2015. február 10., kedd

Ahol a madár se' jár

Múlt héten a Pádis fennsíkon túráztunk...

Immáron ex-munkatársaim és azok barátainak szervezésében mentem el egy 8 fős csapattal az igen kedvelt erdélyi fennsíkra.
István, Géza, Zsuzsa, Susie, Julcsi, jómagam, Fecó és Peti
A vad természet völgye ez, néhány turistaház kivételével csak a fenyők és a hó uralja.
F.Zs.
Gy.Zs.
Szerdán hajnalban indultunk, délután értük már el Pietroasa falut, ahol az utolsó közért található. Ezután még van egy falu, Boga, ahol már nincsenek csak panziók, turistaházak és hétvégi házak. Itt hagytuk az autókat, mert az ez után következő szerpentin már számunkra nem járható. A fennsíkra egy 4 kerék meghajtású Dacia vitt fel, ahol az apartman-szerű házikó kb 1000-1200 méteren adott nekünk szállást. A kocsira nekünk kellett felrakni a hóláncot, mert a szállásadóink nem voltak ott és a rögtönzött segítség nem látott még hóláncot (!). Már sötétben értünk fel, főztünk, felkészültünk a következő napra és lefeküdtünk.


Csütörtökre a legközelebbi és legkönnyebb célpontot néztük ki, a Ponor-rétet. Mivel télen a csapatból még senki sem járt itt, így nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. rámentünk a biztosra "csak elérünk a rétig"

Gy.Zs.

Nagyobb ellenállásba ütköztünk, mint gondoltuk, a máskülönben könnyű sétához egy teljes nap kellett (kb 10 km oda-vissza), de a víznyelő, a patak és a forrás megérte a fáradozást.

F.Zs.

F.Zs.

Hazafelé a már előre kitaposott nyomvonalunkban tudtunk haladni, ami nagy könnyebbséget jelentett.
Amikor hazaértünk szomorúan konstatáltuk, hogy kihűlt a ház, nem működött a kazán. Ezt egy egy órás kétségbeesett debug-olással sikerült megoldani, újra lett meleg, meg tudtuk szárítani a ruhákat a másnapi útra.

Péntekre egy picivel nagyobb célt tűztünk ki, az Eszkimó jégbarlangot. Nem haladtunk elég gyorsan, mert kóvályogtunk néha és sok látnivaló akadt útközben is: Fekete barlang, Ősember barlangja. Nem tudott mindenki eljutni az Eszkimóig, kettéváltunk és hárman értük el az eredeti célt.

F.Zs.

F.Zs.
Sz.I.


Szombat volt az utolsó túranap, a cél a Csodavár. Az előző napokhoz képest sokkal korábban indultunk, de többször eltévedtünk, és a szintemelkedésből is többet kaptunk. Sikerült tartani az időt így megcsodálhattunk a 150m magas sziklafalban tátongó bejáratot.
Gy.Zs.
F.Zs.

Egy patak folyik bele a hatalmas kapun keresztül a föld alá. Hazafelé elkapott egy kis köd, de tudtuk követni a nyomvonalunkat, így ment a menetelés amíg a meleg kunyhóba nem értünk.
Gy.Zs.

Vasárnapra már csak az összepakolás és lejutás maradt, meg azért egy kis hóban fürdőzés.
F.Zs.
A lejutás könnyebb volt, mert a tulaj feljött a Land Rover-ével és levitt minket (azon már volt hólánc). Az otthontól pedig már csak a kátyús utak és az újonnan kötött barátságok választottak el.
F.Zs.

Nincsenek megjegyzések: