2015. január 18., vasárnap

Cápa direkt



Nem az volt a célunk Marcival, hogy kiabálással töltsük meg Várgesztes meghitt, idilli falvacskája felett húzódó sziklafalakat. De ennek ellenére ez sikerült. Meg más is.
Egy nappal korábban beszéljük le a mászást, de csak szűkszavúan; szokásos hely fél 9, 9 óra? kérdem. Legyen 8:45.- így a Marci.
Először találkozunk élesben is a Megye matrica témával. Kifelé menet vagy 20 km-en keresztül taglalja Marci mennyire csodaszép ez a Káin nevű út. Nekem is nagyon régi vágyam és állítólag Fölker G. az utóbbi időben nagyon rászikkadt és valami nagyon tutkó kis bétát dolgozott ki. Hát lássuk. Kiérve egy befagyott tó és napsütés fogad minket, no meg a teljesen száraz falfelületek. A Torrente 6a választjuk melegítésnek, melyet egy clean 6a mászás követ. Valami „él” a neve, nem túl fantáziadúsan. Marci lecsűri korrektbe, de mivel én tapasztalatlan vagyok még ezen a területen, bőven elég nekem (és pszichémnek) a bent lévő cuccokat használva feljutni. Friendek és ékek a kezemnél a repedésben, te jó ISTN mormogom. Nagy élmény, nem utolsó körben élveztem! Nem tudom hogy vett erre rá Marci… még most sem értem.
Jöjjön amiért jöttünk, Káin IX-
Nem hallottam sem túl sok mászóról sem ismétlőkről, igazából senkiről sem halottam aki már megmászta. Persze van egy két tipikus (csúfolhatom őket nagyfalasnak anya?!) hazai technikás mászónk akiből kinézem hogy már erre vetődött, erre a kietlen, misztikummal terhes nehéz levegőjű Tojás szektorba, annak is a leg végébe, szegény Ábel 6b mellé. Marci első kísérlete az egekbe emeli a kedélyeket, schnellpartiban húzom fel a cipőmet, annyira mászni akarom. Hamar rá kell jönnöm, hogy a Fölker béta (innentől Tiszteletből ezt a magasralépős-sarkazós bétát hívhatjuk így) nekem sajnos nem adja. Többféleképpen is meg tudom csinálni a második nitt feletti kunsztot, csupán ki kell találni melyik a leg élhetőbb. Rövid utacska, de senki se becsülje alá a két nittjét, aki fel bír mászni ezen a vonalon a standba, az már csúfolhatja magát koca-mászónak… ebben biztos vagyok. Tátott szájjal ereszkedek le és másodpercenként JóISTN-ezek! Hihetetlenek az oldott formái, kis lépései, reibungos, balance-os kidőlései.
Mai napi másodikra mindketten lecsűrjük a Káin-t, dilemmázunk egy keveset, de én nem merném rámondani a 9-. Nagyon megmosolyognának az osztrák Höllental reibungjain edződött 50 éves papák.
Marci belemegy a Cápá-ba, szintén sikeres abszolválás után a kallert szemezgetve a direktet vesszük célba. 8a-n egyetlen megmászó van feltöltve; Ágh István. J Nem lepődök meg. Pistikénk van szeme a szépségre, nem csak a pontot érő variánsokra. Atom kompakt kőzeten való boulderes útról beszélünk. Végül Marci mára hagyja, helyette a Sátántangót veszi górcső alá, amit abszolvál is. Nekem több próba kell a tökéletes béta kitalálásához, majdnem hogy a lépések nagyobb szerepet játszottak mint a fogások. A fogások annyira kicsik, hogy bizonyos lépéskombinációval végre se tudtam hajtani külön a mozdulatokat. Jobbra akasztás, majd a „mély” jobb kezes perem, majd ballal a kicsi éles saskarmos. Kisujjam van a legalján, mutató lelóg, a középsőt zárom: sasba vagyok. Bal láb pontos lépés, jobb ellógat jobb kéz atom gyorsasággal és pontossággal repül a függőleges oldott repedés lyukszerű vonulatába. Mutató és középső ujjam van ott, megzárom. Jobb láb beguggol magam alá és elküldöm a dinamót az atom reibungos tálra. További értetlenkedésre ad okot nekem, hogy hogy nem csúszik le a kezem, illetve mi tartja ott a Phyton cipő orrát. De a La Sportiva fejlesztői ezt valszeg pontosan tudják.  De nem tanakodok sokat inkább felmászok a standig. Ilyen egy januári Várgesztes? Ilyen narancsos a naplementekor a fal? Örülök, hogy kimentünk, félek a januári Spanyol Margalef trip után Marci lelkesedése kicsit megtörik a hazai 10 méteres utakat illetően - bár ez teljesen alaptalan, a „discovering style” egyik leglelkesebb tagjának ez nem hiszem hogy gondot fog okozni. Csuhapassátok. 

Nincsenek megjegyzések: