2016. június 20., hétfő

Jelentés a Gerecséből

Vannak reggelek amikor érzed, hogy jó lesz a nap. Az ágyból csipás szemmel kinézve az ablakon láttam, hogy a napsugarak megsütik az udvaron álló fenyőfát, melynek ágai a zöld ezer árnyalatában csillognak. Épp csak odapillantottam, de marasztalta a tekintetem. Igazi ajándék volt ez az égiektől, az elmúlt napok esői és szürkesége után.
Megismétlődött a csütörtök, részben. Délelőtt vizsgázni voltam, majd Marcival repülünk Geri felé, meg sem állva a Bajnai fokhagymás kifliig. Nyárt idéző szellő, gyönyörű fehér pamacsok törik meg a halványkék eget. Kifelé azt gondoltam magányos mászás lesz megint, de csakhamar ellepte az Eső-falat a budapesti ordítós válogatott.



Na miről meséljek; a többiekről vagy magamról. Vagy próbáljam sorrendbe szedni? Nem könnyű.
A brigád kemény.
Amikor az Eső-falhoz érünk Zoli leszponzorált narancs köztesei festik meg a falat, az elsőben narancskötél lóg, Zolin narancs ziazsák...kitett magáért a Petzl. De Zoli is ki fog, legalábbis azt hiszem előbb-utóbb de valszeg csakhamar begyúrja a legnehezebb itthoni utat, a Zed is Dead-et 8c/c+ -ért.
Kulacs így az esküvője előtt úgy döntött elkezdi szanaszét szorítani a peremeket, s talán (zoli biztatására hogy ne szériázni járjon ki a 7c-ken) lehet hogy hamarosan Lélekharang standlánc akad.

A többiek szóra sem érdemesek; Rudi ki van baszva mint az ólajtó, Ipach Marcinak a tavasz folyamán szépen sikerült az eresítés, Gabika pedig szokásos stílusában a "bemelegítőnek megmászni a projektet" módban leveri a mumus Fekete Péter 7c-t. Bajusz Balázs életjeleit leginkább a 8a rendszerben láttam mostanában, illetve elkaptam, ahogy statikusan felkúszik a Kékszakáll 8a-n. "Mindennapi 8a-nkat, mindenheti 8b-nket add meg nekünk ma." - hihetetlen az a fejlődés amit az elmúlt egy évben produkált, mind boulder, mind köteles mászásban.
Zoli a Zedisdead tetején
vár rám a mátrix...
Marci szintén a Kékszakáll 8a-hoz került közelebb, ami nemsokára szerintem akadós is lesz. Nekem a Metavad-ra esett a választás. Mozgós, helyezkedős, lépegetős. Sokan mondják, hogy külön valóban nem vészes, de egyben valamiért nem könnyű megmászni ezt az utat. A régi próbákkal ellentétben, most hogy a jobbkezes fogásból morzsolódott kicsit és valóban kifelé már nem, csak lefelé, megmértebbnek érzem egy fokkal, korrekt a 7c+ -ért. Mai második próbára sikerült is elveretni az utolsó nitt utáni kunsztig; a puncibanyúlásig, de egyben azért hmmm lehet lesz még vele dolgom.
Végül pedig egy mesteri összefoglaló a mostanában történő dolgokról, egy képben:

Nincsenek megjegyzések: