2015. június 15., hétfő

First Hungarian Ascent (wannabe)

Atom motivated csapat: Miskó, Fidi, Papp Márton és jómagam. Szombaton reggel indulunk, késlekedések és karambolok közepette Höllentalba.
Valakinek kevésbé jól indult a szombat reggel
A város meg van őrülve és nem a jó értelemben. Mindenki ideges, hőség van, kiabálás, az utakon dudálva állnak az autók a dugóban.

Egész késő délelőtt szállunk be. Marciék a Niemandsland-ot csapatják, mi a Gaisbauer wand-on a Seelenfrieden-t (8-). Már az elején nyugodtan fogadhattam volna magunk ellen, elég ergyán ment. A két 8- -os hossz az első három hosszban volt, ami után egy kicsit belekavarodtunk az útba és leejtettem a mászócipőmet. Szóval kimenekültünk. A hőség itt nem volt para, mert elég árnyékos ez a falrész.

Kinéztünk egy 6+ -t, hogy elmondhassuk hogy másztunk is valamit: Weichtal Wichtel. Ez végre legalább ment, élménymászás volt, amíg nem jött a zivatar. Kellemes hideg jött, aztán villámlás és eső. Kutyafuttában hagytuk el az utat, az utolsó hosszt lecsaltuk, épp az eső előtt értünk le a kocsihoz.

45 percet ültünk a Niemandsland előtti parkolóban a kocsiban, esőben. Alábbhagyott és leértek a többiek. Mosolygós csapat: Márk, Pali, Bajusz és Csincs, ők aznap mentek haza. A táborba érve még mindig lógott az eső lába, de szerencsére nem kellett vizesen felverni a sátrakat. A patakban fürdés elmaradt, mert sártengerré vált a víz.
A Schwarza ritka arca
Szokásos esti kajálások, egy-egy sör mellett.

Vasárnap reggel megint hét ágra süt a nap, a patakba kívánkozunk, de sietni kell, mert délutánra megint esőt mondanak. Letettünk a nagyfalról, az instabil idő miatt, nameg mert úgy kutyáztunk a 8- -okban hogy azt bármelyik tacskó-kuvasz keverék megirigyelné. A kutyapontok hullottak mint a pelyva, A0-kal Schwarza-t lehetett volna rekeszteni.

Így esett a választás az Oberthal szektorra. Ez egy sport szektor, de lehet két kötélhosszat is mászni, mert magas a falrész. Kicsit kell kocsikázni, minimál felgyaloglás, szép szektor. Egyetlen baja az hogy süti a Nap ezerrel. A kallerben elnéztem a szöveget és mint kiderült nem délelőttől árnyékos, hanem délelőttig. Marciék ismét Niemandsland-on, mi meg pihegni is alig bírunk. Egy bemelegítő 6-os és egy sikertelen 7-es után a lemenetelt fontolgatjuk, de elkezd jönni a zivatar és nagyon jó felhőket hoz. Lehűl az idő egy 7-es út erejéig, a hétvége első mászása ez, amit otthon is meg mernék mutatni. Egyébként az Oberthal szektor nagyon jó, prémium minőségű kő, 30m-es függőleges utak 6-tól 8-ig, csak melegben nem ajánlom.

Elkezd esni az eső, megint ugyanaz mint tegnap, de most egy kis jég is elkap minket ahogy lemenekülünk.


Visszamegyünk a többiekért, de még korán van és ismét eláll az eső. Fürdünk egyet a patakban majd felszenvedjük magunkat Niemandsland-ba, ahol már a mászópajtásoknak is lement a hanglatmutatója. Esőben ülünk az áthajlás alatt, de bent van a kötél a Steppenwolf-ban, így elhatározom hogy adok egy esélyt a régi ismerős 9- -nak.

Atom felmotiválódások, Miskó Robi is belemegy, sőt RP előre mássza. Összerakja a mozdulatokat, kinézem a bétáját, belemegyek de nem lesz meg, viszont felmotiválom Manót. Ő poraiból feltámadva megmássza, újra felmotiválva Miskót. Miskó most tovább jut, össze van rakva neki az út, de fáradt már. Uccsó próba, későre jár, Belemegyek és meglesz! Hatalmas határon mászások, már többször feladom a fejemben az utat, annyira enged már el a kezem, de meglesz.

Hatalmas köszönet a felmotiválásért a Steppenwolf-hoz a csapatnak, jó újra a 9-es fokozatot mászni.

Nincsenek megjegyzések: