2015. április 8., szerda

Zillertal színesben



 
Az ingerek végtelensége az ami ért az elmúlt napokban. Majd hazajövök és mivel tisztességes mászó vagyok így előbb nyitom meg a 8a.nu oldalát mint a facebookot. És akkor megőrülök a hírektől. Ashima Shiraishi 13 évesen 9a+ mászik, megismétlik Loskot útját, 93kg forma mászik 8B+ Entlinge bouldert. A bőr nélküli újvégeim nyomják a vizet kifelé amint nézem Nalle legújabb Swazi videóját, nehéz összeszedni a gondolataimat, de mégis bátorba ki lehet jelenteni, hogy a legjobb bouldertripemen vagyok túl, még ha ez csupán 3 és fél nap mászást jelentett is, Zillertalban. Mélységekkel, magasságokkal, barátokkal, szlengekkel, teljesítményorientáltba, kint aludva sátorban, kocsiban a szabad ég alatt, fagypont környékén a zilleri ingyenes parkolóban, ahol a fa pottyantós budi lévén én mindig bátran nevezem kempingnek, bár ez csalóka ugyanis az otthoniak ehhez a szóhoz csempézett fürdőszobát és rezsóval felszerelt konyhát társítanak. Nem. A Mi Kempingünk egy fa buderátorbl áll, mellettünk csorgadozó patak pedig a lehetőség, ha mosogatni szeretnénk. Ez Zillertal. Ez a MI Zillertalunk. 
 
 
 
 Mielőtt belekezdenék a sorokba össze kell szednem a szavakat melyeket már nem használok. Amikor az ember egy tripről hazatér, egy másik magyar nyelvre kell váltania, ha azt akarja hogy az otthoniak is megértsék. Így most összegyűjtöttem pár szókombinációt, mely oly gyakran hangzik el a tömbök alatt, s melyet egy szűk rétegen kívül senki sem ért. Ezen szavakat napjában nemcsak többször, vagy rendszeresen használunk, minden mondatunkat színessé és ékessé teszik. Tisztelettel hát a szlengnek!

(Többtucatnyi egyáltalán nem tucat kifejezés a mászó szlengben, első rész):
valid; (ejtsd ben vélid= valid!) azt jelenti, benne vagyok, jaja csináljuk, adom, ez király, jó lenne, úgy van.
Hát. – Válasz, jelentése:  –Na de még hogy! Észak és Kelet Magyarországon használatos kifejezés.
Negatív. – A „Nem” szó helyett használatos, tömör és gyors, célratörő válasz.
Májnusz. – előbbinek a Tolna megyei verziója, (de inkább egy bukott szituációra utal).
Ezt láttam színesbe. – Fekete-fehér filmek régmúlt idejéhez hasonlítva utal a tökéletes minőségre, ma akkor használatos, ha egy adott szituációt volt szerencséd elejétől a végig figyelemmel kísérni.
Gyere be – ne gyere be! – Az „azbeszt megbaszta” youtube videó híres monológjának veszprémi változata
Bézöl – baj, érthetetlenség egy egészen elpestiesedett verziója. Tökéletes leírására a szavak szintjén nem vagyunk képesek. Egyes források szerint Vincze Márton a szerző, de ez már a feledés homályába merült.)
Advanced Bézöl – Előbbinek a kurva nagy (fokozott, hatványozott) változata!
Bétöl – Ha egy útra rossz a megoldásod vagyis a béta, az a bétöl.
Faterok motoron – együtt a csapat.
Zsoltika készen van már…?! - Nagyon gyorsan elterjedt, leginkább még el nem készült dolgok felszólítására használatos kifejezés a Dunántúlon (és Pécelen).
Hádemicsiná’sz! – Az érthetetlenség és döbbenet csúcsa.
Gyógyá! – Édes jó Istenem! – talán Kazinczbarcikáról jön, de már nem vagyunk benne biztosak.
Gyaaa – meghökkenés a Miskolciaknál, melynek a tolna megyei verziója:
Jéé – (Jézusom rövidítése)
fotykos – elmebeteg kistestvér
butejkó - hülye
kundej – működő képes megoldás, de mégis kuvasz
kuvaszba –stájer országban a kutya pontokat gyűjtő ember állapotára utaló kifejezés
Kellett volna egy ember méretű… és azon gyakorolni - magába foglalja, hogy a felkészülés nem volt tökéletes, s mely pontja javítandó. (eredetileg szalmazsákból kellett volna ekkore)
simánszkyéknál – a flow állapotra utal, tökéletes, hibátlan megoldásra. E flow állapotot mondják a Rosenheimi Magyarok simánszkynak.
lehozni a szettet – megoldani valamit
Szép szakma! – megoldani valamit igazán szépen, kiejtéskor az é-betűt erősen meg kell nyomni.

Egy kicsit beleveszek most a részletekbe, a videónál úgysem fogok.(3-4perc várható) so:
Balázzsal egy Beatmaker edzés közben beszélgettünk a sziklázásról, hogy már jó lenne a gránit fogásokat megfogdosni. Motivált volt, úgyhogy beszállat a csapatba. Őrült pörgős hét után végül pénteken 8 órakor a Népligetnél felszálltunk a Veszprémi járatra, hajnalok hajnalán pedig Pisti állt be a házunk elé. Pontban 5-kor megindultunk a közel 700km kocsikázásra Innsbruck felé. CD-n szól a „Ziller 2015”-ös válogatás, mélyről talán csak annyi hiányzott, hogy Part 1. Mert lesz kettő biztosan. Árpiékkal előző este próbáltunk skypeolni egyet, amit vagy a bortól való hangulatuk, vagy a nagy távolság és rossz internetkapcsolat akadályozott. Minden esetre arra a kérdésre hogy hová fogunk menni másnap; én nem tudtam válaszolni. De őszintén nekem mindegy is volt, mert bárhol jó lesz – ahol szikla van. Maltatal, Felbertal, Zillertal voltak a lehetséges opciók. Utóbbit választottuk.
1óra lehet mire kiérünk, s a Kaseler Alm-on kezdjük meg a melegítést. Pisti flashel egy 7A+ -t, majd három próbából lenyom egy 7C-t.
 
 
 
 
 
Az első 7C-t hívjuk mindig „biztonsági 7C”-nek. Ha ez megvan, már teljesített valamit az ember, a lélek megnyugszik, a forma jó. Számmászós felfogás ez, de abszolút valid. Elvégre nem egy 7A boulderért utazik 700km-t az ember, még ha emeli is a vérmérsékletet.  Ha sportolóként fogod fel magad, és teljesítményorientáltan állítod össze a tripet, akkor beleférnek az ilyesfajta felfogások.
Sajnos számomra az utóbbi időket pont ennek ellenkezője jellemezte. A túlzott chilles felfogás aránylag kevés teljesítménnyel. De most végre „circumagetur hit orbis”! Azaz fordult a kocka. A kaller folyamatos böngészése, boulderek keresése és amikor nem másztunk tömbök felkutatása volt a program. Hol lehet igazán szép és kihívást jelentő boulder, mely nincs elázva. Azért le voltak redukálva az esélyeink – ezt lássuk be. Amikor az erdő felé sétáltuk 30centi hó simán volt az út mellett, sokszor a tömbök alatt is. Azon bouldereket melyeket sütött a nap bármikor lehetett mászni, de azoknak melyek erdőben feküdtek, vagy mohás kiszállójuk volt – szinte mindig volt elázott részük.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy Pistike nagy húzó erő volt. Míg én butába nem tudtam hol vagyok, ő vágott minden szektort, kis tömböt, kunsztot, vagy letiltott fogást, ami jelentősen megkönnyítette az életünket.
Zillertal-t úgy képzeljétek el mint egy hosszú völgyrendszert, az alján egy folyóval, jobbra balra a hegyoldalban tömbökkel és hatalmas hegyekkel, jó pár háromezres csúcs környékezi, több kabinos lift alatt is átér az ember mire felkocsikázik Ginzlingbe, mely az utolsó nagyobb település. Mindenhol vízesések, fahidak a folyó felett, különböző alagutak mutatják meg a hegy gyomrát. Változatossága pedig minden képzeletet felülmúl. A hegyi szektorok a Ziller és Sunderground masszív magasságban fekszenek, Soundergrund 1600méteren terül el és vagy fél óra gyaloglás a pakrolótól, éppen ezért és a nagy hó miatt ide most nem volt esélyünk felmenni. Talán második legmagasabb szektor lehet a Klausen Alm 1300 méterrel, lejjebb terül el az „erdőszektor” a Ginzling Wald, a Kaseler Alm, és a folyó szektorok, Saustein és Zemmschlucht. Itt gyakorlatilag a pár méterre a folyótól, - vagy néha a folyón ha arra épül a landing – történika  boulderezés, eszméletlen legömbölyített fogásokon. Kicsit féltem hogy CrimPisti nem akar majd folyópartra menni, de már első nap kikötöttünk a Sausteini részlegen. Gyakorlatilag ebben a szekcióban csatlakoztak hozzánk Árpiék Graz-ból, (Varga Dani, Demeter Márk) – igazán motivált magja a grazi Magyar Bouldercsapatnak.
Grazi gyogyka delegáció úton...
 Egy 7B flash után, Árpi húzta a száját hogy kamu 7B így meg úgy.. de én úgy voltam vele kicsit meguntam ezt a lefokozósdi dolgot, aminek itthon is sok boulder áldozatul esik, kicsit át is érzem (főleg az utóbbi két hónapban) miért nem szeret Patkány sokszor véleményt mondani fokozatokról. Ahogy telik múlik az idő egyre több téren látom Patkány véleményeit validnak.
Szóval ennél az Ojos de bruyos nevű bouldernél megfogalmaztam, hogy nem tekintem szentírásnak egyik fokozatot sem, de nem fogom magam megreformálni a kalauzt. Mindent hagyok annyinak amennyi. Ha nyomtatási hiba – hát tessék. Ami egész trip alatt motivált, a szokásos Barnuska szleng: „Mindent megmászok ami szép, mindenbe belenézek.”
Nagyon nagy cél volt a trippen hogy meglegyen az első 7C flash boulderem. Erre talán első nap egy Sausteini áthajlásban lett volna esély, ha hagyom hogy a többiek kidolgozzák előttem a bouldert, és nem megyek rá mohóba. A Fofito egy közel 45 fokosan hajló plafon, nagy mozdulatokkal, kicsit reibungos, de korrekt peremekre, fejfölésarkazással, kancsó toppal. Egy órát sem lehettünk ennél az áthajlásnál, Pisti, Árpi, Balázs is megmászták.
Az estét a már fent említett kempben töltöttük, az eső óramű pontossággal érkezett meg – ahogy megjósolták az időjósok. S ahogy a jóslat diktálta reggelre megérkezett a hó is. Nagy mázlinkra Dani leintett egy hókotrót, aki kitolta nekünk az egész parkolót. Nájsz men!
Ojos de bruyos
Fofito - 7C
butába thrid go
 
 
 
szálkássági VB
 
spárgasági bajnokság
vizek-vizeletek
 

A második nap hosszúra nyúlt. Kaseler Alm-on kezdtünk melegíteni egészen 7A (Pistike 7B)-ig, majd felgyalogoltunk Klausen Alm-ra, végig 30-40 centis hóban, néha térdig süppedve.  Számos old-school boulder van itt fent, kimászósak, gyönyörű mozdulatosak. Majdnem rögtön a felérkezésünk után egy hatalmas morajlást hallottunk. Mint egy ágyúdörej, és lassan megjött a hótömeg, s folyt lefelé mint egy vízesés a Burning knee tömb fenyőfái felett. Sosem láttam még ilyen nagynak a természet erejét, egészen meghökkentő volt. Szerencsére Pad-ből mindig bőven akadt, így szinte mindenki folyamatosan a falon volt. (Kicsit más feeling volt mint a Lowrider szektor Ördög-árokbanJ ) Balázs brutálisan jó flash-t dobott, a Hueco 7B+ -ra, rendesen lemérte az arcomat. Ez a boulder számomra is maga volt a tökéletesség, amikor megláttam tudtam: Andersen meghalt, nincs mese. Ezt meg kell mászni. Talán még szebb is mint a mellette fútó és egyben talán a völgy egyik leghíresebbje, a közel harminc éves The will to live 7C. ’will to live egy élen menő felfelé mászás ki a tömb tetejére, melyben inkább a technika dominál, ellenben a Hueco-val mely 2-3 mozdulat maxerő ami szintén egy nagy fogásos kimászásba megy bele. Tetszett az egyértelműsége és tisztasága, mint egy minimál Lucid dreaming: nincs sarkazás, visszafogás, varázslás. Van két három egyértelmű fogás mely nem áll a legtökéletesebb irányba s így teszi tökéletessé a bouldert. Balázson kívül a többiek ezt nem is nagyon erőltették, a balos 7C volt az melyre végül mindannyian rászikkadtunk és meg is másztuk, ki kevesebb (Pistike 3try) ki több próbából. 
ez most nem egy vízesés
 
The will to live
Hueco 7B+ kimászása
 
 

Árpi will to live!
Sarok nélkül butába, Hörhagerbe...FA-ba.
Balázzsal egy highball 7B-t akartunk megnézni, melyet végül abszolút szkippeltünk amikor megláttuk az ugyanezen tömbön, menő igazán vállas beszállós bouldert: La tagra nervosa 7C.
Ekkorra már kicsit küzdöttünk az elemekkel, pár fok lehetett a hőmérséklet és az este esett friss hó olvadásnak indult. El volt ázva a cipőnk, a Pad-ünk, a kimászás…
Minden egyes próba cipő és lépéspucolással indult. Ez azért sem volt szerencsés mert a boulder első két mozdulata volt az igazán nehéz, s természetesen a NULLADIK is, beszállni a boulderba. Két messze lévő perem amit szétfeszít az ember és két rissz-rossz lépés, az egyiknek nem is adnám a lépés titulust, inkább csak a gombostűfej szót. Hihetetlen testpozíció volt ez a boulder, ha egy picit is csúszkált a test: röpködtek a lábak lefelé. Balázzsal vagy egy órán keresztül próbáltuk,  mire teljesen kifinomodott számomra a béta, s talán Árpiék motiváló jelenléte kellett hozzá, hogy meg is tudjam mászni. Tipikusan olyan boulder volt, melynek maxerős mozdulatait, egyedül szerintem sosem tudtam volna megcsinálni. A csapat ereje, vagy a fene tudja mi ez.
A sátrakhoz visszatérve Márkék brutális ajándékkal vártak minket, két bor, egy tálca sör, és egy hatos pakk Zillertal Bier fogadott. A vacsora mellett a szokásos magas röptű gondolatok itatták át a hangulatot, miszerint mi kell a 8B boulderhez, miből van a kuszkusz, és mi hogy történt a Downwall projekt megmászása során. Végül is arra jutottunk kemény gyerek ez a Jorgesson és nem sokkal eztán nyugodni tértünk. Néha hullócsillagok, de amúgy végtelen csillagos az ég, fagypont körüli hőmérséklet, és egy ksi fingszag volt – ha most így visszaemlékszek. A virtus ez, a virtus.
ortósági kupa a sítúrázóktól XD
A reggeleket a lassúság jellemezte. Mármint én ezt szűrtem le mint a legkésőbbi kelő. Sosem vetett ki 10-nél előbb a hálózsák. Ha az ember megébredt vizelni is inkább kétszer átgondolja, megéri-e a sok macera a könnyítést, vagy kihúzható-e a dolog reggelig. A minél későbbi kelés azért is volt logikus gondolat, mert a völgyben 10-11 óra között kezd besütni a nap, s ha nem volt szél és felhő, pár percen belül pólóban lehetett tolni a reggeli már-már szokásosnak mondható zabkását.
A harmadik nap volt végül is a legbézölebb. Gyors melegítés után Zemmschluchtra vettük az irányt, a legömbölyített gránit tömbök hazájába. Egy Nándi által megmászott 8A-t akartunk próbálni, s mivel a neve végtelen hosszú, így maradt a „Nándi 8A”-ja átkeresztelés. Ám a megközelítés keményebb volt mint eddig bármilyen trekk, cseszneki szerpentin, téli ördög-árok, vagy meleg ceüse 450m szinttel. 
itt még nem volt gond..
 
 
Wix und fertig - 7C
 
 
Zemmschlucht
 
végre emberes tick-ek. Látszik az osztrákok értenek a boulderezéshez :D
 Többször fordult meg a fejünkben hogy feladjuk, mint kiderült nagyon rossz leutat választottunk. Gyakorlatilag egy 250m-nyi távolságot kellett legyőznünk a tömbökig, (ez kb egy órába telt), de a folyó vize és a sok havas tömb végtelenül benehezítette az utat. Én a hegyoldal felől közelítettem (sűrű ágak, kidőlt fák, 45°-os talaj, csúszós, havas gránit kockákkal.) Sokszor nem láttam hová lépek és combig besüllyedés lett a vége, a többieknek a folyóba esés ellen ment a harc. Kicsit „kivanafaszom” feelinggel érkeztünk meg, de a szikla minősége és a napsütés hamarosan minden fáradalmat feledtetett. 7A, 7B, 7C, 8A.. mentek a próbák, órákig, több-kevesebb sikerrel. Nándi erős. -  megint leszűrtem.
Egy híd alatti boulderral zártuk le a Zemmschlucht aktát, mély valószínűleg magasaknak jelentősen könnyebb, ezért is másztuk meg csak Árpival. Itt végre sikerült igazán összeszedni magam, és szám szerinti legnehezebb flash-em lett: Noname 7B+/C.
Ekkor leszedtem a ragtapaszt az ujjaimról és már a vacsorán járt az agyam, de még visszafelé nézzünk meg pár tömböt – gondoltuk. Ginzling Wald, s első találkozásom az Incubatorral (nem utolsó). Pisti a sötétségből lefutva annyit mond; itt még másszunk egy kicsit, van egy 7C amit gyorsan lezavarunk pár próbából. Ekkor már 7 óra körül lehetett és a sötétben, igazán motiváltan mentünk fel, a Erotical vomiting falához. Na itt nem voltam mohó, először azt gondoltam nem is fogok mászni a fal kinézete annyira nem győzött meg. (csúnya)
 
 
 
 
Márk fater
 
bemelegítő 7A+ flash
Végül aztán a kimászás látványa, szép fogáskészlete, illetve Balázs és Pisti mozgása is felmotivált. Miután Pisti ahogy előre ígérte valóban le is zavarta pár próbából, így a flashen gondolkodtam, ami végül negyed órányi vakarászás után egy mozdulat erejéig tartott. Nem baj, a hozzáállás nem volt rossz! Minél több próbát kezdek belerakni annál világosabb, ez egyáltalán nem könnyű boulder nekem, sőt igazán kérdéses hogy meg tudom-e mászni. Balázs nagyon motivált, ami engem is életben tart, illetve Árpi is beszáll a próbákba. A végtelenül sokadik bétakitalálás után végre sikerül átmásznom az elejét, de kiesek a legvégén a 6C-s részen, melyet nem néztem át mert flashelni akartam. Közel vagyok a mécses eltöréséhez, éhesen és fáradtan, de tudom hogy csak egyszer kell 100%-osan végigcsinálni mindent és meglesz. Egy darab répától és két szőlőcukortól várom hogy majd csodát tegyen bennem, talán 10-15 perc pihenés is eltelik. Egyáltalán nem lazán, de elvittem a küldés városába és sikerült felszenvednem magam… sikerült bemennem a városba, stájerül (Wir foahn in di stodt eini – 7C).

Az eufória teljesen megbolondít és a motiváltsággal még sikerül lesittelni az egyenesen menő variánst is, mely 7A+-t ér, ugyanezen véggel. Magam sem hiszem el, rommá pukkant alkarok, fent vagyok a tömb tetején. Sosem ittam még sört olyan lelkesedéssel mint aznap este, ez volt a harmadik nap alatti 6. 7C mászásom.
Az utolsó nap végül pár órára leszikkadunk újra Sausteinbe, ahol egy eszméletlen tömböt találunk, szintén 7B+/C fokozattal. Sajnos itt az idővel való versenyzés miatt rámentem az empirikus úton való bétakitalálásra, ahelyett hogy egy kicsit többet gondolkodtam volna, Árpi is segít csiszolni, de már nem marad erőm befejezni a bouldert, melyet egyébként tűz a nap. Fájó szívvel hagyom ezt hátra, de nem problémázok túl sokat, tudom hogy idén meg kimászok abból az áthajlásból (is). Rég éreztem ilyen farkasétvágyat a boulderezés iránt, ilyen dühöngést, őrjöngést. Amellett hogy a csapat szenzációsan motiváló volt, nagyon nagy elégtétel volt a trip számomra. Február elején készítettem el a egy 5 hetes edzéstervet, melyet igazán odafigyelve vittem végig, volt hogy 4óra folyamatos boulderezéssel, volt hogy 50 campus boarddal, volt hogy napi két edzéssel (reggel 7-től!-koránkelősbe), alvásra és étkezésre figyelve végig. Első komolyan vett edzéstervemnek volt ez a vizsgája. Amnéziával vizsgázott az erő-álló, és Zillertallal a maxerő. Előbbire négyesalá, utóbbira ötöst adok. :)
16db 7C bouldert másztunk összesen, hogy hány lehet a 7A felettiek száma ezt inkább meg se merem számolni. Árpiéknak még korántsem zárult le a hét, ők mentek tovább Olaszországba is aprítani egy kicsit, de ezt már az Ő blogjukon olvasod! Képekbe vegyesbe össze-vissza lopósba.
Peace
így néz ki ha valaki kuvasz ;-)
 
 
Dani papa búcsúzik!

Nincsenek megjegyzések: