2015. május 14., csütörtök

VillámGerecse

Gerecsei látkép
Már múlthéten lelkemre kötötte Tomcsi a hétfői sziklázást és úgy voltam vele, ha érzem a power-t mindenképpen vele tartok. Bár hogy éreztem-e ebben nem vagyok egészen biztos, mindenesetre a motivációm az egekben volt, elvonási tüneteimet enyhíteni szerettem volna, sziklát fogni és kint lenni a friss levegőn.
A bányába menet valóban meghökkentően tapasztaltam a már mások által emlegetett károkat, s hogy új utat kellett találni a kőfejtőbe, mert a régit eltorlaszolták a kidőlt fák. Mondhatnánk vulgárisan úgy is hogy az ónos eső megbaszta az erdőt.
"Tamás és az Illúziói"
Metavad szori (7c+):
A melegítés a szokásos, a tempó viszont schnellparti, nincs sok időnk. Tomi azonnal belemegy a Metavadba, bár volt vacilálás, de az út teljesen száraznak tűnik, az idő enyhén hűvös, talán egy minimál szellő fújdogál de ebben sem vagyok biztos. Tomcsitól már napközben kaptam motiváló sms-t az időjárási viszonyokat és teljesítmény összefüggést taglalva, s látszott ki is akarja használni ezt a kis tavaszi intermezzot, full motiváltba. Meg is akad az utacska másodikra, stabilan, eljövés, fejbólintás nélkül. Elindult a szekér faterpapszli! ;-)

"Masters of snotting" - A taknyolás mesterei, tökéletes név Bubb úrtól.

Hekker sztori (7b+):
Őszintén megmondom, amikor felkeltem (a világomat nem tudtam), de pláne nem az aznapi mászásokat. Fogalmam sem volt mibe kezdjek bele, ugyanis sok projekt és adósság halmozódott fel régebbről, a nagy vadakra és nagyobb célokhoz, pedig még nem érzem magam erősnek. De melyik legyen a felmotiváló út? Tomcsi kijelentésével zárult az ördögi-kör, Nézd meg a Hekkert. A beszerelésnél éreztem, hogy valahogy egyáltalán nem okoznak gondot a mozdulatok, s az hogy tudok a fenti részen pihenni pedig egyenesen meglepett. Két évvel ezelőtt erre esélyem sem volt.
Sokszor estem ki régebben a végén, ugyanis a pontos béta sosem volt számomra teljesen tiszta, és számtalanszor próbáltam éles kísérlet közben mégis módosítani. Butába, kuvaszba.
Most kicsit pontosabb volt minden, le tudtam pihenni magam 100-as pulzus környékére, Tomcsival még beszélgettünk is egy keveset, aztán szépen felmentem megakasztani a standláncot.

Átnéztünk még egyet s mást, de lesz úgyis még megmászás, majd inkább akkor firkálok róla valamit. Viszont ami eléggé boldogsággal tölt el, hogy Fecóék Győrből elkezdték ütni a Gerecsei köveket. Ebből még biztos hogy lesz egy jó pár szikkadt sztori a szezonban, talán pár ortó italázás is, meg még ... na mindegy majd akkor. Pacsi!

Nincsenek megjegyzések: