2016. június 13., hétfő

More than bézöl

Masters of the Snotting 7c+ megmászásom- avagy a taknyolás mesterének egy napja

Nah ezt a címet valóban rám is szabhatták volna, hacsak Feri nem gondol- magára, illetve a generációjára, ami mellesleg most sem történik másképp. Mármint az utak taknyolása, kitopropeozást, kigyakorlást jelent. Először bemutatom a hetet, mert történt egy s más.
A hétvégén már forrt a levegő Tomcsiék körül, ugyanis Szabina 40. hetében járt. Bán Áron hétfőn látta meg a napvilágot, ezúton is nagy gratuláció az ifjú szülőknek. Tomcsi faterrá vált, s ahogy lenni szokott meg is tartottuk a tejfakasztót. Ismét egy pont ahol azt veszem észre hogy öregszem, már nem a baráti társaságban az érettségihez gratulál az ember, legénybúcsúk, esküvők és tejfakasztók...jönnek évről évre sorban.
Ujjerőből a tejfakasztóra
Tomcsi a méhszáj tágulásról tart némi kiselőadást
Ez a közepesen görbe este rendesen rányomta a táplálkozásomra a bélyegét, s az amúgy is lefaragandó testsúlyom felugrott 78kg-ra, ami csütörtök reggel drasztikusnak tűnt a mérlegen. Részletesen dokumentáltam az eseményeket. A délelőtti ismétlés után 13:00-kor vizsgázni mentem, amiről kiderült, hogy korábban már átmentem - csak a tanár elfelejtett szólni. Utána részese voltam a gyógyszertári jelenségnek...a nagyi inváziónak. Amikor megjelennek a banyatankkal és egyszerre tíz recepttel amit ki kell váltani. Persze egyik sem az az egyszerű körömgombakenőcs, hanem olyan igazi te-20percet-sorban-álsz, a gyógyszertáros mindenholkeres verzió.
Trekk a BAH csomópontra, ahol Már Marci vár, majd veretés Bajnára. Fokhagymás kifli a HONI-ban, a szemközti presszóban egy kávé, és egy jégkrém. Ezek a Marcival töltött romantikus gerizések kellékei.
Expedíció a BAH-ra...ez a sok selfie már kezd instagram szintű lenni
elmaradhatatlan kocsiban selfie

a legendás fokhagymás kiflik...<3 br="">
A parkoló üres, ahogy a bánya is. Meg lehet dögleni a melegtől, a kocsi hőmérője 29 fokot mutat, le a póló kisgatya fel - mielőtt megfőnénk. A parkolóban még agyalok azon, hogy a pehelykabátot felvigyem-e, de végül begyömiszkélem az amúgy csumpira telelevő táskába. A felérkezés után nemsokkal enyhe morgásokat hallunk, mintha az ég valahol dörmögne.
A Kyberiada 7a+ lesz a bemelegítő út (ez a Marcinak valóban jó melegítő) - nekem kevésbé. Dobok rá egy félig motivált flash próbát, de nem sikerül. Teljesen gatyán van a psziché, páni félelem a köztesben ücsörgéskor, végtelenül nem komfortos. Harmadik geri idén, kevés is, hiányzik belőlem a felfelé menni akarás, nincs meg a sziklán való mozgós rutin. Ez az ami leginkább kell az OS-hez és elsőre mászásokhoz, de tudom hogy a kigyakorlás és felmotiválódás mindig megment, csak meg kell találnom saját ritmusomat a természetben.
Nekem fejben is be kell melegedni az utakhoz, nem csak testben, más vagyok mint a többi geris srác. Át kell hangolódnom, ki kell kapcsolnom - s ez láthatóan nem olyan egyszerű mint Marcinak. Szóval csak konstatálom, hogy szar a helyzet ha 7c+ akarok ma mászni - de korántsem reménytelen.
Míg Marci a Kékszakállt projekteli, én nekiesek a Snotting-nak, ami a fő cél volt - amiért ma idejöttem. Nem segít a tudat, hogy az út vége ráadásul egy kisebb runout, szóval azt tűzöm ki célnak, hogy sikerüljön felvinnem a kötelet a standba. RP megyek és egyben el is megy az utolsó akasztásig, itt azonban van mit a fejemben helyre rakni. Csinálok a kunsztból egy próbaesést, ahol szerencsére Marci még jól rám is enged...ez kicsit helyretette a mumust, a parafaktort. Emberméretű tickmark-okkal látom el a kritikusabb fogásokat és jöhet a leengedés.
Fidy is mászik rá egyet, majd átszerel a Magyar Illúzióba. Az idő már korántsem barátságos. Először a halk morajlásokat kisebb ropogások és dörgés váltotta fel, majd megjelent a Pisznice fölötti égen pár sötétebb gomolyag. Egyre közeledtek, s először kellemes szellő, majd hideg szél váltotta fel a nyári hangulatot.
jön az ítélet..
 

jön a rossz idő

A második próbámnál valami kis figyelmetlenség miatt leestem. Talán még egyszer pontosítanom kellett magamban a bétát, de igazából nem világos előttem, hogy miért nem sikerült a számomra "puncibanyúlós" kulcsmozdulat. Amikor lejöttem és elkezdtem eszegetni a fokhagymás kiflit, májkérmet, Marci sonkáját és az oreós milkát, akkor döbbentem rá, hogy az evéssel kapcsolatban valamit nagyon eltaktikáztam. Éreztem, hogy megy bele a cukor a testembe és jönnek vissza a normális gondolataim.
Kicsit már bántam is, hogy a délelőtti szendvicskészítős gondolataimat elhessegettem. A csipegetésből én nem tudok jót mászni, már számtalanszor rá kellett erre jönnöm. Súlyos taktikai hiba volt ez, hogy erről megfeledkeztem.

Marci felhívta még a figyelmem, hogy pihenjek többet a próbák között. Régebben azért nem szerettem ezt annyira mert mindig nagyon kihűltek az ujjaim, az alapos visszamelegítéshez pedig kellőképpen lusta voltam. (Hiba!) Viszont egy rövidebb pihenő valóban nem elég, ha az ember a határán szeretne mászni, egymás után többször. Már majdnem leírtam hogy ez a hosszú utaknál hatványozottan fontos, de aztán rájöttem, hogy az Illúzió-fal nincs több 15 méternél. Sebaj, számomra megfelelő erő-kitartás felmérő ez a fal is. Lényeg a lényeg egy órás pihi lett előírva.
Marci bemutatja a felfekvős no-hand pihenőt

Hatodik próba a Snottingon. Kajálás és egy óra pihenő után 20:20-kor beszállok. Az első három akasztásnyi hetes rész felmelegít kicsit, majd jön a térdékes no-hand. Fáj egy kicsit a combomnak, de úgy voltam vele nem birkózom be magam a Marci felfekvős no-handjébe, már nem változtatok a kiforrottnak gondolt bétán, inkább csak megpróbálom a legtökéletesebben végrehajtani amit már kitaláltam, mégha abban a koreográfiában vannak is hibák. Marcira a megtestesült tökéletes biztosító ember. Nem fecseg össze-vissza amikor a másik mászik, mászás előtti izgulásnál el tudja terelni a gondolatokat, viszont tud biztatni is, amikor arra van szükség. A no-hand elején még kicsit eljárnak a gondolataim (sikerül-e?, beleesek-e?), de aztán valahogy sikerül felszállnom a most-vonatra.
Elkezd lassulni a légzésem és ez nagyon jó. Próbálok hasba lélegezni ami megnyugtat, fejemet - pontosabban az államat is felakasztom a párkányra, levéve némi terhelést a törzsem feszüléséből - érzem a párkánynál a vöröses homok agyagos illatát. Érzem, hogy itt az idő úgyhogy még ziázás közben hörgök párat, hogy feltüzeljem magam. Kívülről mindig fura lehet, belülről működik. A repedéses rész nekem nagyon könnyen megy, az egyetlen amire figyelnem kell, hogy ne hulljon a szemembe a por amikor megfogom az egyik fogást, amit sehogysem tudtam pormentesre pucolni és az előző próbáknál meg is jártam ezt.
Az első kellemetlenség az utolsó nitt akasztása, valahogy az ujjaimnak nem annyira stabil az az akasztó pozíció, behajlított kézzel akaszt és gyorsan menni tovább. Most jön a kulcsrész, amit már papírra vetve a buszon és már sok helyen annyiszor véghez vittem az elmúlt egy hétben.
Jobbkéz megfogja a fenti peremet, de szigorúan osztottan, három ujj a perem lentebbi részén, a mutatóm kicsit feljebb. Bal lábamat belerakom a repedésbe és belecsavarom, jobbal kitámasztok - egy kis levegő és gyors statikus nyúlás a "punciba". Jobb láb keresztbe lép és jön az Agócsbéta a ninja megfogás; vagyis jobb kéz kisujj lefelé belerak a lyukba. Bal láb magasra a kis gumóra, bal kéz segítőperem, majd jól megnézem magamnak a messzi keresztbenyúlást és elküldöm.
Teljesen szarul kapom el, nem tudok a fogás jó részéig elnyúlni, de valamiért a szarabb felén is megakad a kezem, a kisujjam beékelődik egy repedésbe. Nem is értem mi tart fent (ja de; beépült az edzés!) kiugrok jobbra a téglára és jöhet a standakasztóra nyúlás. Szétpukkantam, kis üvöltés, nagy örömök.
Igazi high five-ot adok magamnak ezért, sikerült kimaxolni a délutáni manager gerit.
Marci látott már jobb napokat, na de majd a saját projekt!!! ;)
Egy igazi mászós szülinapi ajándék, a Tóth Robi által 40 méteres kötélből font lábtörlő
 

A kert, az új blogolások helyszíne
 Zárásnak ugyanezen útról pár kép, melyet még az előző évtizedben készítettek (Pulinka Lilla) Zsoltiról, a százhalombattai chill-erőről. Én az elmúlt 8 évben kábé egymilliószor néztem meg ezeket a szuper fotókat, de most hogy én is hozzátartozom valamilyen formában ehhez az úthoz, gondoltam ellopom, megosztom.
"Az utolsó akasztás küzdelmei"
jöhet a kunszt
Ebbe a lyukba mennek a ninják "kisujj lefelé-vel"


Nincsenek megjegyzések: