2016. április 19., kedd

Futottak még kategória; avagy legjobb a selejtezőben...

A fényképek Vörös Tomi által készültek!
Kezdem a panaszkodással, mert az úgyis megy nekem mostanában. Leginkább az a problémám volt régen az Ujjerős utakkal, hogy volt 12 boulder, ahol jellemzően volt egy rettenet Zupi út amit senki se tudott megmászni, volt mondjuk 7-8 könnyebb amit flash lehetett mászni és a maradék 3-4 nehezebb de mászható boulder döntötte el - hogy ki juthat döntőbe és ki nem. Volt egy év aszem amikor a döntőbe jutott 5.helyezettől kb a 14.-ig mindenki ugyanannyi Top-ot mászott, csak a kísérletek száma döntött az emberek sorsáról. Én ezt annyira nem csípem. Döntőben se jó szerintem amikor az izoláció eredménye, a bejutás sorrendje az ami 4-5 ember helyét eldönti. Azért van a döntő, hogy az döntsön. - Nah ez volt a kipanaszkodás része a dolognak. Másrészt pedig objektíven az 5.helyezet és 14. helyezett ugyanannyi Topjával lényegében nincs semmi probléma, hiszem az egyik ötödik, a másik meg tizennegyedik. Vagyis eldőlt az ember közti különbség. És innentől csak rinyálás és nyafogás kérdésének is tekinthetjük a: Hogyan-t?
De amikor megtudtam hogy 22 boulder lesz... hmm, ez igazán elgondolkodtatott. Csókára valóban ki lehet menni máskor is - mondogattam magamnak, és nincs olyan rossz szinten magamhoz képest most a termi boulder flash tudásom... nézzük meg.
 
Előző este kicsit kimaradtunk - nem annyira sportember mentalitásba mint egy héttel ezelőtt. Barabás Bézölnél olyan beszélgetések kerekedtek amelyeket egyszerűen nem szakíthatja meg a halandó, ha ennyi ember jól érzi magát. Én legalábbis sosem szeretek az ilyen közösségi tevékenységekben a backface lenni - így most szemet hunytam a korán lefekvés felett, bár (leginkább) csak alkoholmentes malátasört iszogattam - ami (azért lássuk be!) szépít egy keveset. 
Hála Istennek nem veszik annyira komolyan ezt a reggel 8-9 közötti helyszíni nevezést, így én is csak délre gurulok oda biciklivel a verseny helyszínére. Nagyon erősen süt a nap, kint melegítünk a napon, nyújtogatás, beszélgetés. Már két kör lement, páran mondogatják a nehezebb bouldereket, ki hányat mászott meg - örülök, hogy nem ilyen "vérre menő" a hangulat.
térdékes toppolás
az ifjú tehetség
dyno
2 óránk van a 22 boulderre. Megint két boulderre van egy bíró - szerintem ez jó rendszer, főleg ha egyszerre mászhatnak a mászók. Bemelegítés, felpörgetés és indul a haddelhadd. Soma, Szájmon bí, Tamáska, Zoli, Papír, Zsoltika, Király Bandi - szóval jó pár keményebb mászó van a csoportunkban... nem lesz gond a verseny szellemmel. 
Lent sajnos beletörik az ujjam pár nehezebb boulderbe, s inkább a plafont választom melegítésnek. Nem is csalódtam ebben a taktikában, itt négy könnyebb bouldert sikerült flash csűrnöm, a két megamokkóba bele se néztem. Nem akartam fárasztani magam, láttam mindenki potyogja a seggeseket. Inkább a lemenet mellett döntök. Lent sikerül két bouldert nagyon határon lecsűrnöm, nem tudom eldönteni egy átlagos edzés alkalmával vajon sokkal könnyebben lementek volna-e, vagy akkor is kellett volna az a 3-4 próba és nemcsak most érzem ezeket olyan nehéznek. Látom, hogy a Szájmon nagyon potyog az egyik sárgából, mert Tamáska butaerős megoldását választja. Az agyam egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy nem szól - lényegében a versenyen a másik segítése a magad hátráltatása is lehet? De nem érdekel igazán a szívem azt mondja "menj oda szájmon-hoz és szólj rá, mert a tamáska béta elvakította és nem fogja észre venni a könnyebb megoldást. Ez pedig egy szép boulder, amit megéri megmászni...tedd többé az életét ezzel a megmászással.
Elmondtam Szájmonnak a bétát, azt hiszem rögtön utána le is csűrte. 
Tovább állok, figyelem magam; szemezgetek a boulderek között, de végül muszáj belemennem ebbe az iszonyúan kinéző campusboard lécekből felépülő problémába. Nagyon sokszor esek ki a fenti léc duplázásából, de már nincs erőm megcsinálni. Na mindegy, kicsit sejtem -hogy ez a hajó is elment, de csak akkor kerít magába a csalódottság érzése amikor kiteszik az eredménylistát és én megint pont lecsúsztam a nyolcas döntőről, 9. hely. 
Saját eredményem nem sarkall csalódottságra, bár nem így álmodtam meg magamban ennek a napnak a végét. A döntősöknek azért szurkoltunk egy jót, a dobogósok a fiúknál ugyanazok mint a Monkey-ban. Nincs ok amiért azt mondanám nem tetszett ez a verseny, szerintem nagyon rendben volt. 
a szikkadtság foka
 
Feri keményebb mint valaha :)

Az elmúlt két héten minden versenyzőnek beleégett a retinájába ki az a Stark Dénes..
Zárásnak az alábbi gondolatot szánom. Arról folyt a diskurzus, hogy az egyik mászónk mennyire kutyába van mostanában, mindent buta erőből old meg. (bár ez én is lehetnék.)
Bubb Feri: Hát igen, az erő az nagyon fontos - a világegyetemet is erő tartja össze.
Tamáska: Nem, inkább a szeretet.
Papp Simon Márton: Szerintem az lenne az igazán kemény, ha valaki edzés nélkül nyerne.
Bubb Feri: Tudod amikor Einstein-t megkérdezték, hogy segített-e neki a relativitáselmélet megalkotásában az hogy tud írni-olvasni, állítólag azt mondta: nem jött rosszul. 
Szép Napot!

Nincsenek megjegyzések: