2015. április 17., péntek

Time is here. Izer goes to Scorecard again!!!

Azt nem tudom Árpi vagy Pistike álma válik-e ezzel valóra (sanszos hogy egyik sem) minden esetre, magamból sikerült hülyét csinálni. :-) Egye bassza - mondaná a fentebb említett, meg lettem győzve általa (másik fentebb említett).
Zillertalból hazafelé jövet volt erről szó Pistikével, közel 700km-kellett hozzá hogy a fülembe tegye a bogarat, majd majdnem közel egy hónap rágódás. 2010-ig voltam tagja a 8a-rendszer pontozásának, akkor volt egy ominózus pillanat ami lebillentett erről a lóról. Január volt és a Buék nevű 7A+ bouldert másztuk Pistikével és Erdész Tibi barátommal, sajnos ő ma már nem mászik. -7°C volt. (Pisti majdnem hazament, mert mire a kocsitól kiért a hidegben úgy összeszűkült a cipője, hogy nem bírta felhúzni.) E megmászás után gondolkodtam sokat, hogy mennyi élmény volt ezen körülmények között boulderezni, és mi volt az ami kimotivált? A jó öreg scorecard volt az. Aznap távoztam a rendszerből, közel 5 évre száműztem magam.
Aztán voltak felszálló ágai ezen boulderes időknek, amikor Árpival sokat jártunk minden felé, és nagy versengés ment kinek lesz több kemény bouldere év végéig kettőnk közül. Csak poénból egymás ellen ment a számolgatás, a Gabona utcai albérletben, aranykor derekán. Ott ültem a lámpafényben az íróasztalnál egy Pázmándozás után (másnap zh) és a Casio számológéppel adogattam össze a pontokat. 850+900... stb.
Ilyen és ehhez hasonló őrületek vezettek odáig, (melyek táptalajként szolgáltak a Pistike filozófiáknak) hogy végül bennem is megfogant a kérdés... Miért is nem vagyok akkor fent ha titkon ezt csinálom butába, gyogykába. Mégis motivál, így is? Amúgy is? Talán igen, adok egy második esélyt neki.
A másik dolog, ami engem motivált és régebb óta figyelgettem 8a-n az a combined ranking. Számomra ennek van jelentősége, a boulder és a köteles mászás közös értékelése, nagyon kevesen űzik itthonról magas szinten mindkettőt, és évről évre így nyomni, nagyon komoly kihívás.

Nincsenek megjegyzések: