2015. április 20., hétfő

Bangladesh, avagy a nagy éhezés

Gábor lesi a táncparkettet...2012
Őszintén örülök, hogy én írhatok erről bejegyzést, bár Bán Tamásnak jár a tisztelet. Mindenki aki ezen a felületen felkapaszkodik, szememben hero. Az út múltját, első megmászójának Tiszteletét, a fogáskitörés okozta fokozat körüli zavarodottságot és mindent egybe vetve egy hihetetlenül gyönyörű vonal várta a mászókat, akik nem jöttek. A Kis-Geri-s team ritkán vetődött el errefelé, pláne azzal a kedvvel, hogy egy alig ismert nem sláger utat abszolváljanak, ami persze megkérdőjelezhetetlenül szerintem "a bánya egyik legszebb mozdulatsora".
De ne rohanjunk ennyire előre. Tomi nemrég mutatta a mutató ujja leges-legvégét: -Húsig vágta jobb ujját egy kis perem. Meséli elkerekedett szemekkel, hogy rámotiválódott ő is a Bangladesh, avagy a nagy éhezés nevű Tardos-i útra. A fokozatáról senki semmit nem tud. Senki sem fokozta be.
Nem kell órákig keresgélnünk ahhoz, hogy ne találjunk a neten csodálatos Bubb Feri irományokat. Ismeritek jól Ferit, ismeritek az irományait. Régen még motivált volt a folyamatos mászóteljesítmények dokumentálására (és mi ezt mily szívesen olvassuk vissza Fecókám!) így fogalmazott az útról 2003 szeptemberében a szikla.hu-n:
Tardosbánya: Azt a hírt kaptuk, hogy a néhai Stumpf Jakab Attila (Atya) által nyitott Bangladesh, avagy a nagy éhezés nevű út, a mostani értékelések szerint (és az eredeti útvonal betartásával) nem VIII+, hanem inkább a IX mínuszos tartományba tartozik.
Most így Vellai Zoli (Csoszti) és Molnár Peti mászták meg rotpunkt. 

Mi meg azt a hírt kaptuk az utóbbi évek sziklázásai során, hogy kitört egy oldalhúzó fogás az eredeti útból. Szinte soha nem láttunk benne mászót, nem lepte fehér ziapamacs a fogások környékét, mint mondjuk a Zergevadásznál. A mi kis csapatunkból Gábor volt aki elsőként rászikkadt 2012-ben.
A megmászás után azt mondta fogalma sincs milyen nehéz az út, ő sem tudja pontosan belőni, biztos hogy a bánya egyik legnehezebb útja (ha nem a legnehezebb lehet), szóval Tomcsi-val úgy jöttünk ma ki, ha törik ha szakad, belőjük azt a fokozatot és oda ahová kell.
A kedélyeket csak szította a hír mi szerint Miskó Róbert is beadta a kulcsmozdulatot. Ez már már sokkolt minket, muszáj volt hát tényleg a végére járni a dolognak.
Tehát a Bangladesh a Via Mala úton indul, majd egy kis pihenő után balra fordul és két nitt kíséretében egyenesen felveret a fal tetejéig, oldalhúzó és saskaromperemeken.
Tomcsi meló-, én suliból rongyoltam a Petőfi hídi parkolóba, hétfő délután fél 4. Egy kósza raklap az autópályán és néhány kamion szlalomozása után meg sem álltunk Tardosig. Zöldülő erdő, kellemes szellő és szinte teljesen száraz fal fogadott. Míg én a tegnapi félmaraton általános fáradalmaival küzdöttem, (próbálom ezzel magyarázni gyatra teljesítményem magam előtt, és valszeg a 7 vízhólyag sem segített a cipőfelvételekor..) Tomcsi feldarálta magát a bemelegítőn, majd egyből a Bangladesh alá állt. Köztesek az oldalán, - Te Bálint ha úgy van, akkor ez most éles próba is lehet. 
Én azt hiszem majdnem végig csacsogtam az út elejét, valahol a fal közepétől Tomcsi már nem válaszolgatott és kezdtem érezni (én is) a dolog súlyát. "Megpróbáltam csöndben maradni." 
A pihenőt nagyon precíz mozdulatok követték, nem volt hezitálás, sem nyögés. A kulcsmozdulat is csak onnan tűnt fel hogy kulcs, hogy irreálisan fura testpozícióból kellett egy hatalmasat nyúlnia bal kézzel, miközben a testét őrületesen közel tartotta a falhoz, majdhogynem "eggyé vált vele."
Miután megcsinálta a nagy nyúlást én már ordítottam ami csak a csövön kifért. Statikusba minden mozdulat, pontosan kinézve a lépéseket, köztest berak, kötelet berak. RP stílusba, etikába, standot akasztósba, lent gratulálósba. Volt öröm, végre volt megmászás, az aznapi első próba, csak mint Gábornak 3 évvel ezelőtt, és Tomcsinak is ez volt az utolsó eddig meg nem mászott út a bányában, csak mint Borbély Gábornak anno. Teljes hát a paletta.
Bőr növesztés fontos kellékei...
A próbálkozásom nem lehetett több negyed óránál, próbáltam több bétát, (nem tudtam kihasználni a magasságot), sarkazni, más kézsorrenddel fogni, de végül azt kellett elhinnem amit Tomcsi ajánlott. Jobb kézzel megfogni egy fedeles peremszerűséget és az 5mm-es felületére rágyömöszölni minél több ujjat. (Ez talán hármat jelent. Talán.) Bal lábbal belépni magunk alá, Bal kéz tovább a segítőre, ami még kisebb mint a jobbos fogás, bal láb még feljebb és bal kézzel tovább csapni egy rücskös reibungra. Hogyan kerül oda egy reibung fogás lövésem sincs, de ott van és bitangul meg kell fogni. Innentől egy bástya szerű élet és néhány peremet használva mászunk fel a fal tetejére. Lefelé nézegettem az alkaromat, kellett szorítani istenesen, rommá durrantam megint ettől a pár mozdulattól. Lehet hogy nehezebb mint 7c? Hiszek a slash gradek-ben, de megy a vacilálás. 
Megnézzük a Takonykort, ha más nem csak viszonyításképpen. Bár Tomcsi megmászta már ezt, neki is két nekifutás kell hogy a kötél a standba kerüljön, én pedig feszülök, nyögök és ámulok az út fogáskészletén. Lyuk, csipi fogás, mikroperem, félig spárga, reibung... vegyes mint a felvágott.
Hümmögünk, gondolkodunk, s egyöntetű ítélet szüleik. Már régen Zoli is mondogatta, hogy szerinte akár IX+ is lehetne a Takonykor, és mi is azt mondjuk hogy valószínűleg nehezebb, mint a Bangladesh, talán az egy kicsit specifikusabb. Szóval én talán ezt mondanám:
Bangladesh, avagy a nagy éhezés - 7c
Takonykor 7c/+

Tessék Ifjak és Titánok, Tessék Urak és Hölgyek, Tessék Istenek és Ördögök. A leplet lerántottuk. A fokozatot belőttük, a port lesepertük, a homályt fényességgé varázsoltuk. Mindennek eljön az ideje. Amnézia, Cápa direkt, Bangladesh, vagy legyen az egy Doktor Úr vagy Nagydoktori Kétágú-hegyen. Mindennek eljön az ideje, mindig eljön az a titán, aki újra tudja mászni amit az őskorban eleink felraktak nekünk. Mi újra kitalálhatjuk a bétát, megtisztíthatjuk az utat, belőhetjük újra a fokozatot és megakaszthatjuk a standláncot, de ez csak azért lehetséges mert ezt egy pionír anno megálmodta és bemászta. Köszönjük hát nagyon szépen Stumpf Jakab Attila a munkádat! Ahogy gondolok Rád Tisztelet, amit kívánok Neked örök nyugalom!

2 megjegyzés:

oszi írta...

Nagy Gratula!

Tomcsi írta...

Köszi szépen, különösen jól esik Tőled, a hely egyik pionírjától! Mi köszönjük az utakat!