2016. június 29., szerda

common sense limit

csupa, móka és vidámság
Az edzésnaplómban április óta szerepel az, hogy átmozogni és megmászni kell a Csontbrigád-ot, de egyszerűen sehogyan sem sikerült kijutni. A kocsi lemondódott, vagy nem is indult s szépen lassan jött be a meleg ami megpecsételte a tavaszi megmászás sorsát. Tamáska megmászása csak olaj volt a tűzre, ami fűtött hogy kijussak. Először 2006-ban másztam itt Csókakőn, ahol az alapfokú mászótanfolyamon másztam az itt található könnyebb utakat s emlékszem, hogy akkoriban a helyi Rotpunkt-os és SZHSK-s öregek azzal ugrattak minket fiatalokat, hogy aki kimondja a Csontbrigád nevét, annak egyel többször kell aznap este fogat mosni. Ezt ugyan nem tettem meg, de emlékszem hogy az akkori 15 éves fejemmel megfogadtam, hogy egy jó 10 év múlva fel akarok menni azon a lentről teljesen csupasznak tűnő táblán, s lám lám... lassacskán kifutok az időből.
Persze nem az idő hajszolása az ami ide húzott. Pár évente újra és újra belementem a "brigádba", de jelentős sikert csak tavaly értem el, amikor is kitaláltuk a nagy jobbra kicsapós mozdulatot, s ez volt az a béta amivel Tamáska is jó sok év után ismételte az utat.

Szóval egész héten érződött hogy jön a meleg (jön a nyár), pénteken pedig már melegrekordokat jósoltak szombatra. Ennek a tudatában ültem be a kocsiba, másszunk métert, érezzük jól magunkat, nem vérmesbe, inkább átmozgósba. A csapat rendhagyó volt. Kimmel Zsófia, Kriszta, Gábor, TíRobi és én. Az első közös trip. A cél Csókakő volt, melynek északi fala és egy kis enyhe szellő esélyt adtak, hogy érdemben mászással tölthessük a napot, bár a tűző napon én őszintén megmondom csak a Velencei tavi alternatív fürdőzésre tudtam gondolni. Zsófi motiváltságának köszönhetően, ha egy kicsit megingottunk épp, egy egy jól irányzott mondatával visszazökkentett minket a mászás medrébe.
Csókakővel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a helyiek igen keményre mérték régen a fokozatokat, s az ebben felnőtt fehérváriak ehhez mérten adogatták az újkori utakat (Lebegés, Lebegő csontok, Schwarz, Mózes) - melyek szép technikás mászások egytől egyig.
Míg a csajok a Szfinx 7a-ra szikkadtak rá, addig Gabo on-sight/flash  mászogatott: Szfinx, Mózes, Epididimitis.

Számomra is sok plusz ismerettel zárult a nap. Egyrészt a Csontbrigád nem lesz egy könnyű menet, a legvégén a táblamászást is igencsak akarni kell majd, gyakorlatilag a beszállástól kezdve folyamatosan rakni kell az egyre nehezedő mozdulatokat, meg van mérve 8a-ért - szerintem. Kell hozzá a hideg, száraz levegő. Amíg Robi a Mózest megmássza, én a könnyebb 6a-6c utakat mozgom, teljesen hámori OS feelinggel. A "Téli út" és az "Epididymitis" mindegyik régi hetesnek mondott utak, de ma bőven elférnének a 6b+/6c tartományban.

Mint egy téli álomból ébredve vág pofon a kis áthajlás, ami az on-sight mászásod minden csínnyát-bínnyát próbára teszi. A melegben szenvedés ellenére ez elhozta nekem a küzdést, a mozgást, élményt, kilátást - igazán pozitívan ereszkedem le. Jött egy kis felfelé mozgás a testembe úgyhogy én már bontom a napot, s mivel Zsófi is kipipálja a Szfinx 7a-t, valóban célba vesszük a már jó sokszor kellemesen viccként emlegetett  tavat. Este 8 után is meleg és kellemes a víz, kiáztatja a megfáradt ujjakat, tökéletes mászónap-záró tevékenység. Még hesszeltünk egyet a lezárt szabadság hídon, a Krizsán lányok társaságában, s a beszélgetések egy olyan magot vetettek el bennem, ami igazán csak másnap virágzott ki.
Balra a romantikázó Gaboék, hátul színak, fejemen meg hat tyúk
megérte gyakorolni a kézenállást
Fürdőzés a naplementében

A másnapot komoly homály fedte a lefekvésem pillanatában, 65%-ban mondott zivatarokat, illetve az emberek az este folyamán folyamatosan mondták vissza a másnapi Jelenec-et. Reggel végül hasonló forgatókönyv lett mint előző nap, leszámítva MeteoGabo-t és Krisztát. Zsófi felvesz a Margit hídnál, tíRobit felvesszük Kelenföldön és szárnyalunk Kis-Geri felé.
Hűvösebb idő és csak pár mászó fogad. Végre egy csöndes és nyugis Gerecse. Mialatt Robi leginkább pihent és olvasott, pár művész képpel is megörvendeztetett minket.
Pistikének
A bemelegítők után a projektek kerültek célkeresztbe, azaz a Küklopsz Zsófinak és a Metavad nekem. Üres zsebbel kellett hazamenni, de mindig tanul valami okosságot az ember, minden mozdulat beépül. Új bétát próbáltam kitalálni a Metavad legvégére, de végül még mindig előről jőve az originál verzióval tűnik a legmászhatóbbnak. Nemrég olvastam egy mondást Jibé Tribout-tól, aki a 80-as 90-es évek egyik legkeményebb francia mászóarca volt. "Az különbözteti meg a 7c mászót a 8c mászótól, hogy a 8c mászó tudja mi az a legnehezebb mozdulat, amit a projektje összerakásakor, az út legvégén megengedhet magának." 
Beleestem ebbe a hibába, kitaláltam egy jobb kézzel máshogy fogós bétát, hüvelykujjt csipinek használva, ami külön nagyon jónak tűnt, de egyben mégis kicsit durrantan ideérve már olyan furán állt a csuklón, hogy nem is nagyon tudtam alkalmazni, s egy próba el is ment erre. Nem baj ki kell próbálni ezt azt. Csak arra kell vigyázni, nehogy a jó béták közé csússzon az ember; ami könnyen frusztrációt okozhat. Mint én a jelen helyzetben.
Metavad 7c+ próba from Izer Bálint on Vimeo.
Már sokaktól hallottam a "lengyel" bétáról, most Györgyi hívta fel a figyelmem, hogy érdemes rápróbálni. Itt az a koreográfia, hogy jobb kézzel megyünk a punci-repedésbe, fellépegetünk és bedinamozunk a lentről épphogy csak látható "zsebbe". A jobbkezes továbbnyúlás ugyan sokkal könnyebb és stabilabb mint bal kézzel, de cserébe a végén a zsebbe nyúlás az ami igazán riszki biznisz. Hát majd meglátjuk legközelebb. Nem írom nagyképűen hogy levezető (mert valóban nem az), csak annak hívjuk a végjátékot - az állóképességgyurdát felsővel. Teri, Küklopsz, Kyberiáda. Mindegyik egyben, nekem ez nagyon durva, kezd megjönni a magamhoz képesti állóképesség.
8 éves newyorker-es egyengatyánk...
"kézműves csalóbot"
átgondolási - felszívási
Metavad 7c+ próba

Hazafelé befogtuk a Kossuth rádión az EB élő közvetítést, majd én később Pesten a Bazilika előtti téren folytattam a drukkolást. Egy izgalmas mérkőzés aminek nem szabad nézni a végeredményét. Ez a hétvége is ilyen volt; nem lett megmászódva projekt, de koptattuk a bőrt és kaptuk az élményt! :)

Eheti zárószavam legyen az: Brexit boys :)

Nincsenek megjegyzések: