2015. június 8., hétfő

Gi-oia
avagy öröm

Most vasárnap volt az 5. Gi boulder verseny, magyar kupaforduló.
Január óta készülök erre a versenyre (vagyis nem kimondottan erre a versenyre, de készülök). Nagy kihagyás után kellett erőt lehelnem magamba, mert a suli meg a munka mizéria eléggé elterelt a mászástól.

Azt lehet mondani, hogy mind a matematika, mind a mászás terén eléggé lement bennem a jatt és arra jöttem rá, hogy a kettő összefügg. Legalábbis az én kis fejemben biztosan.
Az élet nem mindig lineáris, a baj csőstül jön, de a megoldás is.

Szó mi szó, ahhoz hogy az embernek visszajöjjön a teljesítménye és magabiztossága, nem lehet isteni sugallatra várni, el kell kezdeni magától építkezni, mégpedig az alapoktól.

Na, ehhez nyújtott nagy segítséget a Moonboard az ujjerőben.
Megvettem az első 10-es bérletemet és a bemelegítés után mindjárt felmentem az új helyiségbe. Mint mindenki, én is a 6A-kal kezdtem és 6A+ -okat projekteltem. Viszont mindenkivel ellentétben ez nekem nem esett rosszul. Sokan szerintem elkedvetlenednek, mert azt látják, hogy a moon weboldal legördülő menüjében 6A-tól 8C-ig mennek a fokozatok és hát egyszerű fejszámolással megállapítható, hogy SEHOL sem vagy a skála végétől.


Namármost ezt többen azzal magyarázzák, hogy a weboldalon használatos skála egy kicsit el van b@szva. Az állítással némiképp egyetértek, de a magyarázkodással magával nem. Nem egy mászóhelyen voltam már, ahol a kalauznak elég lett volna egy lapját magammal vinni, mivel az utak nagy többségébe bele sem tudtam szagolni. Mindegy hogy 6A-nak vagy 7A-nak hívjuk ezeket a bouldereket, amíg egymással konzisztensek, addig az erő mérésére és összehasonlítására igenis alkalmasak.
Ez persze sziklán más, mert ott állandóak az utak, ott maradnak örökre. És azt nehezebb elviselni, hogy ugyanott felmentem pár éve, most meg nem.

Szóval a tél valahogyan így telt...
Nem csak moon-t nyomtam, párszor mentem köteles terembe Miskóval, meg volt azért szikla is.

március, április
a versenyig sikerült eddig feltornászni
Az edzésben másik nagy segítségem volt a MaBaker Giant Bars zabszelet. Ezt nem reklámból mondom, egyszerűen nekem nagyon bevált. Eszméletlen energia van egy ilyen szarban és könnyen felszívódik. Edzés közben kb egy felet, néha egészet ettem meg, falatonként. Egy nagyfalas mászónapra pedig egy vagy kettő elfogy és az tökéletesen elég (persze ha jól bereggelizel). Viszont tudom ajánlani a cukros üdítők mellőzését, a zabszeletben bőven van annyi energia, hogy a folyadékba már nem kell (maximum pözsitabis víz). Erre már ez ősi egyiptomiak is rájöttek.

A Názáreti Egyujjas Jézus Fater születése (freskó)
A napkeleti bölcsek Giant Bar szelettel ajándékozzák meg a messiást, később eszméletlen buhaszatásokat tolnak Patkánnyal.
A versenyt nagyon vártam, mert éreztem, hogy jó formában vagyok és predesztináltam a tavalyi jó hangulatot.

A kánikula a megfelelő szó ide. A malacoknak is nyári frizurát vágtunk.

nyári frizura
Kiérve a versenyre látom és tapasztalom, hogy mindenkiről folyik a víz. Fábián Levinél kicsit Mad Max a hangulat.

Levi esernyővel, Soma kibaszva
Mad Max odabasz

Julcsinál és Dominál banana a hangulat.


Én korán mentem ki, az első csoportot majdnem végig néztem de én csak a harmadikban indultam. Az elsőknek talán jobban tűzött a nap, viszont a fogások tisztábbak voltak. Végülis a körülmények mindenkinek ugyan azok, szóval panasznak helye nincsen.
Végignézem a kunsztokat, bétákat, Farkas Tomi titkárral jön, jegyzik az kunsztokat.
Ahogy azt már Izer Bálint is kifejtette, ez a Boulder Jam dolog jó is meg nem is. Én nagyon élvezem, de érzem azt is, hogy nagyon ehhez a versenytípushoz igazítom a mászásomat. Ez olyan amikor a diák nem az anyagot tanulja meg, ha nem a tanárt. Tudom hogy hogyan kell felmérni az előttem mászók alapján az utakat, hogyan kell kinézni a lehetséges bétákat, hogyan kell beosztani az erőmet a 2.5 órára. Mindez a tudás hasznos és élvezetes az ilyen versenyeken, de remélem hogy elavulttá válik, amikor majd rendes boulder versenyeket rendeznek Magyarországon.

Kezdődik a harmadik csoport, Réka is befut, megmenetelek és szurkolások ezerrel. Tótának Esztije, Fidi Marcinak Lilije, Bercsényinek Szilvije. Nagyon pörögnek az utak, a nehezekkel próbálok kezdeni, Réka a vízhordozóm, öntöm a fejemre a vizet.

Itt ki kell hogy térjek a Jam mászás (remélhetőleg hamarosan elavuló) technikájára. Ha érdekel valakit, ha nem, most összefoglalok pár tippet.

  • Állapítsd meg az utak stílusát és nehézségét.
Nézd ki, hogy ez meg az az út könnyű, a másik meg a harmadik meg nagyon nehéz. Esetleg van olyan ami lehetetlennek mondható, mert senki sem mászta meg még. Ezen belül melyik peremes, áthajló, reibung, egyensúlyos, ugrós. Melyik fekszik, melyik nagyon nem a stílusod. Melyik nagyon a stílusod. Melyikhez kell friss bőr, melyiket lehet sokat taknyolni kevés bőrrel is.


  • Meg kell húzni azt a határt, amit már biztosan nem tudsz megmászni, próbálni sem érdemes. Fel kell mérni, hogy melyek a könnyű, biztosan mászható utak.
Itt fontos hogy ne bízzuk túl magunkat és ne is becsüljük alá. Ha egy esélyes, de nehéz utat kizárunk, mert lehetetlennek gondoljuk, akkor a könnyű utak kimászása után már biztosan nem marad rá erőnk, pedig az elején letudva még sikerülhetett volna. Ha egy nehéz utat könnyűnek gondolunk, akkor meg feleslegesen lőjük el rá a wattot.


  • Az így kiszemelt utak közül pár könnyűt másszunk meg az elején, ráhangolódásnak. Aztán a fennmaradó utak közül a legnehezebbektől lefelé a könnyebbekig próbálkozzunk. A végére hagyhatunk nehéz, de nem bőr- vagy peremerőt igénylő utakat és low-percentage utakat. 

Low-percentage mozdulat az, ami nem fizikumban nehéz, hanem a mozdulatok összetettségében, koordinációban. Ezek azok amik 10-ből egyszer akadnak be, akármilyen erős is vagy.

Figyeljük meg, hogy ha két ilyen "10-ből egyszer" kunszt van egy útban, akkor az út már várhatóan 10*10=100 -ból egyszer fog megakadni!

Szóval végül 17 top és egy zóna sikerült a 22 útból, nagyon elégedett vagyok, kíváncsian várom az eredményeket, hogy ez összesen hova volt elég. A döntőbe kerüléshez 19 top kellett. A döntőt nem vártuk meg, de a veterán kategória nagy izgalmakkal kecsegtetett.

A verseny legnagyobb tapasztalata az volt számomra, hogy jól kell csinálni valamit ahhoz hogy élvezd. Nem az eredményre gondolok, mert az utolsó helyezett is évezheti a versenyt, hanem hogy ha magadhoz képest szarnak érzékeled a teljesítményedet, akkor örömödet sem fogod lelni benne. Szükségem van azokra a moonboard-os 6A-kon töltött hónapokra ahhoz hogy élvezni tudjak egy Csókakői mászónapot. De ez így van a matematikával is, sőt azzal van csak így igazán. Nyilván sokakat lenyűgöznek ezen tudományág szépségei, az érdekes elméletek és a több száz éves rejtélyek, de hacsak nem tanultál rengeteg matekot, akkor örömöt garantáltam nem fognak nyújtani. Valahogyan ez lehet a különbség a csodálat és a szeretet között. A mászást is biztosan sokan csodálják, de szeretni csak azok szerethetik akik keményen művelik is.

Nagy köszönet Mach "Csúcsgóré" Andrásnak, Papírnak, Bobinak, Patkánynak, minden szervezőnek és Barkó Csabinak hogy végre nem borzolta a kedélyeket válogatott poénjaival.

1 megjegyzés:

Izer Bálint írta...

Nagy öröm volt olvasni! Nagyon jó gondolat ez, hogy a befektetett energia mennyire összhangban van a boldogsággal. Annyiszor éreztem hogy egy számomra nehezebb út megmászása pár próbából, feleannyira se tesz boldoggá, mint ugyanezen fokozatban való projektelés, különösképp ha nem stílusom az út.