2015. június 30., kedd

„Kotecniki szemszögek és női pólók”



Május 29.-e, péntek esti megindulások, Flaska Peti és barátnője várnak az albérlet előtt. Több szempontból is egy rendhagyó tripnek néztünk elébe. Az első közös trip Flaska Pí-vel, az első idei külföldi köteles trip és nem utolsó sorban első közös mászó túra barátnőmmel.
15 magyar lepte el két napra a szlovén mászó paradicsomot, különlegesség volt hogy ebből 14-en párban voltak, szóval a címadáskor szemezgettem a „Romantikák Kotecniken” lehetőséggel is, de jobb lesz most ez nekünk.
A kiutazás a legeslegvégén bebézölt. Tomcsi hív hogy valami elterelés van és erdei murvás utakon jobbról kell megkerülni az egész hegyet amit amúgy balról szoktunk és elég szívás a kitérő, láthatatlan kanyarokkal és elágazásokkal. Egyszer pár éve Miskóval (ki mással persze?) eltévedtem már itt, így emlékeim nem csaltak… ez most is ultra nagy szívás lesz. 
Az utolsó faluig (Liboje – 400km Budapesttől) reménykedtem hogy hátha beflasheltek valamit Tomcsiék és nekünk jó lesz, de végül mi is elmentünk jobbra…- nem volt jó. Újra megfogadtam hogy GPS nélkül soha, sehova többet: kavarogtunk a hegyoldal földes útjain mint gólya fos a levegőben és ez a sofőrnek mindig a legrosszabb, szóval maximál respektéknél Peti. 2-3 plusz kitérő (legalább benéztünk pár tanyába) után valamikor fél 1 felé értünk a szokásos szállás helyre. 10 fokos hőmérséklet, trágya és erdő illat fogad. Imádom ezt a keveréket! Végre újra itt, a mágikus helyen. Csak a hazaúton derül ki mi volt az eredeti út hibája, mely egyébként már járhatóvá lett téve ugyanis vájtak egy új utat a hegybe. Valószínűleg a sok esőzés kimosta a talajt az aszfalt alatt és az egy 10-15méteres hosszon leszakadt, úgymond megsemmisült… csak a 45 fokos agyagos lejtő rajta a törmelék. Tök természetes dolog ez, mégis azért meghökkentő volt látni, évekig közlekedtünk ott. 

Felutat ellepik a bocik
Sztáréknál: Benke Balázs akcióban
Velikonocna sodra 7c
Fotó: esztike
A bejegyzés hátralevő részében nem kívánok, mindenre kiterjedő nagy beszámolót írni. Egyrészt nem is tudnám jól megfogni, másrészt arról szeretnék írni amiért én ide jöttem, egy régi álmomról, ami itt és most valóra vált: a Levitacija, 7c+ -os útról fogok beszámolni nektek. (IX+)
Amikor becsaptam a kocsi ajtaját Budán, két dolog fogalmazódott meg bennem ami fontos a hétvégi és a jövőt illető mászásaim kapcsán is: egyrészt Viki számára abszolút élvezhetővé tenni a hétvégét, megtanítani neki az alapokat és össze akartam egyeztetni ezt a projekteléssel, a teljesítményem kimaxolásával. Tökéletes kihívás egy fiatal embernek. :-)
Két szürke csík között fut a 9+ projekt.
Gyöngy betűk öregebbek mint én.
A bemelegítő mászások után csakhamar bekerültek a köztesek a projo-ba és átmozogtam a tetejét, ahol bíztam egy éles kísérlet esetén már nem lesz gond. Hogy kicsit reálisabb képet írjak le az útról, úgy képzeljétek el; hogy egy enyhén áthajló falon fut, melyen irtó parányi mikro lépések vannak és viszonylag távol egymástól – de használható fogások. Ez azt jelenti a legkisebb fogás sem kisebb fél ujjpercnél. Azt köszi! Pot kívánok!
Az első 8 mozdulat egy nagyon intenzív boulder, amit kb. 7B-re saccoltunk tavaly egy osztrákkal, itt akasztja az ember a 3. köztest és innen pedig technika-erő keverékes 7b+ vezet fel a 13 méteren lévő standig. Egy velős Rodeo az egész út egy mozdulatlan bika ellen. A 3. köztes utáni rész csinálható ha az ember tudja hol keresse a fogásokat, de a lépések végig kicsik, az út közepét pedig egy kétujjas lyuk és egy 3 ujjas tálka pihenő jellemzi. 
A Levitálás emberek-tárgyak lebegtetését jelenti. Nekem nagyon tetszik a név, annyira kicsik a lépések néhol, már-már vallásosnak kell lenni hogy elhidd tényleg ottmarad a lábad, a mozdulatok pedig olyan futurisztikusak nekem, valóban egy parányi varázslat hogy képes 74 kiló felmászni ezen a pár egyenetlenséggel rendelkező csupasz falszakaszon a két szürke sáv között.
 

A hétvége szempontjából kicsit mínusz volt hogy ellepték a tanfolyamosok a falat és hangoskodtak, de én bemákoltam az oktató jelenlétét, aki kérdés nélkül megállt a Levitacija alatt és „right hand- left hand” szókinccsel elkezdte ecsetelni a bétát. Ekkor tudatosult bennem, hogy Borbély Gábor 5 évvel ezelőtt milyen elcseszett nehéz megoldást talált ki az út elejére… amivel nem csoda hogy évekig szenvedtem. Harmadikra sikerül a megcsinálni az alsó kulcsmozdulatot, mely a legnehezebb az útban – végtelenül bemotiválódok – megvan minden mozdulat!
Sajnos túl sok pihenő telik el az átmozgás és az éles próba között délután, (50 perc) ami pont elég arra hogy túlságosan kihűljenek az izmaim, és a maximális igénybevételtől begörcsöljenek. Végül nagyon psyched próbát sikerül csűrni, egész magasan kiesve egy nagyszerű küzdés után. Abszolút sikeresnek ítéltem meg az első napot.
Bal kéz: kisujj alul húzó és onnan dyno. (2010)
új béta...talán original is egyben.
Az este szokásos módon bebézölt, mint ahogy ez Kotecniken általában lenni szokott.  Az egész úgy indult hogy egy Lazac szeletet szerettünk volna grillezni a szlovénok által már parázsló széndarabokon– végül egy őrületes sütögetés vette kezdetét, ami aztán terülj-terülj asztalkámmá változott, végtelen csevapcsicsa sütések, grillsajtok, virslik, zöldségek, saláták… a szlovének minden kajájukat felajánlották nekünk, ingyen sörcsapolások…végül mulatás.
magadnak a sörcsapolások...
Grilléknél
pajeszéknál
végtelen kívánság asztal
 kékes zöldes
Másnap éreztem a (be)kajálás jótékony hatását, a szénhidrátraktárak fel voltak töltve csordultig, bár kicsit mackósnak éreztem magam, azért tudtam jól logisztikázva a napot kis időből is jó sok mindent ki lehet hozni.
Amikor először kinéztem a sátorból hajnalok hajnalán (8óra) szomorú kép fogadott. Teljesen szürke égbolt, folyamatos eső. Inkább a chilles kezdésen volt a hangsúly jóval dél után értünk fel a falakhoz. Mákos a szitu, a bemelegítő fal és a projektem is teljesen száraz. Mozgások 5a, 5b, 6b, 5c, 6b, 7c+ sorrendben, egész nap nagyon figyelve a folyamatos víz és kávé megfelelő arányú bevitelére, kajálásra és az átmozgó próba illetve éles kísérlet közti maximum 30-40 perces pihire. Tomcsi volt a bizti ember, Miskó az operatőr. 
A szektorban csönd volt, mély légzéseimmel mintha az egész szektor nyugalmát és energiáját szívtam volna magamba. A pihenőben becsuktam a szemem, és a rázogatások között is teljesen flow-ban maradtam. Gondolataim nem szálltak le az aláhulló magnéziával, nem gyötörtek kérdések a fenti mozdulatokat illetően. Isten volt a csöpögő esőben, a madarak dalában, a lengő kötélben, az izmaim közötti tejsavban, a belélegzett levegőben és a mozdulataimban is. Az egész produkció 3 és fél percig tartott, de bennem mintha egy perc sem lett volna. Megéltem a kunsztot – megszenvedve ahogy azt kell, megéltem a pihenőt – relaxban ahogy azt kell, küzdöttem a végén a kinyíló ujjakkal – ahogy azt kell. Nagy eufória tört ki belőlem amikor az utolsó reibis fogásokon kimásztam az útból… nagy álom volt még az egyetemi tanulmányok alatt megmászni ezt, mint anno Gábor tette. Hogy lehetett ennyire tökéletesre kihozni ezt a hétvégét, én fel sem fogom. 

2015. június 27., szombat

A természet rendje

--- Izer ---
Be the wheels not the track
Be the wanderer that's coming back
Leave the past right where it's at
Be more heart and less attack


A természet rendje, micsoda birtokos kapcsolat. Gáborral sétálgattunk az Eső-fal és a Nulladik udvar alatt oda vissza amikor rájöttünk, hogy a legszebb címek nagy része egy egyszerű birtokos kapcsolatból is alakulhat. Birtokos. Valaki birtokol valamit, valami birtokol valakit. Tényleg olyan jó dolog a birtoklás?

--- Borbély ---
Szóval a természetnek ezen rendjébe szóltunk bele csütörtökön, méghozzá két 7c -vel (najó, legyen 7b+).
Vasárnap volt alkalmam a Szilfid-et összerakni, most csak a megmászás lebegett a szemem előtt. Minden adott volt, csak a kételyeimet kellett félretennem. Bemelegítés után beszereltem az útba, átnéztem a bétákat, kipróbáltam Tomcsi és Bálint verzióját is, mind fentre, mind lentre, de maradtam a sajátomnál.

Az esőfalon ritkán van lehetősége (vagy kedve) az embernek a béta kitalálására, inkább az a jellemző, hogy a leg-gerisebb (igen, ez egy szó, én csináltam) arcok atom mondják a különböző bétákat, sorolva a megmászókkal, hogy Gyenes Balázs itt ezt fogta, de Gyurca itt lép, de Bubb Ferinek ez a standard béta, és még ilyenek. Ez nagyon hasznos tud lenni, de kicsit levesz az előlmászó problémamegoldó képességéből. Szóval akárhogyan is, lehet hogy nem a legenergiatakarékosabb bétát választottam, de választottam, sőt alkottam.

Bálint addig betette a kötelet a Holdnővérbe, Flaska Peti is belenéz a Szilfidbe. Aztán csapom az éles próbát, 4thGO meglett, nem mondom hogy könnyen, de meglett. Akárhogyan is, a teteje kéri, mert önmagában nem nehéz, sőt külön az alja is adható, de egyben egészen más fekvése van a leányzónak, 7b+/c fekvése...

Rövid örömködés után már mást nem is vártam ettől a hétköznaptól. Gondoltam Bálint még kutyázik a Holdnővérben aztán kész, de még nem is sejtettem, hogy mi mindent tartogat ez a nap.

Figyelem, az alábbi videó nem tartalmaz sok mászást, csak pihent idegzettel ajánlom!

A Természet Rendje from Izer Bálint on Vimeo.

--- Izer ---
Újra visszamentünk az Eső-fal alá. Ezúttal enni és inni egy keveset, kávét, vizet, Gábornak megment teljes kiőrlésű müzlije volt, étcsokis. Validba, "Árpi is aláírjá"-ba. Az oda vissza séták során, beszéltünka  mozdulatokról, az akasztásról, az akasztás előtti paráról, a megmotiválódásról. Nekem eszembe jutott a Gyíkvér SD projekt ezüst hegyen. Hogy mennyire eszméletlenül szép az a boulder és mennyire birtokolnod kell a mozdulatait. Mennyire képesnek kell rá lenned, fejben, lélekben hogy ott maradj. 5 másodpercig bírod tartani, húzod össze a két egymástól messze lévő egy centis peremet, mintha keresztre feszítettek volna és közben próbálsz a lábaddal nem látható mikrokicsi és lejtős lépéseket megtalálni. Az jutott eszembe (már újra a Nulladik udvarba tartunk, fini volt a kávé.) hogy mennyire várom hogy ősz legyen, hogy hideg legyen és lehessen érdemlegesen próbálni majd azt a homokkő bouldert. Jéééézusom, de jó lenne már. Csak arra az 5 másodpercre vágyom, hogy megfeszüljek a kulcsmozdulatban, oly annyira hogy levegőt se bírjak venni, a bordáim és szegycsontom ropogjanak, a lapockám pedig ki akarjon szakadni a helyéről, hogy rózsaszínűre kopjon a bőröm a csapkodásban. 0 fok környéki hőmérséklet, folyamatos váltogatása az 5 perc próba és 5 perc melegedés fázisoknak, forró telemézezett teákkal, a barátokkal, folyamatosan kiabálva, vonyítva a havas és téli táj felett. Így néz ki egy Ezüst-hegyi csapatás mely általában fejlámpás éjszakai mászásba torkollik, van ki hoz lantot is.
Gerecse nagyon más. Nagyon-nagyon. Oda-vissza sétálgatok az Eső-fal és a Nulladik udvar között (közben visszatértünk újra az Eső fal alá, mert a kávé beindította az ingereket...) úgy néz ki itt ma nem lesz éles próba, már már teljesítmény túrának is felfoghatjuk az oda vissza gyaloglás során megtett kilométereket. Nagyon-nagyon más. Melegebb van, állóképességes utak, szétpukkant alkarok, nittávok, standakasztás élmények, teljesen más arcok mint a boulderes helyeken. Van persze egy két szokásos aszkéta is, de azért más. Górcső alá vesszük a nem oylan magas sportmászó helyet, vadul keresve a legrövidebb és legboulderesebb utakat. Stílusunkat. A Szilfid is valahogy így került terítékre, illetve a Holdnővér is. Cél volt mára 7c -t mászni, egy napnyi próbálkozás alatt. Pár éves cél, hogy menjenek külföldön 8a-k egy nap alatt, akár 4-5 próbából is de menjenek.
A Holdnővérről csak annyit tudtam kevés megmászóval rendelkező út, boulderes, három akasztásból mész fel a fal tetejéig. 8a rendszerben 4 megmászása volt regisztrálva, tudtam hogy piszkos lehet mint a pokol, szerintem van hogy évekig nem próbálja senki. A beereszkedés egy kicsit veszélytelenítéses meló is volt egyben, végtelen sok kidőlt fát kellett ledöntenem a fal tetejéről, hogy szabaddá váljon utam a standig. Majd fél óra fogkefézés után már látszódtak a fogások. Első próba gyatra - engedj le Gábor!
Gábor próba megment, tanácstalanság, kötélben csüngés. Aztán kitalálódik a lépés béta. Már ereszt lefelé amikor mondja, hogy ő most rádob egy nagyon szikkadtat élesben. Megmászás. Második próbára, egy napon a Szilfid megmászás után. 2 7c egy nap alatt. Gábor visszatért!
Tudom hogy megfutamodás lenne eltolni az éles kísérletet, csak mert félek a nittávjaitól, hogy majd a reibung fogás jobban tart ősszel, meg majd új cipőorral könnyebb lesz az a lépés. Nem. Nem lehet így felfogni. Csak a most van. Így pár Eső-fali séta következik újból, szendvics, cseresznye, keksz.
Fáradt vagyok, harmadik mászónap egyben, de valahogy tartanak most az ujjak és beakad a standlánc is.
Nap végén megmásszuk még a Melegparádé/Ekeke verziót bajusz balázs módra, 7a+/b környéke, RP stílus. Gábor újra mássza a Szilfidet kiszerelés képpen, nap végén. Egyikünk sincsen rossz formában és ez sejtethet némi limitátlépést idényre, ha a hozzáállásunk is olyan, meg egy kicsit a csillagok állása is.









2015. június 24., szerda

Az erdő ajándéka



 
Csak szigorúan a tényekre hivatkozva megpróbálom összefoglalni a Németországban töltött, hetem egy napját. Vasárnap volt-e nap, megnéztük Robiék városához legközelebb eső sportmászó szektort, Rosenstein-t. Jura kőzet, de az ország nyugatibb felén, kicsit sárgásabb mint a frankenjurai, (ott ilyen színvilággal nem találkoztam), talán kevésbé annyira kompakt… de ez lehet butaság is. Igazából ez mintha szivacsosabb szerkezetű lenne, talán ez a jó szókombináció, noha nem korrekt.
Könnyebbtől a nehezebb felé, 6a melegítsek. Két jellemző szektorra bontható a hely, az egyik egy hatalmas fal 25-30 méter környéki enyhén áthajló utakkal, vagy függőlegesekkel, egészen 10+ os fokozatig. A másik egy rövidebb falacska, 15-18 méter hosszúságú utak, áthajló boulderes pocak, amin 6c+ ért lehet legkönynebben felmenni, 7c ért pedig talán a legnehezebben. Első pillantásra beleszerettem ebbe a kis sörhasba, messze ez áll közelebb hozzám, mint a végtelen hosszú állóképességet igénylő utak.
a sörhas bal oldalán a Macho Killer 7b, Középen a Waldschenke... 7c
 
A Macho Killer. (tóth robi beszámolója)
Egy oldalsó 6a-ból Bálint beszerel az útba, megnézi a fogásokat, hogy ne legyen meglepetés a Flash próbánál. Az út eleje egy plafonboulder (kb.6C), egy no-hand, majd függőleges/minimál áthajló veretés lyukakon. Itt még van egy kisebb kunszt, ami miatt anno be is szoptam egyszer a megmászást, mivel itt OS voltam. Bálint után én is átnézem, hátha nem fáj a tenyerem annyira és dobok egy próbát. A boulder végi zsebre kicsapást múltkor teljesen rossz helyre célozva próbáltam többször is, amivel kicsit szétbasztam az egyik kézközépcsontomat.
A szerző menekülés üzemmódban
Bálint kezdi. A boulder részére más bétát sejt, mint az enyém, de mivel az esetleg bétöl,(legalábbis nekem) inkább nagyjából az enyémet tolja, csak kicsit több erővel campusosabbra véve a zsebrenyúlást. Bólogatnak is a helyi arcok amikor sikerül a bouldert leflashelnie hogy: "Stark, stark..." Talán a kevés melegités miatt besavasodva, de sikeresen küldi le az út többi részét. 
Megmotiválódom, mondom megpróbálom statikba, akkor biztos nem reped tovább a csont, ha ilyen bajom van. Csapom a "Top"-ot, de félszegségem miatt csak pontatlanul, nem tartanak az utolsó ujjpercek.
-Nem baj, addig stabil! Majd máskor!-mondom Bálintnak, tartalékolnék, kímélnék.
-Ha stabil akkor miért nem mászod meg?! Minek hagyod itt?!- jön a jogos kérdés.
Ki se kötöm magam, csak egy perc pihit tartok. Ezúttal jó helyen a kéz!, sikerül megtartanom a kilendülést. A no-handben már fejben is lenyugszom és stabilan felmászok a standig.
Elsö 7b megmászásom. Elégedetséget érzek, de az eufória elmarad. Mintha fejben már megmásztam volna ezt az utat, most ez inkább csak annak elfogadása volt.("Nem azért jöttél ide, hogy meghozd a döntést. Azt már meghoztad. Azért vagy itt hogy megértsd a döntésed okát."-Az Orákulum)
Egy évvel ezelött nem gondoltam, hogy a vállam állapota plafonutakat is engedni fog. Talán ez a legjobb az egészben és nem is a fokozat, abban úgy érzem a 7b+/c is benne lehet. Igen, azt hiszem újra mászok :)
 
 
kávé előtti megmenések
Waldschenke direkt direkteinstieg 7c (Az erdő ajándéka)
7b flash sikere után, gondoltam jöjjön a vérmesebb pocak. A 4. akasztásig vagy fél órát ülhettem az áthajlásban, mögöttem egy 7-8 éves gyerekekből és tanáraikból álló csapat, akik lelkesen drukkoltak, a felmenetelért, noha én nem tudtam átverekedni magam a harmadikból a negyedik akasztásba. Los, los, los, los, los… hangzott a biztatás. Végtelen ötletelgetés után, találódott ki egy elég megment béta, amivel éreztem hogy lehet rá sansz. Az első éles próbánál mellényúltam az utolsó három ujjas lyuknak, már a függőleges részen, amibe elég dinamikusan kell beletalálni. Végtére is ujjabb 20 perc kötélben ücsörgés segített szorult helyzetemen: fej mellé sarkazás és egy két ujjas másfél ujjperces lyuk bevétele után tökéletesedett ki teljesen a szituáció. Fáradt voltam már kicsit, Robival felmentünk a sziklák tetejére és bár a másik szektorba indultunk egy kávé leültetett minket, órákra. Komoly beszélgetések, a régi Bicskei úti kávézások illúzióját keltették. Semmi sem változik? Vagy minden mindig más lesz? Új munkahely, új lakás, új ország, új ételek, új románcok? Az ember örök elégedetlensége?
Végtelen energiákkal feltöltve mentünk vissza a boulderes szektorba visszamelegíteni. Végtelen flow, elengedés élménye, csak a nyugodt mászás - egy vérmesen erős próbája maradt délutánra. Be is akadt az út, szép lezárásaként a tripnek egy hatalmas eső előtt. 

880km-es hazautazásomat telekocsis rendszerben töltöttem, 50 éves mosogatni kijáró hitelét törlesztő családapa és egy fiatal rúdtáncos nő társaságában. Nem mondom hogy megment volt a hazaút, de előbb utóbb lesz majd még róla valami irka-firka, amolyan élettapasztalat gyanús módon, mostanában kijár az ilyesmi. Nem feltétlen több ez mit máskor, esetleg az ember fogékonysága változik az ingerekre, melyek nap mint nap körülvesznek és borzolják kedélyünket olykor fájó módon. 
 
 

2015. június 21., vasárnap

Nyárőszi Gerecse

Most vasárnap Geribe néztünk ki Miskóval és Rékával. Eszméletlen időnk volt; a falon hideg, a földön meleg. Őszies hőmérsékletet, nyári napsütés mellett.

Ezen ideális körülmények között ment a buhaszatás. Bemelegítés után Miskóval ránéztünk az újonnan kinittelt Küklopszra. Én ezt eddig csak úgy másztam, hogy a párkány feletti első akasztás be volt rakva (be kell hozzá ereszkedni) és az utána lévő 2 nittet akasztottam. Hát a mostani verzió sokkal jobban tetszik, abszolút jó áldozat ez az előlmászás oltárán. Miskó összerakta, én másodikra megmásztam.

Réka is mászott előlre az esőfallal szembeni napos falon, aztán megnéztük a Szilfid-et!
Az út szerintem nagyon szép, jó mozgás, jó nyúlások. Beraktuk bottal a második akasztást, első próbában feltaknyolok benne, alig értem az elejét, annyira kicsit a fogások. Aztán sikerül egy nagyon példány bétával az eleje, nézem tovább, a közepén van egy kis pity-puty, nem nehéz. A végén van még egy kunszt rész, inkább technikás, nem annyira izomerős, mint az eleje. Azt is összekutyázom valahogy, motivált vagyok az éles próbára.

A többiek másznak a 23 karátos udvarban én addig pihenek. Éles próbához lehúztam a kötelet és full etikába vagyok. Saját meglepetésemre adja az eleje, az akasztás sem annyira para, mert ahol a kunszt van, ott még nem esel földig, utána meg nagyjából jó fogások vannak a második akasztásig (ami már tényleg magasan van, de ki számolja). Szóval 2ndGo eljutok a felső kunsztig, de ott megáll a tudományom, nem néztem át jól. Sebaj, kitaláltam egy custom made bétát a tetejére, legközelebb meglesz, motivált vagyok a 3thGo-ra!
A többiek bétájára full kíváncsi vagyok, mert az én bétöl-öm valszeg nem a legkifinomultabb.

2015. június 18., csütörtök

A moonboard-ról

Ez egy hiánypótló bejegyzés akar lenni a moonboard-ról, hátha valaki még nem lenne képben.

A moonboard egy Ben Moon által kitalált és róla elnevezett mászófal, sporteszköz. Ez egy szabványosított mászófal, melynek minden mérete, fogásai és állása kötött, vagyis ugyanazt a falat milliméterre pontosan megépítheti bárki.
a fal méretei
Ilyesmi méretű és célú mászófalakat nyilván sokan építenek garázsukba, pincéjükbe vagy udvarukra. A lényeg a részletekben van, vagyis a pontos rekonstruálásban, ugyanis ez különbözteti meg a "fészerben boulderezgetek"-et az "edzek"-től!

  • A fal 244cm széles, 363cm magas és 40°-ban áthajlik. Alján egy 37cm magas, lépésnek szolgáló falrésszel.
  • Ezen kívül 11*18 lyuk van a fogásoknak, megadott helyen.
    a fogások helyei
  • Három, megadott fogáskészletből választhatunk, akár mindet is felrakhatjuk, vagy csak egyet, azonban a fogások helye és állása is kötött. Minden fogáson van egy egyedi azonosító szám és egy kis rovátka, az jelzi az állást. Egy fogást a száma (pl 133), helye (pl H3) és állása (pl S, azaz hogy délre álljon a rovátka) határoz meg.
  • jelenleg 10~20 ilyen setup van, bizonyosak megférnek egymás mellett, egyszerre felrakható és van egy, ami az összes fogást használja.
B fogáskészlet 4-es setup
fogáskészletek és lépések
Ezek a paraméterek a mászófelületet egyértelműen meghatározzák, jöjjenek az utak.

Egy adott setup-on egy úthoz meg kell adni bizonyos fogásokat. Az erre vonatkozó szabályok a következők:
  • Minden út ülő startos.
  • Két kézzel kell beszállni, ha egy beszálló fogás van, akkor azt két kézzel fogni.
  • Két kézzel kell uralni a top fogást vagy fogásokat.
  • Az útban lévő minden fogás fogható és léphető
  • A beszállóhoz a lenti lépések bármelyike használható, onnantól meg csak az amivel (vagy amikkel) beszálltál.
  • A lépéseket lefelé kell felrakni.
  • A beszálló fogások a 6. sornál nem lehetnek feljebb.
  • A top mindig a legfelső sorban van, azt kell két kézzel uralni, vagy két top fogás esetén egyiket egyik, másikat másik kézzel fogni.
  • A fogásokat bárhogyan foghatod, kezet cserélhetsz, duplázhatsz rajta.
  • A számozás a Fontainebleau-i skála szerint megy, ha észrevételed van a számozással, akkor azt ne tarts magadban.
Rengeteg utat találunk az oldalukon, bár a betöltés egy kicsit lassú (valszeg nincsen európai szerverük). Ezek között lehet szemezgetni, értékelni, kommentelni és egy egyszerű regisztráció után bárki feltöltheti a saját útját is.

Szóval ennyi lenne. Ezek szabályok és nem törvények, nyilván azon és úgy mászol amin és ahogyan akarsz. A szabályoknak vannak előnyeik és hátrányaik. Ha élvezni akarod az előnyeit, akkor el kell fogadnod a hátrányait is.

2015. június 15., hétfő

First Hungarian Ascent (wannabe)

Atom motivated csapat: Miskó, Fidi, Papp Márton és jómagam. Szombaton reggel indulunk, késlekedések és karambolok közepette Höllentalba.
Valakinek kevésbé jól indult a szombat reggel
A város meg van őrülve és nem a jó értelemben. Mindenki ideges, hőség van, kiabálás, az utakon dudálva állnak az autók a dugóban.

Egész késő délelőtt szállunk be. Marciék a Niemandsland-ot csapatják, mi a Gaisbauer wand-on a Seelenfrieden-t (8-). Már az elején nyugodtan fogadhattam volna magunk ellen, elég ergyán ment. A két 8- -os hossz az első három hosszban volt, ami után egy kicsit belekavarodtunk az útba és leejtettem a mászócipőmet. Szóval kimenekültünk. A hőség itt nem volt para, mert elég árnyékos ez a falrész.

Kinéztünk egy 6+ -t, hogy elmondhassuk hogy másztunk is valamit: Weichtal Wichtel. Ez végre legalább ment, élménymászás volt, amíg nem jött a zivatar. Kellemes hideg jött, aztán villámlás és eső. Kutyafuttában hagytuk el az utat, az utolsó hosszt lecsaltuk, épp az eső előtt értünk le a kocsihoz.

45 percet ültünk a Niemandsland előtti parkolóban a kocsiban, esőben. Alábbhagyott és leértek a többiek. Mosolygós csapat: Márk, Pali, Bajusz és Csincs, ők aznap mentek haza. A táborba érve még mindig lógott az eső lába, de szerencsére nem kellett vizesen felverni a sátrakat. A patakban fürdés elmaradt, mert sártengerré vált a víz.
A Schwarza ritka arca
Szokásos esti kajálások, egy-egy sör mellett.

Vasárnap reggel megint hét ágra süt a nap, a patakba kívánkozunk, de sietni kell, mert délutánra megint esőt mondanak. Letettünk a nagyfalról, az instabil idő miatt, nameg mert úgy kutyáztunk a 8- -okban hogy azt bármelyik tacskó-kuvasz keverék megirigyelné. A kutyapontok hullottak mint a pelyva, A0-kal Schwarza-t lehetett volna rekeszteni.

Így esett a választás az Oberthal szektorra. Ez egy sport szektor, de lehet két kötélhosszat is mászni, mert magas a falrész. Kicsit kell kocsikázni, minimál felgyaloglás, szép szektor. Egyetlen baja az hogy süti a Nap ezerrel. A kallerben elnéztem a szöveget és mint kiderült nem délelőttől árnyékos, hanem délelőttig. Marciék ismét Niemandsland-on, mi meg pihegni is alig bírunk. Egy bemelegítő 6-os és egy sikertelen 7-es után a lemenetelt fontolgatjuk, de elkezd jönni a zivatar és nagyon jó felhőket hoz. Lehűl az idő egy 7-es út erejéig, a hétvége első mászása ez, amit otthon is meg mernék mutatni. Egyébként az Oberthal szektor nagyon jó, prémium minőségű kő, 30m-es függőleges utak 6-tól 8-ig, csak melegben nem ajánlom.

Elkezd esni az eső, megint ugyanaz mint tegnap, de most egy kis jég is elkap minket ahogy lemenekülünk.


Visszamegyünk a többiekért, de még korán van és ismét eláll az eső. Fürdünk egyet a patakban majd felszenvedjük magunkat Niemandsland-ba, ahol már a mászópajtásoknak is lement a hanglatmutatója. Esőben ülünk az áthajlás alatt, de bent van a kötél a Steppenwolf-ban, így elhatározom hogy adok egy esélyt a régi ismerős 9- -nak.

Atom felmotiválódások, Miskó Robi is belemegy, sőt RP előre mássza. Összerakja a mozdulatokat, kinézem a bétáját, belemegyek de nem lesz meg, viszont felmotiválom Manót. Ő poraiból feltámadva megmássza, újra felmotiválva Miskót. Miskó most tovább jut, össze van rakva neki az út, de fáradt már. Uccsó próba, későre jár, Belemegyek és meglesz! Hatalmas határon mászások, már többször feladom a fejemben az utat, annyira enged már el a kezem, de meglesz.

Hatalmas köszönet a felmotiválásért a Steppenwolf-hoz a csapatnak, jó újra a 9-es fokozatot mászni.

2015. június 12., péntek

Defeating the Nazgul


Az útról körülbelül egy évvel az előtt hallottam először, hogy Kis-Gerecsébe látogattam volna. A magyar kalauzban, ahogy Szilvi mássza, de akkor még nem is gondoltam rá, hogy egyszer majd én is ezt fogom próbálni. 2014 márciusában – első látogatás a bányába - az esőfal láttán még csak tátott szájjal bámultam, nem igazán volt rajta út, amihez hozzá tudtam volna szólni. A hely gyorsan magával ragadott, szépen végig lépegetve a kötelező lépcsőfokokat, a ”klasszikus” 7a-7c+ utak letudása után júliusra készen éreztem magam az első 8a fokozatba kóstoláshoz.
De ez még nem a Nazgul volt, mert attól mindenki elijesztett (jogosan), hanem a Lélekharang. Ez viszonylag gyorsan, kb. 12 próbálkozás után sikerült is, nem volt benne számomra különösebb precizitást vagy maxerőt igénylő mozdulat és élvezetes volt minden próba. A Nazgullal már nem egészen ez volt a helyzet. Itt minden méterrel meggyűlt a bajom, a beszálló nyúlástól kezdve a standig egymást követik a határ mozdulatok, mindent pontosan kell csinálni és pihenésre nincs lehetőség. A legkisebb hiba is azonnali kieséssel jár, a végére gyakorlatilag csak 1-2 mozdulat maradt, amiből nem estem le valamelyik próbánál.
Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Az útnak 2014 októbere körül kezdtem neki, első néhány alkalommal még számos helyen volt mozdulat problémám, de szép lassan elkezdett összeállni a béta, berögzültek a mozdulatok.  Eleinte még az út alsó felén lévő balos-pikkelyből tovább nyúlást gondoltam a legnehezebb mozdulatnak, nagyon kicsi, nagyon vág és minden ujjpercet pontosan kell ráhelyezni, hogy megtartson.

Balos pikkelyre nyúlás
Tovább nyúlás a pikkelyből
Pozícionálás a jobb kezes tovább kapáshoz

Nyúlás az alsósba (Nazgul szája)


Beleállás

Akasztó fogásra nyúlás

Utolsó akasztás

 A kitartó próbálkozásnak köszönhetően egyre nagyobb hányadban sikerült ez a mozdulat és novemberre már két olyan próbát is sikerült összehozni ahol a felső kunsztig jutottam, de az egyre hidegebb időjárás miatt az ujjaim mindig elfagytak mire az út felső részéhez értem, rázogatni pedig semmi esélyem nem volt. 2014 kb. 30-40 sikertelen próbával zárult és tudtam, hogy nagyon sok idő lesz, mire újra lehet mászni Geriben, de nem volt mit tenni. A tél során sokszor járt a fejemben az út, minden kis mozzanatot láttam magam előtt.

Felső kunszt: pozícionlás a vetődéshez

A vetődés
2015-ben az első szárazabb, melegebb napok után, február 20.-án látogatunk el először Geribe, de finoman szólva a hely még nem áll készen a megmászásokra. Míg a pisznicei domboldalon 15 fok és verőfényes napsütés, az északi fekvésű Kis-Gerecsében térdig érő hó és nulla körüli hőmérséklet. A falakból méteres jégcsapok lógnak mindenütt, saját megítélés szerint még legalább 1 hónap kell a helynek, feltéve, ha kitart a jó idő és nem jönnek mínuszok újra, mire lesznek mászható utak.

 Következő látogatás április 10.-én, a kondíciók már nagyságrendekkel jobbak, nagyjából már minden száraz, a repedések többsége is mászható.
Mászó naplóból: ,,Még novemberben félbeszakadt Nazgul projektet folytatom, mozdulatok gyorsan felelevenednek, talán jobb formában vagyok, mint mikor abbahagytam. A bőrt azonban még mindig gyorsan eszi az út ezért csak 3 próbát tudok rá dobni, az első egy top-rope átnézés, másodiknál lepattan a láb (nem jó ehhez az úthoz a kemény új Miura), harmadiknál elfagyások és bőrfájdalmak miatt ráfogok az utolsó akasztásra, mert nem tudom megakasztani.”
Az idei első alkalom részben pozitív csalódás volt, a balos pikkely úgy tűnik, már nem okoz akkora gondot, vagy megerősödtem a tél folyamán vagy beépültek a kis ráérzős részletek, esetleg mindkettő. Motiváció az egekben, érzem, hogy meg tudom csinálni és már nincs távol. Két nap múlva sikerül újra partnert találni.
Mászó naplóból: ,,Ismét egy Nazgul projektelős nap, már kezdek belefáradni, de közben, érzem, hogy nagyon közel van. A fenti kunszt mozdulatot már nagyon lazának érzem, de sajnos ma sem sikerült eljutnom odáig lentről, az alsósba nyúlás sorozatosan leszopat, pedig tavaly ez nem volt gond. Lehet csak vissza kell szokni a peremekre.. Bőröm péntek óta nem regenerálódott vissza teljesen, de nem kíméltem. Fenti köztes parát (utolsó köztest kihosszabítva már elég nagy a távolság a standig, az út meg ugye nem olyan hosszú) sikerült egy ék berakással kiiktatni :)”
A Második alkalom után vegyes érzelmekkel távoztam a bányából, ugyanaz a gond, mint tavaly, a második akasztástól 11 nehéz mozdulaton keresztül nem tudok se ráziázni, se rárázni a jobb kezemre, aminek következtében, a felső kunsztra az ujjaim teljesen érzéktelenek lesznek és esély sincs megtartani a vetődést (ami önmagában nem lenne nehéz). Érzem, hogy valamit ki kell találni, mert így nem fog sikerülni. Sokat gondolkodom, hol lehetne közbeiktatni egy gyors rázást a jobb kézre, végül egy lehetőség marad: a 3. akasztó fogásra nyúlás előtt, a balos alsósba beleállást (Nazgul szája) be kell tartani, a két ergya lépést precízen meglépve kicsit letekerni. A baj csak, hogy ezt korábban már próbáltam, de nem igazán sikerült. Elhatározom, hogy mostantól minden alkalommal megpróbálom újra, mert ha ez nem sikerül, nincs is értelme tovább menni, úgyis ugyanaz lesz a vége, mint a korábbi próbáknak.
Három nap eltelik, a bőröm kicsit tudott regenerálódni és újra Geribe jövünk. A második próbánál már teljes koncentrációval próbálom betartani a fent leírt testhelyzetet, de annyira instabilak a lépések, hogy muszáj egyből tovább kapnom jobb kézzel az akasztó fogásra. Innen meg hasonló a helyzet, mint a korábbi próbáknál, jobb kezemen az ujjaim teljesen érzéketlenek, elküldöm a vetődést, de váratlanul most valami megtart. Tovább nyúlok bal kézzel is, de többre már nincs erőm, leesek. Eddigi legjobb próba, egy mozdulat hiányzik a megmentő fogásig! A bőröm már elég kuka, minden fogást fáj megfogni, de érzem, hogy van bennem még egy próba ezért nem szerelek ki. Várok körülbelül egy órát, hogy vissza jöjjön az erőm és újra nekimegyek. Az első két mozdulatnál érzem, hogy a maxerőm már nem olyan, mint nap elején, a második akasztás fogásain kicsit rázogatok, de érzem, hogy gyorsabban fáradok, ezért gyorsan tovább indulok. Balos pikkely fájdalmasan megzárom, sikerül a továbbnyúlás, még két közepesen nehéz mozdulat és jön az alsóba beleállás. Bal kéz fel a Nazgul szájába, bal láb hegyét be egy picit tálkába, jobb lábbal pedig a reibungra. Az agyontaposott, újratalpalt cipőmnek köszönhetően minden kicsit dudort érezek a falon, és végre először sikerül a két lépést térdbeejtéssel széttolni, stabil a pozíció. 


Rázás a jobb kézre
Egy gyors rázás a jobb kézre, de ziázni nem merek, majd tovább az akasztó peremre. Végre rendesen érzem az ujjaim, sikerül a fenti kunszt (a vetődés), ballal is továbbnyúlok, lépegetés és egy közepesen stabil mozdulattal a megmentő fogásba nyúlás (korrekt ujjékes fogás).

Rázás a jobb kézre
Helyezkedés a vetődéshez
A fenti kunszt, vetődés
Megtartások
Ballal továbbnyúlás
A megmentő fogás
 Itt már tudom, hogy meglesz az út csak nem szabad elbaszni, ameddig tudok, pihenek ebben a pozícióban, biztosra akarok menni. Berakok egy éket az ujjékes fogás helyére, hogy a parafaktor is kimenjen belőlem aztán még három peremet meg kell zárni, de ezek a lentiekhez képest már hatalmas zsebek, majd egy nagy nyúlás az akasztó kancsóra! 

Érkezés az akasztó kancsóra
Gratulációk
Sikerült, hatalmas öröm, gyorsan kiszerelek, végre nem kell többet próbálni és nekikezdhetek a következő projektnek!
Mászó naplóból:: ,,Megmászások világnapja! Végre elesett a Nazgul kb 3-4 hónap projektelés után, saccra 50 próba körül. Mai 3. próba, már nagyon letisztult az út, de most sikerült először rárázni a jobb kézre a kunszt előtt, lehet ez volt a kulcs.”