2015. december 8., kedd

Jó volt-e a kitűzött cél?

Így most már tisztes távolságból bátran kijelenthetem, hogy ez volt elmúlt 13 sportmászó évem legsikeresebb éve. Persze talán egy szilveszteri beülő felhúzás még kijárhat, és nyilván lesz egy mindent átfogó éves összesítésem is - de alighanem a sportmászó szezon befejeződött idén számomra. Persze nem úgy az edzés...
Zugedzés a "padlásokon" from Izer Bálint on Vimeo.


De mégis, (már megnyugodva) tisztes távból nézve a teljesítményeket némely mászásom okozott némi fejtörést. Idén a szorgalom egy sosem látott 4/5 -öt kapott, a magatartás viszont csak 3-ast. Sokáig kerestem a választ mi miatt (minek a hiánya miatt) - nem akadt idén be az első 8b sportút. Nyáron már elég pedzegetett téma volt köztünk Tomcsival ez folyamatosan, a szokásos ebédeknél vagy a kocsiban a bányából hazafelé tartva. Sokat vacilláltam már nyáron is a döntésemnek okán, de sokszor arra jutottam a "Tett halála a gondolkodás" úgyhogy inkább nem firtatom. A kérdés az:  jó volt-e a kitűzött cél?
Inkább több embert ismerek aki egyáltalán nem gondolkodik el ezen vagy hidegen hagyja a téma, de ha hosszú távon gondolkodik a sportban - és saját sikerében - az ember, akkor vannak bizonyos kérdések amik mellett nem lehet csak úgy átsiklani. Ilyen például a következő;
-Miért nem értem el a kitűzött célt?
-Túl magas volt, vagy az én felkészülésem volt túl gyenge. (16db 7c és afeletti megmászás, 8a+ pp, 7c OS, 7b flash)
Persze meg is magyarázhatom, hogy ide-vagy oda a 6 nap amit a kitűzött úttal foglalkoztam, vagy lehet hogy másikkal kellett volna, meg közbejött sérülés...

Hétfőn egy 12km futásból érek haza, amikor látom hogy az fb felhívja figyelmem egy általam érdekesnek talált eseményre: Sportos (t)estek az ELTE-n. Sportpszichológiával kapcsolatos témakörök, a mostani előadó Dr. Lénárt Ágota - a Magyar Olimpiai csapat sportpszichológusa. Amióta tavasszal kölcsönkértem Vajóczki Gábortól a Fejben dől el - című könyvet (nem fogod visszakapni sajnos Bélám..), melynek a társszerzője a fent említett hölgy, számtalanszor bújtam a WC-n ülve az érdekes fejezeteket, viselkedéseket és történeteket tanulmányozva. Figyelve a sportolói attitűdöket, magatartásokat - igazából kerestem magamat. Az én motivációm és az én hozzáállásom, mire hasonlít, mik a gyenge pontjaim. Nem kellett nagyon sokat agyalnom rajta hogy rájöjjek a metál az ami a leginkább visszatart attól ahová el szeretnék jutni, ezért elkezdtem kicsit kitartóbban foglalkozni ezzel. Megbeszélni magammal az eséstől való félelem okait, stb.

Három sportolói mentalítás van:
- túl magas célt tűz ki, mondván ez amúgy is elérhetetlen nem érheti csalódás
- komfortzónán belüli cél - szinte 100% -ban kijelenthető a kitűzött cél elérése, rizikómentes
- reális célok világa - ahol ha megfeszülsz - eléred a célt

Idézek a bevezetőből:

"Ott kell lenni fejben - hangoztatják a sportolók, edzők, sportszakemberek, de gyakran az oda vezető út módszerei hiányoznak. Figyelj oda!, Kapd össze magad!, Uralkodj az érzelmeiden!, Lépj túl a kudarcon! - de hogyan?
Hogyan kell edzeni az agyunkat, gondolatainkat, érzelmeinket, hogy mentálisan is felkészültek legyünk? Nos a sportolóknak pszichikai edzéstervre van szükségük, és ugyanolyan módszerességgel kell felkészülniük fejben is, mint a pályán. Ez a felkészülés jó esetben egy élvezetes szellemi kaland, egy komoly személyiségfejlődés része az egyre magasabb teljesítmény elérése érdekében. Az úton sok más kérdéssel is szembesül az utazó: számot vet igazi céljaival, megküzd szorongásaival, hatékonyabb kommunikációt tanul, asszertív viselkedést sajátít el (megtanul kiállni önmagáért), kijavítja mozgássémája hibáit, felkészül következő versenyeire, és még sorolhatnánk...
Elsődleges cél a sportban a teljesítménynövelés, a csúcsteljesítményre való felkészülés, s ezzel együtt az a prevenció (megelőzés), ami a sportolók mentális egészségvédelmét jelenti. A sikerek érdekében szükséges növelni a kompetenciát (hozzáértést), az önbizalmat, melyhez hozzátartozik a magas szintű önértékelés is. A lelki problémákat meg kell oldani, hogy azokat a sportoló ne vigye magával a pályára, bár ezek sokszor nem is tudatosak, csak zavaró elemként jelentkeznek. (...) Fel kell készülni a kiélezett helyzetekre, döntő pillanatokra is. Ezt modellezett szituációk segítségével lehet begyakorolni. Ennek eredményeképpen a sportoló úgy érzi, mintha már sokszor végigversenyezte volna a távot (ismerősségi hatás révén). A valóságban ez az érzés csökkenti a feszültséget és lehetőséget ad a nagyobb figyelemkoncentrációra, a tudatos versenyzésre."

Az előadás közben mintha fejbe kólintottak volna ütött meg ez a szókombináció: ismerősségi hatás. Mintha egy válasz lett volna a kérdéseimre. Számomra túl ismeretlen volt még ez a vidék, egyszerűen hiányoztak még a lépcsőfokok. Persze a mászásban számos eset van hogy valaki sok fokozatot akar átugrani, (Lásd: Luzán hatás - 8b->9a) ami működhet is, bár ritka. Elég érdekes mezsgyéje ez a kitűzött céloknak, ahol az akár korrekt cél mégis is igazából: megalapozatlan. Vagyis a magam számára ezt érzem. De a sport ilyen, mindenkit más okból hajt valami, a mi esetünkben felfelé.

Az arclemérések egyik legjobb helyszíne Ezüst-hegy. Árpit is felcsalogatta a téli időjárás, nyáron nem sokszor mutatkozott errefelé. Tomcsi a harmadik figura, akiből próbálunk boulderest faragni... de sok lesz ezzel még a munka. :)
Mint ahogy a Kalahári-traverzzal is. Harmadik nap, egy kicsit megint közelebb... egy kicsit több leukoplast, tickmarks, egy kicsit kevesebb pára, egy kicsit hidegebb hőmérséklet, egy kicsit nyugodtabb lelki állapot.
Egy kellemetlen mozdulat és egy lábcsere az, amit nem tudok másra fogni, amiket nekem kell kicsiszolni.


Untitled from Izer Bálint on Vimeo.

1 megjegyzés:

Fidi írta...

Ami eddig volt jo konyvem , azt lenyultak...szoval ezt nem adom fater :)