Nos a sportolóknak pszichikai edzéstervre van szükségük, és ugyanolyan módszerességgel kell felkészülniük fejben is, mint a pályán. Ez a felkészülés jó esetben egy élvezetes szellemi kaland, egy komoly személyiségfejlődés része az egyre magasabb teljesítmény elérése érdekében. Az úton sok más kérdéssel is szembesül az utazó: számot vet igazi céljaival, megküzd szorongásaival, hatékonyabb kommunikációt tanul, asszertív viselkedést sajátít el (megtanul kiállni önmagáért), kijavítja mozgássémája hibáit, felkészül következő versenyeire, és még sorolhatnánk...
Elsődleges cél a sportban a teljesítménynövelés, a csúcsteljesítményre való felkészülés, s ezzel együtt az a prevenció (megelőzés), ami a sportolók mentális egészségvédelmét jelenti. A sikerek érdekében szükséges növelni a kompetenciát (hozzáértést), az önbizalmat, melyhez hozzátartozik a magas szintű önértékelés is. A lelki problémákat meg kell oldani, hogy azokat a sportoló ne vigye magával a pályára, bár ezek sokszor nem is tudatosak, csak zavaró elemként jelentkeznek. (...) Fel kell készülni a kiélezett helyzetekre, döntő pillanatokra is. Ezt modellezett szituációk segítségével lehet begyakorolni. Ennek eredményeképpen a sportoló úgy érzi, mintha már sokszor végigversenyezte volna a távot (ismerősségi hatás révén). A valóságban ez az érzés csökkenti a feszültséget és lehetőséget ad a nagyobb figyelemkoncentrációra, a tudatos versenyzésre."

Az előadás közben mintha fejbe kólintottak volna ütött meg ez a szókombináció: ismerősségi hatás. Mintha egy válasz lett volna a kérdéseimre. Számomra túl ismeretlen volt még ez a vidék, egyszerűen hiányoztak még a lépcsőfokok. Persze a mászásban számos eset van hogy valaki sok fokozatot akar átugrani, (Lásd: Luzán hatás - 8b->9a) ami működhet is, bár ritka. Elég érdekes mezsgyéje ez a kitűzött céloknak, ahol az akár korrekt cél mégis is igazából: megalapozatlan. Vagyis a magam számára ezt érzem. De a sport ilyen, mindenkit más okból hajt valami, a mi esetünkben felfelé.

Az arclemérések egyik legjobb helyszíne Ezüst-hegy. Árpit is felcsalogatta a téli időjárás, nyáron nem sokszor mutatkozott errefelé. Tomcsi a harmadik figura, akiből próbálunk boulderest faragni... de sok lesz ezzel még a munka. :)
Mint ahogy a Kalahári-traverzzal is. Harmadik nap, egy kicsit megint közelebb... egy kicsit több leukoplast, tickmarks, egy kicsit kevesebb pára, egy kicsit hidegebb hőmérséklet, egy kicsit nyugodtabb lelki állapot.
Egy kellemetlen mozdulat és egy lábcsere az, amit nem tudok másra fogni, amiket nekem kell kicsiszolni.


Untitled from Izer Bálint on Vimeo.

2015. november 28., szombat

A másodperc tört része

alatt rengeteg minden történik. Lecsúszhatik a lábod, lecsúszhatik a kezed. Vagy tarthatod, megmászhatod.
Legutóbb szomorúan konstatáltuk, hogy a Szájmon által régebben felhurcolt matracainknak nyoma veszett. A bánya közelében garázdálkodó hajléktalanok kezét sejtem a dologban, minden esetre nem örülök neki. Azt azért nem mondanám hogy sokat kesergek miatta, bár sajnos a tömegközlekedéssel kiszikkadás most beminuszolódott kicsit (nem tudom magamnak bebizonyítani, hogy van bennem annyi motivésön mint a csanádiban volt a remete iránt..) - sebaj, örömmel veszem hátamra Bajusz két chras-pad-ét. Imádok a paddel caplatni, az se baj ha nagy az emelkedő, vagy nem kitaposott az ösvény, matraccal a hátamon mindig igazi boulderesnek érzem magam.
Kalahári fal

Kell sziklacsapkodó csősál, vagy kendő - akkor tényleg igazi boulderes vagy. Ha Urbanics Áronba vagy akkor ziagolyót kötözöl egy vékony ruhadarabba, vagy ziát töltesz a harisnyába és magad varod össze. De lehetsz Barnuskába és a pulcsival csapkodhatod a sziklát. Végtelen boulderes trükk van, 20 különböző fogkefe a fogáspucolásokhoz, csodamagnézia, lábtörlő matracbaépítve, smirglis bőrreszelő, ujjgyűrű, az éjszakai (night-session, Gábor beírtad a szótárba?!) csapatásokhoz, különböző biciklilámpák, amik több irányból világítják meg a falat, ha médiás arc vagy kamerát is viszel.
1°C lehet amikor kiérünk a homokkő bányába, az első igazi télinek mondható csapatás. Ez a csúcs, ha boulderes vagy ennél messzebb nem tudsz eljutni. Aki nulla fok környékén éjszaka mászik bőrkilyukadásig, valamilyen formában ez a fanatizmus csúcsa. Vagyis én ezt már annak gondolom.
 

Sok stratégiát kell módosítani, hogy meg tudjam mászni idén télen a Kalahári traverzet, számomra is idegölő hogy a Kacsaminátor kunsztja okozza a legnagyobb problémát, meg persze nagyon be kell ismerni hogy kundejül lépek, és itt a precizitás elengedhetetlen. Közel két órán keresztül ugyanazt a három mozdulatot csináltam felváltva egy kb 1 méter szélességű felületen. Ezhülye?! Okoz is gondot és fejtörést, bár Bajusznak kevésbé. A bemelegítés után 10 perccel megmászta a Kalahári traverz 8A-t, majd kb fél órával később a Gyíkvér sd- 7C+ -ra tett pontot. Wowdekameni. A kalahári kicsit kérdéses fokozata valamennyire eldőlt, Bazsi nyilatkozata: "Gyíkvér sd-vel egy napon, azonos kondíciókkal mászva, szerintem jóval összetettebb és több helyen el lehet rontani, ha az 7C+ akkor ez inkább 8A."
A Gyíkvér megmászásról készítettem, egy elég ratyi felvételt, inkább amolyan "Ferinek bizonyítéknak féle" élvezzétek!
EPICTV csomagolásban Silver Hill<3 from Izer Bálint on Vimeo.

2015. november 12., csütörtök

Félig tél - félig nyár

Eljött a november, de nem a szokásos időjárást hozta meg, inkább az őszt ami kimaradt. Egyik napról a másikra esek ágyba, nem kihasználatlan az idő, inkább végtelen sokfelé figyelős nyelvvizsgázós, szakdogázós, melózós. Egy kicsit mindenből.
Tiszta levegő, tiszta fej, Várgesztes. Nem is tudom minek örülök jobban, hogy Várgesztesen mászhatunk, vagy van ok újfent - amiért meglátogathatjuk a Krisztina cukrászdát. A falaknál hallom ahogy Oszi sztorizik: foggal körömmel küzdött hogy ne álljon meg a Krisztina előtt. Talán aznap ő volt az egyetlen. :) Én mindenesetre a mérleg mutatóit figyelmen kívül hagyva napok óta csak az áhított Raffaello-szeletemről álmodozom. 200Ft-ért árulják a világ egyik legkecsegtetőbb desszertjét. Még közös képem is van vele, háhh...
Nincsenek benne nagy nitt-távok és ujjtörő fogások, finom kókuszreszelék, nem átpuhult piskóta... egyszerűen mennyei. Persze a többiek tetszését nem nyerte annyira el mint az enyémet, de ők vannak nehezebb helyzetben; Én ebben az életben már megtaláltam a számomra tökéletes süteményt.. és ez óriási megkönnyebbültséggel tölt el. Felemelő érzés, mely a mérleg számát is kicsit feljebb tornássza. De egye kukac, elengedem! :-)

Nem rég elkezdtem olvasgatni egy könyvet: Simon Márton - Polaroidok
Szóvirágok, haiku-k vannak benne, (néha) eléggé elvont csomagolásban. Például: "Mint egy mozgásra lekapcsolódó lámpa." Vagy van itt: "Ha rosszul érted félre, az egész nem jelent semmit." "A csomagolást általában megtartom, így vagyok veled is." " Látod azt a kínai kajáldát? Ott volt egyszer mindennek vége."

Merengek a metrón, azt hiszem ki tudnék adni egy hasonló sikerkönyvet. Miskó Robi életét és bölcsességeit tartalmazná, ami egyszerűen szenzációs. Egy csöpp a tengerből:

"Azért öltözöl piros-feketébe, mert az általában a Decathlon-ban olcsóbb." Miskó Róbert

Fülig érő mosollyal és nevetőgörcsök közepette értünk ki Várgesztesre. Itt Gáborék a Tojás-falat, mi Vikivel a balos kristályosékat vettük célba. Napsütés, könnyű utak, mik még számomra is ismeretlenek voltak.
 
 
A kis csibészes mászogatások!
3 hónapos falatka szunyókál a Kristály fal alatt. Respektálom, hogy lassan felnő majd itthon egy generáció akiknek nem lesz annyira idegen a természet.
Később átnéztünk Gáborékhoz, ahol Dave, Beliczky Peti, Serényi Balázs és Miskóék ütik keményen. Cápák, Ráják, Mayák, Manolok, Piros kellemes/Pikli harántok. Kellemes elfáradások, végre eljött gesztes ideje. Öröm és bódottá.

2015. november 4., szerda

Kletterwetter - a maga módján

Még szerencse, hogy a boulderhez nem kell sok cucc...
Hideg van, áthűltek az ujjaid, látszik a leheleted - nem harmat - dér az ami a füveket borítja. Ugyan a föld még nem fagyott, de a léptek már nem süppednek úgy az agyagos talajba. Lehet már futni se lenne rajta az igazi. Áhh - ez persze nem igaz. Jobbra az ismerős mezőgazdasági gépszörnyetegek, az év eleji mindig meglepő emelkedő, tényleg sok ez a szintkülönbség, pláne padekkel és táskával. A cipőmet a pólóm alá rakom, hogy legalább az ne legyen teljesen hideg mikor belebújok először és megpróbálok két mozdulatot tenni a homokkő falon. A kalahári falon nem könnyű a melegítés. A boulderek sem, s ez az az ok  ami miatt a legmotiváltabb boulderesek várják a 10 fok alatti hőmérsékletet és akár munka után fejlámpával jönnek ki mászni, pár fokban, télen.
Biciklilámpák világítják meg a falat

Én Tóta és Bajusz összeszokott társaságához csatlakoztam be, számomra is megnyitva ezzel a téli boulderes szezon első mászását. Estébe nyúló boulderezés...de jó dolog is ez. Majdnem hogy kényszer, de mégis legalább annyira élvezem mindig ezt a fejlámpás bouldert mintha világos lenne. Furcsa nevek, jó mozgások.

Szellemcsöves (7A), megvésték a beszállót, azóta könnyes szemekkel szállunk be, egy perc néma csönd.
Utolsó mohikán (7A+) szintén megrikkat, ebben is a már vésett a beszálló, eredeti megoldás (7C+) megmászói: Patkány, Nándi, Áron, Szájmon.
Hieroglifák álló 7A+ A barlang felett indul egy arasznyi hosszúságú peremből, ami mindig morzsolódik egy keveset.
Kacsaminátor: 7B, két olyan elbaszott mozdulat van benne. Tipik boulder, beszállsz kiszállsz közte csapkodol. (Van original verzió is, teljesen balra kitravizva.) Tipikus magyar jellegzetesség, Simon Bence ad nevet, mivel a Patkány 7C alatt nem szokta elnevezni a dolgokat, tipikusan kiderül, hogy Áron lehet az első megmászó még a rendszerváltás előttről :-) Ez egy ilyen világ. Ha találnánk egy bouldertömböt az alföldön, akkor is kiderülne róla, hogy Áron 95 tavaszán keresztül kasul már mászta mindenhogy...
Gyíkarc stand. 6C+, álló starttal bárhogy eljutni a baloldali fenti lyukba. Igazi csemege.
Gyíkarc 7B+ Ülőstarttal az előbbi, egyike a legpoénabb hazai bouldereknek, legkönnyebb módja a feljutásnak a lyukba, az egyik leggyakrabban mászott út és még Barnuska sem fokozta le.
Él-boy 7B+ Szokásos ülőstartos beszálló, de jobbra az élen mész és a jobboldali lyuk a top. A kunsztmozdulatot, (a jobboldali peremre nyúlást) Nándi statikusan is megcsinálta.
Szedermotor 7C :Ülőstartja is létezik, Nagyon brutális boulder, epic, Ároné még a kilencvenes évekből. Ha ezt megmászod, azt hiszem mellet veregetve kijelentheted hogy már van közöd a boulderezéshez. (summa summarum 3 éve projektelem)
Hieroglifák  7C :Számomra nem bejövős kinézetre, de legalább nem kunszt és elég technicski lehet.
Állócsillag 7C Talán régen ez volt az Áron hegylakó, bár ezt nem tudom, kunszt sajnos, két mozdulat állóstartból.
Gyíkvér 7C: (kunszt) Állóstartos út a bal oldali lyukba, nem ér a balra kisarkazás. Ma már bárki nyitná lefikáznánk, de mivel Áronék lehettek azok így ezt nem tesszük, dicshimnuszt neki!
Gyíkvér-sd 7C+ : Na ez már igen. Igazán mokkó boulder, az egyik legnehezebb a Kalahári falon. Ülőstarttal feljutni a bal oldali lyukba kisarkazások nélkül. Nyers erő és fesszenet, az egyetlen boulder talán a falon (majdnem az országban) ami mellett nincs ott Patkány neve! - s uuuuez, jelent valamit!
Patkány Hegylakó 8A : Bár Barnuska véleménye hogy 7C, ennek a bouldernek bőven elég egy kezem hogy megszámoljam a megmászóit.
Állócsillag sd. 8A Nem tudom van-e már FA, de ha minden igaz Szájmon előbb utóbb esélyes lehet.
Kalahári traverz. 8A Mint a neve is sugallja a Kalahári falon kell traverzálni, pontosabban balról jobbra, a fenti két nagy luk használata nélkül, emiatt ez is kicsit "kunsztszagú". Talán 9-10 megmászója is lehet, szintén Áron nyitotta még a kilencvenes évek elején, gondolom amolyan kilencvenes évekbeli stílusban crash-pad nélkül hóban... de ezt csak én álmodom ilyennek. :) (Nándi és Tamáska 7C+-nak adták, lehet nincs is több...)
Tortúra 8A/+? Ezt ha más nem már tiszteletből is ideírom, a leghihetetlenebbül kinéző boulder, mint a neve is sugallja Patkánynak is volt gondja vele. Fokozatot csak én írtam rá, Patkány FA-ja óta ugyanis nincs ismétlés.

Hát ez az étlap Hölgyeim és Uraim, a nívósabbak közül és nyilván nem teljes a kép. De azért van itt mit a tejbe aprítani és van miért kijárni a téli, hideg, párátlan napokon. Két videót ajánlok, (inkább magunknak) amolyan önmotiváció gyanánt.


2015. október 30., péntek

Közelgő Esemény

Amit nem érdemes kihagyni! ;)
Ezúttal megpróbálom bebizonyítani, hogy le lehet tolni dumában Barkó Csabit, avagy a jó szpíkerség titka a konyhanyelv ismerete, nem a sablonos poénok!

2015. október 12., hétfő

Megkongattam a lélek harangjait



Lélekharangot hall az ember a templomból, amikor a közösség elvesztette egy tagját, illetve a temetőben is, ami jelzi az utolsó út kezdetét. Ma én is megkongattam a lélekharangot, jobban mondva csak a standját.
Barátnőmmel érkezünk a már szokásos benzinkútra, Flaska Peti és Bán Tomi várnak ránk. Kis-Gerecse a szokásos helyszín. Tudjuk ma sokan lesznek ma kint, mivel szombatra hideget és esőmentes időt jósoltak, vasárnaptól pedig már esőzést. Az ősz tényleg átugrotta a száraz és hideg részt a nedves-hidegre, állapítjuk meg a feltrekk során is, tócsák mindenütt. A parkolóba kiérve nem csal mosolyt arcomra az őszi borongós táj, szépnek szép de a megmászáshoz az idő lehet hogy egy kicsit ergya – vélekedem. Persze Vikinek végtelenül tetszik, amit meg is értek. Budapest szürke utcái közti nyirkos idő és a Gerecse-i nyirkos idő azért köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Sebaj, ha más nem legfeljebb kirándultunk egy jót. Lelki szemeim előtt az Eső-falról csöpög a víz és a felút során, már lefelé gyalogló mászókkal találkozunk. Eszembe jut az első Gerecsém. Vig Zoli vitt el Borbély Gabit és engem 2008 márciusában, a felmenet során találkoztunk Dede Lacival és Kocsis Ricsivel. Lacit akkor még csak a blogjáról ismertem, Gábornak ecsetelem hogy uhh most mi is a „szent helyre megyünk”. Több mint 7 év telt el az első felsétálásom óta, változtak a célok és a vágyak, talán csak a fanatizmusom nem változott semmit. (no meg talán a helyesírás sem…)
Fent egy nagy kő esik le a szívemről amikor látom hogy szárazak a falak.
A győri csapatból Zoli szintén kint van, Fecó is…(ők is Fecóval jöttek). Van itt Illúzió fal, meg Eső-fal –ecsetelem Vikinek- az ott a Harangozó Teréz, ott meg a Fekete Péter, meg a Bubb Feri. Ja nem Ő nem út, hanem az a nagydumás csávó, elkerülhetetlen figura, ha a hazai sziklákon sportmászol. Talán az ő neve a vízválasztó, amit ha nem ismersz még nem vagy sportmászó. Lehet amúgy se, és ez lehet butaság is, de azért na…
Magyarázom még Vikinek, ez itt az ország krémje, talán a legmotiváltabb Kis-Geri funok. Nyilván vannak még sokan, de októberben a tizenpár fokban akiket kint látsz az Eső-fal alatt a párás időben, azok bizony szikkadtak. Amúgy is ez a hely az ország tán leginkább komolynak minősülő olvasztó tégelye. Persze vannak 8a-k a Bakonyban és Hámorban is, de ez a hely mégis olyan mint egy tölcsér legeslegalja. Szépen úgyis lecsusszansz és itt kötsz ki. Ha más nem azért, mert minden más utat és könnyebb fokozatot megmásztál az országban, 8b és 8b+ ok pedig csak itt vannak. Ez hihetetlennek tűnhet, de azért jó páran vannak így ezzel itt-e fal alatt.
Mesélem még, (alátámasztásképp ) hogy az én projektemet pl. a Feri 1997-től 2013.ig százszor (100!) mászta meg elölben, illetve a szájmonbí pedig lassan szintén eléri ezt a számot, úgy hogy egyszer sem esett bele azóta, ha esik egyet nullázódik. Csak hazamegy és húz egy strigulát az út neve mellé. Beteges-e ez vagy fanatikus. Mielőtt bírálgatnék eszembe jut hogy itt vagyunk kb. a 10 fokban, átázott cipőben vacogva. Hmm. Itt az ideje elkezdeni bemelegíteni és felhúzni a 4 számmal kisebb hideg és merev mászócipőt. Fanatizmus?
Metamorfózis Rudi-tól, Metavad Vajóczkitól, Elég volt! Ipach Marcitól, Mátrix Tomcsitól… csak hogy párat említsek. Míg melegíteni próbálok az Illúzió falon a szokásos Bán-traverzel, ordítások és káromkodás sikolyok szűrődnek át hozzánk, s találgatunk ki lehetett és miből. A bemelegítés nehéz, az ujjak elfagyósak, de érzem hogy pihent vagyok és tart a karom. S bár a felhőktől nemhogy a Pisznice-i oldalt nem láttuk egész nap, de néha a szektor mögötti fákat is csak szürkeségben, - valahogy nem érezni annyira a fogásokon hogy halálratyi az időjárás.
Marci a Harangok 8b próba miatt már beszerelt. Megkérem hogy a második köztes jobbra álljon, és érdeklődök rákefélt-e a fogásokra. Ez nem szőrszálhasogatás, de egyszerűen nem kerülhet homokszem a  gépezetbe. Tomcsi biztosít, én dupla bulint kötök. Az indulás előtt ránézek Ferire, aki bíztatóan mosolyog; nem lesz gond!
Egy mély levegő a második akasztásnál a párkányon. Ez az akasztás mindig okozott nekem kellemetlen perceket, mivel instabilnek érzem az akasztást a fej mellé sarkazásból. Lehet csak a hideg kellett, vagy csak erősebb vagyok mint legutóbb de stabil a  kunszt. A pihenőben is kettőt kettőt rázok mindegyik kézre, relatíve stabilan benyúlok a repedésbe és befeszítem három ujjam. A repedésben éreztem hogy el vagyok már pukkanva jócskán. Legutóbbi hazautazás során kérdezgettem Simon Bencét szerinte mik a hibáim, és még ha fájt is amiket mondott, tudom hogy az Ő Igaza igazabb mint a saját igazam. Egyszerűen külső szemmel lát, és az ő szeme amúgy is jobban látja a mászást már mint az enyém. Szerinte túl sok az erőteljes és felesleges kézlerázás, ahelyett hogy inkább a pulzusszám lejjebb vitelére koncentrálnék. Sokat gondolkodtam ezen, már amikor mondta tudtam hogy igaza van. A fenti repedésben kezdtem érezni hogy zihálok, úgyhogy hátrahajtottam a fejem, becsuktam kicsit a szemem és próbáltam lenyugodni. Megdöbbentett a csönd, amit ekkor a bányában hallottam. Minden fókuszt a következő két nyúlásra próbáltam összpontosítani, tudtam hogy nekem az „A-betűre” való nyúlás külön sem szokott könnyen menni.
Volt is ordítás a megtartásán, talán ez volt az egész mászás legneccesebb mozdulata, lehet ha kicsit máshogy veszem a levegőt és máshogy jön ki a ritmus ez már nincs meg. De ez már csak játék a szavakkal, tartott a kéz, vagy a butaerő-ahogy Árpi fogalmazna, s várt rám az utolsó 4-5 mozdulat, amit annyira imádok. Kicsit olyan mint a kimászás egy hosszú boulderből. Felállni a közel no-hand pozícióba és beakasztani a standkarabinert. Nem volt különösebb ordítás, talán egyszer mondtam hangosabban hogy dájváno. Magamban bontottam pezsgőt, illetve este egy üveg fehéret.
8a+ os fokozat. 5 éve nem másztam ilyen nehézségben, 2010-ben az Abokalipszis óta.
Eléggé messze állok „a tehetséges köteles mászó” fogalmától, de tényleg a belefektetett munka megtérül. Az évekig tartó fanatikus boulderezés után sikerült a maxerő mellé egy kis állóképességet is összeszedni, konkrétan eddig ez 17db idei Gerecsét jelentett. Belépő az esőfal nagy vadjaihoz, plusz egy sor bubbferi jegyzeteiben. Pistike anno mindig azt mesélte, amikor ő mászta meg a Lélekharangot először azt érezte megnyíltak a határok. Kicsit bennem ledőlt ma egy fal arról, hogy hol volt eddig a határ, kiléptem abból a boulderes kelepcéből amibe évekig tettem magam, és ami miatt - talán mentálisan is – 5 mozdulat után általában kegyetlenül elsavasodtam.
Egy pipa bekerült a füzetbe, de a gépezet megy tovább. A Long way to Bombay 7c+ lett a következő kiszemelt még idénre, ami nem túl sűrűn mászott út, Feri szavaival élve nem mindenki kilencplusszocskája – ennek ellenére hidegben egyáltalán nem olyan vérmes mint ahogy kinéz. Beugrónak érzem a Lélekharangot jövőre a többi hosszú és állóképességet igénylő Eső-falas úthoz. Megnyugvás is, kezdődhetnek lassan a maxerős edzések és mire 10 fok alatt lesz a konstansan a hőmérséklet végre...végre előkerülnek a porosodó crash padek.

2015. október 9., péntek

Geri-gang az őszben

  Kis Gerecse feelin' October 7c- 8c from Izer Bálint on Vimeo.
Mielőtt azt gondolnád nem történik semmi: nagyon sok minden történt. Mielőtt azt gondolnád nem járnak ki geribe, de kijárnak geribe. Az ősz elhozta végre azt a hideget amire egész nyáron vártunk, amikor fél 4 körül 35 fokban is beültünk Tomcsival a Ford-ba, hogy toljunk egy manager gerit. Sajnos eső-t is hozott ez az ősz, annyira így nem kedves.
Bajusz Balázs aki miután abbahagyta a peremeket illető picsogását és elkezdte megszorítani őket. Ez eredményezte azt, hogy egy hónap leforgása alatt mászta meg a Lélekharang 8a+, a Laura 8a+ és a Sarlatán 8b utakat. Ebből utóbbi kettőt 4 (!) próbából. Mi a fijááász? Meglepődésünk legutóbb majdnem felsittelte magát a Fenevadon is, Balázsról tudni illik "felfelé esik." Nagyon ritka képesség ez a mai mászótársadalomban, ő rendelkezik vele. Fel tud esni az utakon. Én értetlenkedésemre csak Ipach Marci ad néha mormogós választ maga elé...: Hát bazi erős! (És tényleg.)
Nem tudom, hogy a 11 óra alvások segítenek Balázsnak vagy azok a pure kaják, amiket mi még ... na mindegy, mindenesetre tökéletes képet ad arról, milyen egy sportoló életfelfogása a munka mellett is. Bajszos nagyon sokat okosított magán az elmúlt egy évben, edzést és lepihenést illetően is, nem hiába áll 4. helyen a 8a.nu köteles ranglistáján, összetettben boulderral együtt pedig a legjobb hazai mászó jelenleg. (Megkérdőjelezhetetlenül, csak Kucsera Bálint homályosíthatná el ezt a képet, talán... talán.)

óóó..ááá..peremek...áááá. (4th go)
Mielőtt Bazsi seggét sikerül teljesen tisztára nyalni, azért megemlítek némi gyászhírt is. Fidy Marci elkezdett dolgozni, ezzel jelentősen visszaesett a hazai sziklázások száma. Ezenkívül Gabika megmászta első említésre méltó 7c-jét a Holdnővért. Én próbálgattam mellette a You could be mine nevű utat, melyet Áron nyitott és Ferin kívül senki sem mászott még meg, (15 éve nincs ismétlője) egyes legendák szerint a harmadik megmászásért 30000Ft van felajánlva! Számomra is sok fejtörést okozott az amúgy gyönyörű szép út harmadik nittje alatti másfél méteres felület, ahol nem nagyon van tartható fogás.
Balázs a Sarlatánt magyarázza
Kiss Dávid, Bán Tamás, Bajusz Balázs, Vajóczki Gábor
Ipach Marcell tanárúr
Van azért további történés is. Egyrészt én összeszedtem a Lélekharang-ban egy kisujj keresztszalag szakadást, ami a bal kezes zárt fogást megpecsételte. Szerencsére a Lélekharangban ez annyira sok vizet nem zavar, a legtöbb fogást meg tudom fogni három ujj zártban is, vagy néggyel nyitottban - mégha kicsit fájdalmas is. Ilyen amikor a fanatizmus miatt a kellemesnek és szórakoztatónak mondható hobbi, már réges-rég kitért a móka ösvényéről a fájdalom világába.
De ez semmit sem állít meg, sőt inkább tesz dacosabbá; csak azért is.

Tomcsi sem rest. A külföldi cipőtalpalást egy új Miura vétel követte, azt pedig egy pure külföldről rendelt "jobb" minőségű zia. 10. napnál jár a Mátrix masszírozást illetően, bár sokszor láttam holtpontokat, nagyon remélem hogy hamarosan beérik ez a végtelen motiváció ami az első "tizes" útjának megmászásába fektet.
Önállóan látni az UIAA skálán az X -et nagyon vagány dolog. Se plusszok, se minuszok, se nagy I betű előtte, se római V-ök. Önállóan egy X. huuuuh.

2015. szeptember 29., kedd

Boulderezés kötéllel, avagy Frankenjura, a sportmászás mekkája

Frankenjurai napsütéses életérzés


Vagy a Jó Isten kezemunkája intézte így, vagy a szabadságolások, vagy a sportorientált időzítés… a fene se tudja. De ami tény az tény, csináltunk egy fb csoportot 8 motivált taggal akik Frankenjura-ba szerettek volna menni mászni másfél hétre, a nyár utolsó hónapjában. 
Amikor csekkoltam a jelentkezőket az állam a space-ig esett… Papp Márton Simon (wtf, azt hittem egész nyáron programozik?!), Fekete Ákos (wtf?azt hittem már rég nem is mászik?!), Lővey Tomi (wtf? azt hittem csak a boulderes tripek…).
Egyszóval szerveződni látszott egy olyan csapat, ami borítékolta a kellemest a hasznossal, a mokkolást a sörözéssel, a kemény veretést a lötyögéssel, a vadkempinget a luxussal. Mertha egy sötét barlangban gázfőző lángjánál csinálsz véresre átsütött marhahúst… az bizony luxus. A többit pedig már nem is magyarázom. Egyébként további önjelölt világsztárok voltak nyílván; a mindig álomvilágban, a mosolyok országában élő Tamáska, a szókimondó (brókertempóban 142 campust csináló) Simon Bence, illetve talán a kedvenc főshősöm-e kis csapatból, a kölyökképű, önmaga paródiája, most-markusbock-szakállal debütáló Fidy Márton. Akit elsőként kellett volna említenem, (de mégsem tettem) nyílván a feminizmus örök és dicső képviselője, a női egyenjogúság úttörője Szabó Zsuzsa Bobi, a csapatunk egyetlen női tagja. Mindig jó ha van egy lány a csapatban, ébren tartja a reflexeket, kicsit javítja modorunkat, nem ősemberesedünk el teljesen a barlangban lakás során. Talán.
Olyan tevékenységek zökkentenek ki egy nő társaságában, mint a fésülködés, fürdés, számos apróság mely nélkül egy mászótripp amúgy el képes menni, s most mégis beleerőszakoljuk a megszokott rendbe. Rend? Fogjuk rá… A mászások az én szemszögemből lesznek leírva, a képeken megpróbálok némi általános hangulatot átadni. Különösebb felkészülés nem volt. Állóképességet Kis-Geri adott, elkezdtem két héttel indulás előtt lyukakban lógni, illetve beiktattam egy két bitang maxerős edzést Veszprémben Pistikével. Mindig volt megmenetel....
Sufni tuning - zugedzések maxerőre
bevásárlások világnapja
bepakolási Ibrahim utca
Augusztus 19. 13:13 perc. Meggyulladt az első rakéta, elkezdődött a trip, végtelen autópályák, végtelen egyenes szakaszai. Bobi zenék, némi Alt-J is felcsillant ami többé kevésbé lehozta nekem a musicot. Szerda éjszaka érünk ki a Tamáska által megadott titkos spot helyszínére. Korom sötétség és egy barlangot szerettünk volna megtalálni az erdő mélyén, melyet átszel egy turista út.
a barlang szája bentről
bent...
Végre két év után újra itt, a szürkés kompakt sziklafalak, a végtelen formájú fogáskészletükkel, melyek színe a zöld minden pompájában játszik az erdőre rátelepedő finom mohától. Ez a moha dolog még többször elő fog jönni, moha-fun vagyok.
Fokozatok sokszor inkább oldschool vagy kemény-re érezhetőek, nittek gyorsmenekülősek, standok egy pontosak. Ez ahogy figyeltem később a magyar csapatot nálunk is okozott némi fennakadást… de úgy látszik a „kétpontos gyorskarás” megoldást hamar sikerült elengedni, és nemsokára már azzal poénkodtunk, hogy nem a bulin csomókat számoljuk meg a trip végére, hanem a standban átszereléseket. A (szar) viccet félre téve, Frankenjura-nak tényleg van valami saját hangulata, valami végtelen feelingje, amit átsző a Güllich misztikum, (mely azért lássuk be kicsit mainstream már!- mondom én…) a reggeli kávék illata, a favázas házak, melyek a végtelen jó cukrászdák és kis kávézók örök otthonát szolgálják. A táj hullámzóan váltakozik a sűrű erdők és megmunkált búzatáblák és ültetvények között, az aszfaltos út, mely legtöbbször épphogy csak elég széles két autónak, tökéletesen követi az egykori szekérnyomot. A dombok közül maximum 5-10km-ként kis városkák és falvak bukkannak elő. Minden hol van egy kis főtér, minden autentikus, minden olyan kávéházas, kanyargós, kisutcás. Jura északi térségében a völgyek alján patakok és folyók csörgedeznek, keresztül a campingeken, szektorok mellett, városokon át. Egy igazi gyönyörű kis meseparadicsom ez, ahol az emberek mosolyognak és köszönnek mindenkinek. Tényleg ha jura-ról beszélünk érdemes pár szóban megemlíteni a helyieket, mert tényleg nagyon kedvesek és csodásak. Én az első nap felvettem azt a szokást, hogy köszöngetek mint a helyiek, talán jól esett egy kicsit helyinek éreznem magam ott, ahol az talán sosem leszek. Kicsit kiismerhetetlen ez a vidék, a végtelen szektorszáma és útjai miatt. Azt sem lehet mondani, hogy „csaklyukas”, „csakperemes”, szerintem találni itt mindent a 30 méteres áthajló falakig. Tényleg egy tökéletes sportmászó paradicsom. De egy kis felvezető után, jöjjön némi beszámoló az itt eltöltött 10 napról :

Taigetosz pozitív: Ránézésre életképtelennek tűnő személy, minimum gyógytesis. Példának Adam Ondra szokott régebben szerepelni.
Extra jatt: Fidy Márton-tól származik, az út végén, a stand környékén történő plusz erőbedobásra utal, amikor azt hiszed már nincs de mégis van.
Wellness mászó: Lásd pl Tóta Ádám és mindenki, aki a kocsitól történő 5 percnél több sétálásra fintorog, ferde biztosítási talaj esetén ott nem mászik stb…
Riszki biznisz: rázós, necces dolog, bármire használható aminek a kimenetele kétesélyes.

Day1. Első nap meglestük ezt a Homecrag-et, ez egyből beszippantott minket (vagy csak engem?), hogy de jó is lesz ez a másfél hét mászás. A barlang, mely a szállásunkat adta Velden közelében számos előnnyel kecsegtetett. Két oldalán utak futottak 6b-től 8c+ ig.
Reggeli után egy oldschool 6b-vel kezdtünk, majd Bobi egy 7a+ -ra én egy 7b+ ra szikkadtam rá. Os akartam próbálni, de nem adta annyira ismeretlenbe a kőzet, bár tény ami tény, power az volt még bőven. Második próbára sikerült is megmászni a rövid csodát, mely kőzettípusa álmaim legszebb fogáskészletét is felülmúlja. Ez az első 9- megadta a jura feelinget.
A homecrag után a többieket az általam már ismert Ankatalturm-hoz vezetem. Két éve itt maradt egy komoly projektem, mely piros hatalmas betűkkel szerepelt a túra során megmászni tervezett utak listáján.
Képzeljetek el egy áthajló falat, ami – mint egy sajt – végtelen lyukakkal vezet fel a no-hand-es standig. Azért nem végtelen mélyek és akadósak azok a lyukak, 7c nehézséghez vannak mérve. Az út esszenciáját egy beszállóboulder adja az első nitt alatt, két két ujjas egyujjperces lyukból kell továbbnyúlni egy három ujjasba mindezt körülbelül 45 fokos áthajlásban.
Jobb kéz a kétujjasba
Megy a bal is a kétujjasba
nagy nyúlás a három ujjasba
akaszt
Bobi mumus mozdulata
Pár éve sötétben fejlámpával sikerült kiesnem a kunszt után, mert mellényúltam egy megmentő kantárnak. (Kantár, kancsó: lást szótár!) Két nagy anyázás közben estem akkor le, és tudtam hogy hosszú időre el kell búcsúznom ettől az úttól. 2013-ban ott maradt ez a játszma és a rákövetkező évben pedig sokkal inkább az Alpokba vágytam, ki akartam próbálni a sportmászást grániton, mely addig teljesen távol állt tőlem, így az éves nagy trip Zillertal-ba vezetett.
Ez a hosszú jegyesség idén nyárig tartott, amikor is körvonalazódott a Frankenjura-ba utazás lehetősége. Tudtam, ha valamit ezt az otthagyott bizniszt mindenképp most hazahozom.
A hozzáállásommal nem is volt baj (itt még), ám az első éles(nek mondható) próba annál gyászosabbra sikerült.
Eközben Bobi is rámotiválódott a KávéErő-re, próbáltam ellesni ezt azt, kitalálni mit csináltam okosabban két éve, de valami nem volt rendben. Kikötöttem a csomót, mérgesen rángattam a kötelet, hogy akkor Ennyi?
Teljesen biztos voltam benne, hogy bennem van az út; inkább afféle parafaktor volt érztem, a tény szabályozott le, hogy lesérülhetek ebben. „Clear your mind of can’t.” Nem akartam gyáván megfutamodni, ezért toltam rá egy egy-életem-egy-halálom próbát, ahol klappolt minden.
A trip első 7c megmászása volt ez, revans. Dezső küldheted a Café Kraftos tréning pólót. ; )
megmászós selfie
Marci egy 9- páholyából figyel...
már már legendás Lővey egykezesek...
Tomi kritikusan bírálja a francia gyarmat termékeihez képest...
fidy mereng...

Café Müller

hálózsákszörny
Trip
Sok lehetőséged van, de az alábbiakat mindig érdemes figyelembe venni:
-          mennyi bőröm van, mennyi erőm van, kell-e beiktatni pihenőnapot,
-          mennyit akarsz projektelni, mennyit akarsz megmászni, inkább csak a számodra könnyebb egy-két próbás fokozatból mászni, vagy többet a nehezebbekből is nem törődve a próbák számával és esetleg azzal, hogy a mászóhely szektorainak végtelensége és a többiek kedvét is figyelembe véve nem biztos hogy lesz alkalom sokszor visszamenni egy projekt miatt.
-          Mennyire rugalmasak ebben a többiek, mennyire nem,
-          Mi az a minimális fokozat ami legyen a szektorban, mi az a maximális fokozat ami szintén nem árt ha van, és mennyi út az ami miatt már érdemes elkocsikázni oda és szemezgetni.

A SPORTMÁSZÓ felfogásba bizony nem fér bele az, hogy majd kimegyek lötyögni és majd lesz valami, mivel a sportmászás a végtelen sok kis nüansz összessége, a hozzáállás mely borítékolja a Sikert vagy a Kudarcot.
Ki lehet úgy is menni, hogy majd kinézem magamnak a projektet és majd elkezdem magam kitalálni, de ki lehet úgy is, hogy már a túra előtt egy hónappal megy a végtelen youtube videók közti válogatás, mi az ami fekhet, milyen bétával, mi az ami tetszik, mely szektor ami napsütötte, mely árnyékos, mely mászható esőben is, hol van az olcsó 8a és a könnyen on-sightolható 7b. Igazából ha valaki utánajár megtalálható a vérmes fokozatok közt is a baráti, az olcsó, a küzdős, a ritkán mászott. Ezek nagyon fontos információk.
Éppen ezek miatt a kis apróságok miatt érzem én azt, hogy a túra valójában nem a kocsibaszállás pillanatában kezdődik el, hanem jóval előtte amikor már tervezget az ember, kiszűri a felesleges információkat, próbálja összpontosítani az erejét és felkészültségét arra az egy hétvégére, hétre, vagy 10 napra amin aztán lehet teljesíteni. Később keseregni már felesleges, minden otthonról álmodozott standakasztás fals. Van 10 napod és ebből kihozni a maximumot, HA célorientáltan állsz hozzá.

Részemről ez az alábbi metszetet jelentette:
-          minél több utat mászni (ezt napi minimum 6-7 utat jelentett)
-          Minden nap próbálni 7b+ vagy 7c nehézséget (vagy nehezebbet)
-          rövidebb utakból sokat mászni
-          a lehetséges előre eltervezettek közül valamelyik projektre rászikkadni (legyen 8a+ vagy 8b, akár több nap próba is mehet rá.)

Day 2.
Az első komolyabb sikertelenség a második napon jelentkezett. Szintén egy már korábban kiszemelt utat szerettem volna próbálni: Omaha beach 8a. Az első átmozgás során kiderült hogy függőleges, vagy majdhogynem befelé dőlő falon lévő mikroperemekre nem elég a maxerő és egy mozdulatot sehogy sem tudok megcsinálni. Ami másik kis pofon pedig a Café Kraft mellett futó Café Grande volt. Előbbivel ellentétben ez az út felmegy az Ankatalturm tetejére teljesen, így kb. 30 métert kell mászni, a középtájt egy no-hand, ezenkívül fejmellé sarkazásos boulderes betét az elején, erőkitartásosabb és a fenti no-hand után is egy igen pukkantós maradék 7b körüli mászás jön. Mondhatni lefőzi a kávét rendesen. Mivel psziché gondokat is éreztem, inkább betoltam ezt az utat a; talán jövőre, talán majd egyszer, de biztosan – fiókba, az Omaha beach mellé.
Mano örül a fejének... mászáséknál lesz. CTRL+C


Pózolj favázasházzal!
Day 3.
Ez a nap végre két számomra is teljesen új szektorba vitt, úgyhogy teljes motiváció fűtött. Először a Roter Fels nevű csodaszép Tóparti szektort lestük meg, mely maradjunk annyiban barátok közt inkább látványra erősebb, sajnos a kőzet nem a legbarátibb, nem is egy gyakran mászott szektor ez. Két 7c-t próbáltam, egyikből a harmadik akasztásból menekültem le (Tamáska a negyedikből!), másikból pedig egész az utolsó nittig jutottam, de getto mohás varázslásnak tűnt úgyhogy inkább szkippeltem a dolgot. Tamáska később az on-sight megmászásánál lerúgta az egyetlen igazán jónak mondható lépést a beszálló bouldernél… talán egyszer újramássza valaki. : - ) Egyébként Tamáskának nem volt rossz nap ez, másodikra csűrte le a szektor egyik 8b-jét, melyet pár nappal később Bence is bezsebelt.
Nem mindig pózolsz szikla alatt, de ha igen azt az Action Direkte alatt teszed...
A másik szektor a Maximilians wand volt, ami igen népszerű hisz itt fut a Krottenseer turmon a Wallstreet, mely a világ első 8c útjaként van számon tartva Wolfgang Güllichtől. Bobi, Marci és én is átmozogtuk az-e tömbön található Hitch-hike the Plane 7c/c+ szintén Güllichtől még 1984-ből, mely a mellette futó John Bachar útjára Chasin’ the Train (7c) –s útra volt a válasz. Zsinórban a negyedik mászónapon pont is került a végére, Marci, Bálint és Bobi sorrendben. Számos későbbi beszélgetésre adott okot, a kimászás utáni dühöngésem, amikor is köztest kihagyva az életemért mászva próbáltam túljutni a nehéz részen ki a pozitív falra, lent a turisták pedig elszörnyedve hallgatták a számomra oly önfeledt és szép pillanatokat. Nagyon szép vasárnap volt ez melyet már Robi is megtisztelt a társaságával, meglátogattuk az Action Direkte-et túristásba, kirándulósba, pózerbe.
megfürdések a 15fok körüli patakban
 
A délután számomra még egy nagy ajándékot tartogatott. Volt egy út (Defenders of  the Fait) mely rendkívül érdekelt, egy sötét zegzugos kis áthajlásból való kimászás, inkább kiboulderezés kötéllel, valóban csak három akasztás kétujjas lyukakon és pár kis peremen. Farkas Tamáska és Simon Bence tavaly OS/Flash mászták, szegény Bence le is sérült benne. A hitch-hike megmászásom végtelenül bemotivált és mivel Tamáska és Bence másztak épp (tőlük szerettem volna bétát kérni a flashhez) mohó voltam és úgy döntöttem megpróbálom on-sightolni. Talán sosem szorítottam még így össze a fogaimat, nagyon nagy öröm volt az első ilyen fokozató OS-em. A régi kalauzban még 9+ volt, ma már 9-/9 re mondják a hivatalos nehézségét, a 8a rendszerben a legtöbben 7c-ként tartják számon…
Sosem szokott jó lenni a forma az egybemászott napok során, de jurában valahogy fokozatosan egyre inkább jött meg az erő.
Harmadnap este a barlangban igen meghökkentő látvány fogadott minket, hálózsákok széthordva az erdőben, kajás doboz elvíve 100 méterrel odébb, sátor kinyitva, tej kiöntve. Valaki finom célzást tett rá, hogy nem bírják az itt kempelésünket. Másnap reggel egy vadőr is meglátogatott, faggatva minket a tűzgyújtási szokásainkról. Andersen meghalt nincs mese, innen menni kellett tovább.
tónus rendőrség
 
Mano otthon érzi magát
Amikor Marciról kiderül, a 10 év tornász múlt...
megy a szettelés, melyik szektorba menjünk...
Day 5. (pihenőnap…SE)
Úgy voltam vele pihenni kellene már, de valami nagyon mászni akart bennem. Teljesen új szektor, szebbnél szebb falak és utak. Ekkora már levetkőzi az ember a kötéltársával lévő távolságokat, végtelen ortóskodások mentek már, végtelen szettelések és kutya pontok gyűjtése Marcitól. Egyik biztosítás közben könnyesre röhögtem magam, egy órával később pedig minimális ijedségek, félelmek kaptak él, már jócskán benne vagyunk a trip-ben. Egy 9- második próbára volt a legjobb teljesítményünk.
Este korábban tértünk vissza a barlang szálláshoz, ahol Tamáskáék által ajánlott (vagy inkább nem ajánlott?) egyik 8a-t akartuk megnézni. Az átmozgások nem sikerültek rosszul, bár egyel nyitottabb csípő nekem nem ártott volna. Áthajlásból kimászós boulderbetét, majd végtelen kis fogások, spárgázva a falon, sokszor majdnem nohand-et tart a láb, de mégis valamiért mindegyik mozdulat nehéz, mármint egyikből a másikba eljutni az.
Marci másnap korán reggel meg is mászta összességében harmadik kísérletre. De a meghökkenések világnapját korántsem a Ludwag hozta el, hanem az Omaha beach. Délután ez is be akadt Marcinak, amivel a második 8a-t mászta meg egy nap alatt, Bobi ezalatt megmászta a Café Kraftot, tőlem pedig a tulaj szó szerint visszalopta az általunk korábban ellopott székét. Igazi deficites nap a részemről…
Omaha Beach 8a
benézed a csajom...megtalállak!
Emlékkönyvbe írások a mesternél.

Day 7. (Ringlerwand)
Az új szállásunkban ébredünk, kevesebb a por mint az előzőben. Egy pár nappal korábban Tamáskáék által meglátogatott szektort lestünk meg (Tomika 8a+ OS), mely sajnos csak nekem nyerte el igazán a tetszésem. Először gyorsan megnéztünk egy 8a-t, amiből gyorsan ki is menekültünk, majd részemről egy 7c+ következett(Natrix natrix). Boulderes mint a pokol, három próbából lesz pipa.
Elkezdem masszírozni az egyik gyöngyszemet, Eye of the Tiger 7c+. Látszik, hogy valami irdatlan boulder van a beszállónál, ami nekem végtelen fejtörést és izommunkát okoz… de nem jutok fel. Káromkodási repertoár bővítés és bent hagyott köztesek maradnak csak a falnál. Bobi és Marci egy szittya 7b+ ra motiválódnak fel, bence 8a.nu kommentje csak ennyi: Izer út. Beszállóboulder, csízi befejezés.
Civil war 7b+
 
Eye of the Tiger, 7c+

a bűz elűz
reggeli levések

csendélet
a görbe kisujj
 
 
Ákos és szájmonbí

Amikor Izer megfogdossa szájmon szerszámkészletét

és ő meghálálja...
just head Action Direkte 9a
Day 8.
Back to work. Először egy végtelen nagy falhoz megyünk (Das Geschenk hazája), de számomra inkább rettenet mint ajándék a fal, így nem mászom csak fogom Marcit. Délután megyünk át a Ringlerwand-ra ismét, ahol őrületes projektmasszírozás veszi kezdetét. Marci és Bobi a végtelenül szemét 7b+ próbálnak, én ziázom és káromkodom leginkább. Minden próbán a folyamatos közeledést érzem, valami béta mindig csiszolódik, de mégsincs meg és többször kiesek az utolsó mozdulatban. A lehetséges repertoárokból már mindent felhasználtam. Tényleg olyan ez mint valami számítógépes játék, ahol dobod be az advanced dolgokat. Hopp egy ujjabb térdletekerés itt, egy egy bónusz légzés ott. Végtelen játék a test és erő paramétereivel. Az út kunsztja egy reibungos lyuk/perem féleség, melyre kényelmesen nem fér fel mind a 4 ujj, (reibungos és nincs egy centi), a bal oldala tán jobb egy kicsit, de későbbiekben erre nem lehet ráhúzni a testet, s kevesebbet tart mind a lyuk jobb oldala, amire már felfekszik a kisujj is és bele lehet dőlni testtel. Végtelen fejben matek kellett hogy erre rájöjjek, meg persze nem kevés erő, hogy meg is tudjam valósítani. Egészen délután van már, 6-7 óra körül amikor sikrül végtelen határon átmászni ezt a kb. 4-5 métert, az utána lévő 8-os részből pedig már lehetetlen kiesni, bár azért megy az izgulás rendesen. Ez a 9+ megmászás volt az amire azt mondtam, részemről lehozta a trippet, annyira határon ment, annyira végtelenül határon.
 
 

Day9.= Day10.
Az én szemszögemből egy szóval tudom jellemezni ezt a két napot: Bastard. Ez az Adam Ondra videóban is mutatott 8a+/b, tipikus izerút. Egy (!) nitt plusz stand, gyakorlatilag boulder az egész a lyukakon, egy igen áthajló falon. FA Jerry Moffat 1989 – nem vezette fel a fal legtetejéig, igaz hogy az út vége kb. 7-es lötyögés lenne, már az előtte lévő mozdulatokhoz képest. Tamáska szerint esett az eső a nyitás napján…
Bastard 8a+/b (fotó: bobi)
Már otthon fotelban ülve álmodoztam erről az útról. az első találkozás igazán bíztató volt, első kísérletre ment minden mozdulat, bár kellett némi bétát csiszolni, hogy ne legyen esetleges a legalja sem. Lényegében szerintem aki egy két centis campuson képes megcsinálni az 1-4-8 –at nagyon stabilan, annak minden esélye megvan hogy meg tudja mászni ezt az utat. Az első nap három éles kísérletem volt, de még nem volt teljesen tiszta az alján lévő lépés, és délután 6-7 körül pedig elkezdett csepegni az eső. Ez egyáltalán nem probléma az út elázásának szempontjából, viszont a legendás Grüne Hölle-i pára – már annál inkább. Grüne Hölle, avagy a zöld pokol. A falat majdnem mindenhol finom zöld moha borítja, amint jött a pára csúszkáltam a fogásokon. Éreztem hogy butaság lenne tovább erőltetni, így hát hátrahagytuk a projót, nagyon bíztam benne, hogy majd másnap pontot teszek a végére és éjszaka sűrű imádságokat mormolok majd el, hogy legyen száraz idő.
Bastard kulcsmozdulatban
 


bemelegítő 6b nem kicsit hajlik át...
A száraz idő is megjön, Tóth Robi is. Helyszín ismét Grüne Hölle. Projekt továbbra is a Bastard. Marci és Robi az OS mászásra megy rá, részemről van egy két jó kísérlet a Bastardon, de a folyamatos hasmenés és gyenge közérzet erőt vesz rajtam és valószínű hogy nem a 9. pihenőnap nélkül egybemászott napon fogom megmászni szám szerint a legnehezebb utam. Azért látok még némi sanszot hogy másnap délelőtt lehet lenne értelme visszajönni, de ez már üres fülekre talál.
Egy dolog éltet mindenkit a hazaindulásunk előtt: a Tripet záró Reggae camp, egy váratlan reggea fesztivál Frankenjura-ban, melyet minden évben megrendeznek ilyenkor, igen népes fesztivál több ezer emberrel. Tábortüzek, végtelen chillek, hippi-családok, lazulás és némi koncert az est fénypontja.

A másnapi felkelés igen lassan ment, míg az égető nap ki nem kezdte csalogatni az embereket a hálózsákjaikból. A reggeli kávé, mely minden napunk részévé vált – kotyog. Ujjaim már nem hajlanak be olyan kellemesen, bőröm kissé be van gyulladva, ízületeim rotyognak a vállamban, s ha kihúzom magam gerincem szépen egyesével roppan ki, ahogy egyenesedek fel…do, ré, mi, lá….
Párszor megmártózunk a kellemes nek mondható kb. 15 fokos folyóvízben, majd több órás összepakolás veszi kezdetét. Igazán megrökönyödtem a szemétmennyiség láttán, amit mi egy éjszaka és egy reggel alatt produkáltunk. Emberméretű volt, noha nem is szalmazsák.
8 fős kempelés
mano megment
robi megment
uhh
Tomáska az ifjú cserkész
éves trip szakáll méret
szájmonbí gyerekcsináló beállása
tumblr
   
 
Mano új profilképe
 
Bobi szemei a kép címe
Tamáska gatyája a kép címe
buzulás...
regileányka
    
 
fidy marci és a macska rejtőzködési alapismeretek
Egy projektet hátrahagyni nem jó dolog. De azt hiszem ezt kell megszokni, ha mindent elhozol a tripről, lehet nem csináltál valamit jól, lehet nem kerested igazán a maxodat, határaidat. Megint ez a fránya „itt hagyás”. Mint két éve. De azért van ami változott azóta, most van hová hazajönni, van aki haza vár. A visszamenet pedig csak rajtam múlik, remélem nem kell két évet várni hogy megint itt lehessek - vagy megkockáztatom-, hogy kint éljek. Videó később!