2016. május 27., péntek

Esni tudni nem ajánlott...kötelező!

Az esés elkerülhetetlen, ezért az embernek nem árt megtanulni - hogyan kell "jól esni- hogy jól essen", továbbá hogyan kell biztosítani hogy igazán biztos legyen. Ennél több és rosszabb szóviccet már nem lehet ebből kifacsarni, szóval térjünk a lényegre. :)

Agócs Tomi Harangok 8b próbája van megörökítve az alábbi felvételen. Személy szerint azért kértem el Tomittól, hogy felhívjam pár dologra a figyelmet. Nem elrettentő példának akarom szánni, inkább amolyan ismétlés jellegű, arról hogy is kell/érdemes biztosítani. Tominak jelenleg pár bordája bánta "csak" a dolgot, de ha mondjuk lefejeli a falat csúnyábban is végződhetne egy amúgy jó hangulatú gerecsei délután. Néha hajlamosak vagyunk ellazázni és elkomolytalankodni a biztonsággal kapcsolatos dolgokat, erről írok most pár szót.
Először is részletezem a saját szemszögemből:
- (most hagyjuk a sisakot:D)
- Tomi a határai feszegetéséhez, nem megfelelő képzettségű biztosítóembert választott
- az esés pillanatában nem rúgja el magát kellőképp a faltól
- a biztosító nem ad ki elég kötelet, aminek következtében Tomi felkenődik a függőleges falon.

Korábban a 8a.nu oldal már foglalkozott azzal a krédéssel, hogy egy jó képességű, pro sportmászó és egy teljsen amatőr kezdő biztosító ember= katasztrófa. Számos ezzel kapcsolatos cikk kering egyébként a neten.
 Onnantól hogy az ember megtanul felsó biztosítással mászót biztosítani, még rögös út vezet odáig, hogy egy nagyon rizikósan biztosítható clean útban megfogd a barátod. Ahol ha nem engedsz rá - kiszakadhatnak a clean pontok a falból stb.
Az egyes lépcsőfokok közötti átjárás feltétele nyílván a nyitottság, a bátorság és a beismerése annak, hogy mindig van hová továbbfejlődni - a mászás ezen technikai részében is. Mivel a barátnőm is egy éve mászik, fokozatosan látom most az ő biztosítási fejlődésében is ezen egyes szinteket.

Első és legfontosabb dolog a biztosítóval való kommunikáció, amit szerintem sokan elhanyagolnak. Ez kritikus lehet a nagy köztestávú utaknál, ugrásoknál, rossz landing esetén, vagy a föld közelében az első második nitt körül. Például hogy egy út kezdeténél jobbra vagy balra álljon-e a bizti ember, azt számtalanszor látni ahogy amatőr mászók nem kommunikálják le egymással (vagy még nem is gondolnak ennek létjogosultságára), és a mászó már az útból anyázva utasítgaja biztosítóját, hogy szar helyen van...stb. aztán rúgják szét egymást...stb.
Végtelen fontos a figyelem az első nittek környékén, pláne ha olyan az út hogy egy akasztásból kiesve padlózhatunk. Pár embert nem kell emlékeztetnem arra az ominózus sztorira 2010-ből, amikor én a Sarlatán harmadik akasztásából estem ki az éles próbánál, kihúzott kötéllel a kezemben. Szerencsém a biztosítóember Pistike volt, aki nem lefagyva bambán állva nézte végig a földig jövésemet, hanem rántott még egyet vissza a kiengedett kötélen és nekiállt "hátrafelé rohanni". Nyilván az alatt a fél másodperc alatt amíg realizálta, -hogy nem fogom tudni beakasztani a kötelet és rámarkolni se tudok már a köztesre- nem tudott lefutni hátrafelé egy maratont, de az az egy-másfél méter amit az első köztestől ellenkező irányba tett meg, nekem pont elég volt hogy ne essek földik, s csak a lábam csapódjon le, a testemet pedig már tartsa meg a kötél. Akkor ott rajtam már semmi nem múlott - csak a biztosító emberen.
Na ezek azok a praktikák, amik segíthetnek rajtad ilyen szituban. Az ellenkező irányba elindulás, a biztosító ember gyors leguggolása mind nagy jelentőséggel bírhatnak egy olyan helyen is, mint a Kis-Gerecse, ahol azért mondjuk egy Szilfid, vagy Batman-ből ha kiesünk a második akasztásból, könnyen padlót foghatunk.
De például ott van a Pszeudó-szakáll, ami a Harangok mellett híres a "runout"-ról a végén, s ahol visszaesve, ha nem enged ránk a biztosító könnyen találkozhatunk az Illúzió-fal párkányával. Ez az út nem az első nitt környékén jelenti a kihívást (a biztosító számára), mégis igen nagy figyelmet igényel, egyszerűen vannak ilyen utak - melyek több figyelmet és tudást igényelnek mint mások.
Miért jó a grigri és más félautomata eszközök, és miért jók a hagyományos "elengedem-lezuhansz" eszközök, avagy személyes véleményem arról: Tomi esetében mit lehetett volna tenni, hogy ha fejjel lefelé esik is ki, elkerülhető legyen a falba csapódás.

Félautomata eszközök esetében nagyon fontos megérteni, hogy milyen fontos a biztosítás közbeni közlekedés. A gyaloglás. Hogy a test első közteshez való közeledésével és az attól eltávolodással nagyban befolyásolhatjuk a kint lévő kötél mennyiségét, ezáltal az eséskor kint lévő kötélhosszt melyben elnyelődhet az esés energiája. Így könnyű biztosítani például akasztáskor a grigriből folyamatosan jövő kötelet, hiszen a kötél adagolásán kívül az ember csak közelebb sétál, vagy eltávolodik a faltól.
Ha a mászó magasan van, bátran lehet hasat adni a kötélnek, illetve jó módszer az esés puhává tételéhez, hogy egy kicsit felugrik a biztosító ember, amikor a mászó elkezdi esős közben terhelni a kötelet. Jelen esetben, Tomiék esetében is ez lett volna szerintem a megoldás, pláne egy olyan útnál mint a Harangok, aminél ha a standtól esel és ügyes a biztosító úgy lehet az áthajlásba esni, hogy szinte nem érinted a falat.
A puhán ejtést könnyebb kivitelezni egy normál "elengedem-lezuhansz" eszközzel, melyben a kötelet kell egy kicsit megcsúsztatni, ráengedni a már zuhanó mászóra. Ezzel szintén nagyon sok energiát lehet elnyeletni, a kiengedett kötél hossza miatt az eséstényező is kisebb lesz, az érkezés pedig puhább - noha a fosós mászók (mint én is) nyilván nem szeretnének 3 méter helyett 5-6-ot esni, noha mondjuk 20 méter magasan ez sokkal kényelmesebb, mint a sugárban falhoz visszacsapódás, mint Tomi esetében. Erről a témáról regényeket lehetne írni, de ez nem az én asztalom - ezeket azért gondoltam leírni, hogy kicsit felrángassuk Tomi esete kapcsán ezt a sokszor háttérbeszoruló témát, a biztonság fontosságáról, a biztosítóemberrel való kommunikáció fontosságáról, a megfelelő biztosítóember választásáról, a megfelelő biztosítási eszköz alkalmazásáról. Végül ellenpéldának itt egy tapasztalt sportmászó levegőbe ülése ugyanezen az úton és egy jó biztosítás, ahol látszik a "ráengedés."

Fontos megemlíteni, mi történik ilyenkor az áldozattal? Tomi egyből a próbája után belepróbált újra és próbált újra beleesni, nyilván nem mert már annyira fölé mászni, de hát ki nem fosná le a bokáját. Rendbe tenni fejben egy ilyen esést és hogy soha ne legyen az eséstől való para a jövőben... ez már rendesen sportpszichológia. Nagyon fontos a mászóban traumaként lecsapódó esemény feldolgozása, esetleg újra eséshez való szoktatás, megbarátkozás. Mentál esésgyakorlat, majd a természetben is. Nem könnyű dolog szerintem, persze ismerek mászókat akik végtelen kikapcsolt állapotban tudnak menni felfelé, állítom hogy így lehet leginkább az on-sight szintet kitolni - vagyis annak elengedhetetlen része. 
Annyira összetett dolog a mászás, annyira sokat érdemes és kell foglalkozni a mászás gondolati részével, onnantól kezdve, hogy egy túrára hogyan készülsz fel, mit pakolsz be, egészen odáig, hogy a megmászandó projektnek a mozdulatait ismétled fejben, hogy rögzüljön. Az esés is csak egy nagyon kicsi szelete ennek az egésznek, mégis savanyú citrom ha mint tüske marad az emberben. Az esés egyszerűen alapvető velejárója, senki sem lesz jó mászó esés nélkül. Esni tudni nem ajánlott...kötelező!
Írta: Izer Bálint





2 megjegyzés:

Pali írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Pali írta...

Jól összeszedett bejegyzés! Érdemes volt megírni, érdemes elolvasni!

Bátor dolog az észt osztani, de néha hasznos!
köszi!