2015. február 7., szombat

Matt Damonnal bouldereztem

Fiúk a klubból
A hihetetlen és ritkaságszámba menő sztori most lelepleződik, uraim és uraim. Najó hölgyeimnek is, bár most nem szívesen. Én Medvekutya barátommal ellentétben ritkán részesítem előnyben az alkoholizálást a mászással szemben, ám ezúttal kivételt tettem. Így is álltam az estéhez, a hajnali hazaérkezéshez és a másnapi mászáshoz. Take it easy! Egy nagyon jó mászó-baráti társaságba csöppentem, melyet megkoronázott hogy megismerhettem Fölker Gábor Urat, majd a kollégiumi évfolyamtársakkal néztük meg az éjszakát, illetve a hajnalt. Atya ég, újra kollegista lettem, amikor három és fél éve kiköltöztem az akkori koliból soha nem gondoltam volna, hogy dobok még egy próbát az emlékek megszépítésére. 3 év hosszú idő, sok mindenre elég, bár a Bsc-hez nem volt az. :-)
Új élettér - a hálózsák a helyén szóval már béke van :)
Szóval reggel nem pörgettük a kelést, de Ádámmal csakhamar a Kalahári falnál találjuk magunkat, nemsoká Csé és Barnuska társaságában, melyet Patkányékis megtisztelnek. Ádám az Él-boy-ra, én a múltkori (sokadik, hányadik is) Gyíkarc-ra megyek rá, melyet pár próba utána  napfényben ülve és szemlélve brutálisfantasztikusszikkadós módon gyönyörűnek tartok, s talán a fal egyik leglogikusabb boulderének – nem kunsztjának! Ülj le az áthajlás alá, és menj fel abba a balos lyukba, bármit használva.
Barna csekkolja mi maradt a Szedermotorból
"veszélytelenítés" címszóval ezeket a köveket varázsolták a Szedermotor alá :'(

 
 A próbák hamar felébresztenek a másnaposság gőzéből és össze kell szednem magam. Annyira azért nem akarom vér-komolyan venni a dolgot, legutóbb áprilisban pont egy másnapos buli után sérültem le a Kis-Geriben, szóval 100%-ban figyelem a test jeleit, meddig bírja a terhelést, meddig feszíthetem a húrt. Pontosodott, tisztult, s könnyebb nem lett. Volt pár nem rossz próba de mégse ma lesz az az őrjöngés a Top-on. Rég motivált ennyire olyan boulder ami nem fekszik nekem. Még nem döntöttem el, hogy aláírom-e Árpi a véleményedet miszerint „Ezüst hegyi boulderek nagy része magasaknak nem fekszik…”. Vaciláláséknál vagyok, sokszor érzem hogy hát ide vagy oda jobban beférnék, de valahogy mégis inkább csak a technikáról szól ez, legalábbis egy éve az Él-boy megmászásnál erre kellett rájönnöm. Tanár a hely, tanár boulderekkel és te nagyon nagyon sokat tanulsz. Csé is, Patkány is. Mindenki. Jó amúgy, hogy Ádám is elkezdte csűrni a keményebb fokozatokat, durva is látni a motivációt és azt hogy pár éve még a Vásárhelyis kolipince boulderes időkből honnan jött, ma pedig az Él-boyban hogy mozog.

Jah és hogy is került ide Matt Damon? Barnuska egy forgatáson dolgozik, aminek Matt a főszereplője, Ridley Scott pedig a rendező. (lásd még Gladiátor) Én Barnuskát nem értem, sem a Virágot, sem Mattet és hogy miért forgatnak Magyarországon egy Marson játszódó filmet – nah ezt végképp nem vágom. Amit vágok az az, hogy ma tökéletesen a JELEN-ben voltam, a napsütésben, a fényben a spanokkal. Hogy milyen a Mars azt nem vágom, de ez ma szuperjó volt. Thx dude, Peace

Nincsenek megjegyzések: