2016. április 6., szerda

The final waterfall

A végső vízesés

Méltó cím lehetne sok egyéb is, sok aranyköpés hangzott el ezalatt a három nap alatt. Számos "hideg zuhany" ért a héten, úgyhogy úgy gondoltam, most ez dukál a Húsvéti Isztria helyett. Rám zúdultak a vizek, legömbölyítették kavicsaimat, de lefolyt és le is száradt mindez erő. Szóval ott tartottunk hogy végtelen szettelés után, megvolt a szállásunk és megvolt a kocsink is. Lili és Marci, Viki és én. Szállásunk a kalauz által is reklámozott Hostel Roc szálló, alul kávézó és bolt. Tökéletes helyszín.
A menüt nagyjából Marci vezényli, ismeri már a szektorok többségét, a standard utakat, bétákat, megközelítést, tudja mi jó ha süt a nap és mi ha menekülni kell az esőtől. A reggeli koránkeléseknél én vagyok a szűk keresztmetszet. Kávé készítés – mint mindig, pár szendvics, kulacsok megtöltése - a reggeli feladat. Bemelegítő szektor, 5b, 5c, 6a mászások, a hegy tetején lévő camphely csekkolása, ami a csúcson lévő kilátással és szabadtéri medencéjével valami lélegzetelállító.
Marci nem olvad be a XXI. század kamaszai közé
medencéd az ég alatt...
excelsior...

Lili-be, hősbe!
l'amour
Jól összeszokott négyesünk

Sunset rock szektort vesszük célba. Eddig csak szép képeket láttam róla, és hogy ez is egészen új építésű, ahol 6a-tól 8a-ig mennek jelenleg az utak. Néha elkezd a nap is kisütögetni, ami egészen kellemessé teszi a mászást. Első utamnak egy helyi 7a-t választok, leziázottság alapján bétasúgós az út, látszik hogy ahol elfogynak a cseppkövek a stand környékén lesz egy ksi pity-puty. Felszívom magam, az utolsó két mozdulatot azért meg kell szorítani, de meg van a Jambi 7a On-sight. Kis pihenés a napon és jöhet a következő, érzem hogy mohó vagyok - nagyon vágytam már ezekre a sziklákra. Marci próbál lebeszélni róla, hogy inkább az ő projektjét nézzem meg, de tetszik a kiszemelt út. Fire - 7b
Marcit kifaggatom a bétát illetően, egyedül a standakasztástól parázok, illetve a cseppköves résztől - mely stílus teljesen ismeretlen számomra. A fenti boulder, mely az út kunsztját adja - alulról mászhatónak tűnik, persze alulról sok minden az. Csak akkor derül ki mit tart a kéz, amikor fogáson van.
Indul a mászás, a fix köztesek nagyban megkönnyítik a dolgomat. A bouldernél van fogvicsorgás és kicsit pukkanás is, de a Fidy Marci által ígért kancsó valóban akkora mint ahogy leírta. Tamáskánál már számtalanszor benéztem ezt elsőre mászásnál, hogy a számára zsebnek leírt fogás, valójában egy mikroperem. :)
A stand megakasztása valóban zavaróan nyújtózkodós, de csak bekerül a kötél - s ezzel pipálom az első idei 7b flasht. Napsütésben melegedés és pár könnyebb út részemről ami mára hátra van. Átmozgom Marci dirty deez 7b+ útját is, de nem nyeri el a tetszésem. Marci le is küldi, amolyan nem-nyögősen, csak oldalról látjuk Vikivel, hogy már fent motoszkál a stand környékén.
Pár könnyebb fokozatú út marad a nap végére, (Jane 6b+, holy diver 6a) melyek on-sightolása érdekes módon egyáltalán nem a komfort zónába esett. Könnyű utak nehéz megmászása kategória. A nap lemenő sugarai teljesen átfestik a falat és a sárga különböző árnyalatainak ezer pompája tárul elénk.
Viki ismerkedése a pozitív 6a slab-bel
6b+ OS eséshatárok...az ismeretlen technikát igénylő kövön

Sunset Rock - sunset Roc

Rock'n'Roc szektorban tervezgetések
Az estét a kedves Hostel Roc-ban töltjük, ahol vacsora után Adam Ondra Wizard movie megtekintésébe kezdünk. Lent az utcán látjuk Marcival hogy fény szűrődik ki a mellettünk lévő épületből, így bekukucskálunk a helyi mászóterembe. Pár boulderbe bele is mozgunk, ha már erre sétáltattuk morzsi kutyát.
konyha session
nem kis hatásfokkal működő fűtőtest...
cseppkövek a teremben is?!


Másnap elsétálunk Buzetsky kanjonba, a Pengari szektorba. Nagy kanáthajlás, cseppkövekkel, a könnyebb utak is hosszúak és gondolkodósak. 6a-6b között mozgok egész nap, minden mászás 25-35 méter hosszú. A nap legjellegzetesebb pillanata Viki mászása közben esett meg. Egyszer csak a nagy áthajlás tetején, egy nagyon furcsa külsejű kapálódzó test tűnt fel, fészek hajjal - fentről cseh hangokat fújt a szél. Percekig ment a tanakodás mire biztosan lehettünk benne, hogy a boulder és lead világbajnok, a 9b+ fokozatot először elérő, a tegnapi mászóvideóban sasolt fiú, Adam Ondra himbálódzik ott fent a magasban, jelenleg a Too late 8a on-sightolása után.
Az általam legtöbbször csak filmekben látott mászót látni, furcsa és meghökkentő volt. Hihetetlen volt ahogy felszaladt az utakon. Sokszor gondoltam, hogy a videókon ahol mindig mondjak Adam really fast - valószínűleg felgyorsították a jeleneteket, hogy látványosabb legyen. Most viszont már nem vagyok ebben olyan biztos. Ha egy pillanatra nem oda néztél, hanem mondtál egy mondatot melletted valakinek, mire visszapillantottál, ő már 15 méterrel feljebb járt. Nem túlzás azt mondani, hogy a 30 méteres 7b+ on-sightot közel 2-3perc alatt lerohanta. Nem is értettük, mit keres itt, ezen a számára könnyű szektornál...?
Pengari - balra fent a kanáthajlás

a könnyebb utak 6a-6c
 
 

csajok a falon
Este megcsekkoltuk Buzet középkori kis városkáját.

Vasárnap igazi félmezkós mászás volt, napszemcsiben, még egy kis leégést is sikerült összeszednünk. Ebben a 25°C időben a tűző napon nehéz volt elhinni hogy másnap esők lehetnek, de sajnos az előrejelzésnek ezúttal igaza lett.
Húsvét hétfő reggelén az égiek is meglocsoltak minket, a természetet, a sziklákat és Roc falvacska aszfaltos főutcácskáját is. Marcinak jó nagyfalas révén persze mindig van bétája rossz idő esetére...így kerültünk a  Befana szektorba.
Északi falfekvés miatt a hideg ilyenkor garantált, a nap sosem süt be, nehezen szárad - sok helyen még mindig csepeg a víz a cseppkövekről, de igen áthajló és magas falai védelmet nyújtanak az eső ellen. A szektorhoz vezető utat, ha más nem kirándulásképpen is ajánlom mindenkinek, Marci szavaival élve: mintha egy LSD trippbe sétálnál bele, amikor beszűkül a kanyon és az alján csordogáló türkizkék folyó mellett sétálsz.
 
 
Bemelegítő gyönyörű cseppköves út meghozta a kedvemet, a melankolikus időjárás és a hideg ellenére is. Marci a Joker nevű 30 méteres 7c nézte ki magának, de egy próba után kiszerelés lett a vége. Én megpróbáltam egy elég szarul kinéző 7a-t OS-elni, mely nagy küzdések árán sem adta meg magát. A standba érve fel sem merült bennem az újbóli próba, azonnali kiszerelés mellett döntöttem.
Marci ekkor már egy hosszú 7b/+ próbált, ami szép-"emberméretű" cseppköveken vezet fel a fal tetejére. Ez az út a bal oldalon a legkönnyebb (a szutyok 7a mellett) ami egy 7c eleje és egy 8a vége egybe mászva. Micsoda csemege.
Gyötrelmek árának látszott lentről a fenti szettelés, lent Lili már kezdett végtelen megmentnek tűnni. Amúgy is hősbe volt, hogy félbetegen, gyengélkedve bevállalta a trippet - nem győzöm hálálkodni. Mielőtt Marci leengedődött - megkértem tegye be a mellette lévő út standjába a cheatert, hátha szükségem lehet majd rá. (Aki nem ismerné: a cheater egy 40cm hosszú köztes, melynek hevederében egy dróthuzal van. Azért hívják így, mert ki lehet csalni vele szituációkat, amikor a mászó nem éri el a nittfület elölmászásnál. Az egyik végén a karcsi nyelve kiakasztható.)
Viki biztosít, én köztesről köztesre mászok fel, kitalálósba, kirakósba. Marci elmondása alapján már tudtam, hogy a standnál van közvetlenül a kunszt. Az út esszenciáját több felfelé futó nagy cseppkő adja meg, melyből csak egy marad a stand környékére.
Befana 7c - és a fenti cseppkövek
 

Ezen hosszú cseppkő lesz a kulcsfogásunk az út végére, összecsípve, igazán próbára teszi a hüvelykujj erejét, amit a Magyarok csak a zárt fogáskor tudnak használni a mutató ujj körmére akasztva. A stand alatt van még egy két ujjas lefelé nyitott lyuk, ami pont arra elég hogy jobbra kitekerj a lábaddal, bal lábbal följebb taposol a cseppkövön és menekülsz jobbra egy mély lyukba, ami csak akkor tart ha a legmélyére nyúlsz. Könnyen megeshetik, hogy kiesel úgy hogy már szinte az arcodba lóg a standkarabiner. De ez egy ilyen út, a Befana 7c.
Az első próbámnál végtelen menekültem a cheaterre és jó sok gondolkodás kellett hozzá, hogy helyreálljon mit is kell itt fent csinálni. A talajon nem gondoltam, hogy lesz még éles próba, de Marci addig baszogatott amíg bele nem mentem. Mivel az út gyorsan morcin elkezdődik, próbáltam futássokkal visszahozni egy kis keringést és megpróbáltam mentálisan felingerelni magam. Egy boulderes kezdetű útnak nem tudsz nekimenni lötyögő hozzáállással, viccet mesélve, madárcsicsergést hallgatva. Egyszerűen minden energiát az ujjakba kell rakni, azok had vigyenek fel. A boulderes start után egy relatíve könnyebb cseppköves betét következik ami felvezet két nagy cseppkő közé, ahol a hátat beszorítva no-handezni is lehet. Az ideérkezéskor már nem voltam annyira jó állapotban (az alkarom szétdurrant, a mentálom pedig teljesen legatyásodott) valahogy próbáltam fejben és testben is összekaparni magam a hátra levő részhez, ahol a boulder jön és az út legnehezebb mozdulata, amelyet külön az első kigyakorlások során ötből egyszer tudtam megcsinálni. Volt ordítás volt akarás, de végül csak bekerült a standba a kötél. Marcit is próbáltuk felordítani, egy teamascent megmelengette volna a szívemet, de két standakasztóra nyúlásból esést sikerült összehozni, no meg plusz egy okot hogy visszatérjen a szektorba.
Nehéz mostanában kihozni magamból a határon mászás dolgot, valami furcsa feelinget érzek az új szektorokban. Nincs gép üzemmód és csak felfelé... nekem nagyon meg kell szokni a helyet ahhoz hogy igazán el tudjak engedni mindent és jól menjen a mászás. Régen is megvolt ez, sőt mindig is megvolt. Emiatt sokszor éreztem azt hogy megerőszakolom magam, hogy erőltetek valamit, sajnáltam is inkább azt - hogy ami másoknak igen, az nekem nem automatikus. Nem folyik, nem áramlik. Hanem vicsorogni kell, káromkodni, küzdeni, taknyolni. Elfogadtam mára hogy ez ilyen. Hogy ahány mászó, annyi stílus. Lehet hogy egyszer teljesen el tudom majd engedni, egyelőre nem foglalkoztat, amíg finoman tudom felfelé tolni a határaimat. Amíg megszokom az eséseket és a durrant alkarral mászást. Jó hogy ebben megvannak a motivált segítő társak - akik nem agresszívan - de húznak felfelé.
Hazafelé a Magyar határon átlépve felhívom Tamáskát, mi az ábra és találgatunk vajon megadta-e magát a Popolni mrk? Tamáska hanga szomorúan annyi hogy rosszabbul ment mint legutóbb... (erre elkeseredek) - de aztán gyorsan hozzáteszi: "Viszont megmásztam négy próbából a Talk is cheap!-et ami 8c." Oh my gosh.... ez a leggyorsabban összerakott magyar nehéz út amiről hallottam, szóval ezért megy a piros pont Tamáskának. Hogy ne legyen tétlen megmászott még egy 8b és 8b+ is mellé.
Otthon minden fejemben lévő kérdőjel helyére pont került, köztük arra is miért tartott chill napot Ondra a Pengari szektorban mellettünk. Két nappal korábban sikerült megmásznia a téli projektjét a Misja Pec-i kisbarlangban melynek 9a+/b fokozatot adott, egy nappal később pedig a Medveja nevű szintén isztriai mászóhelyen mászott on-sight egy 8c és egy 8c/+ utat és nyitott három próbából egy 9a-t. Nagyon durva milyen rejtett helyek bukkannak elő az Isztrián, végre elkezdődött a kinittelődése annak a "soknégyzetkilóméternyi" szabad sziklafelületnek ami itt található. Elkezdődnek a kallergyártások, fellendül a helyi turizmus. 600km, de végre nem a lemászott misja...ez ránk nézve csak jót jelent. :)

Nincsenek megjegyzések: