2016. június 24., péntek

Ujjerő 300!

Ismerőssé válnak a lámpák a forgalomban. A kanyarok, a házak, az épületegyüttesek, ahogy reggel biciklizek a céges busz elé a Flórián térre. Elhaladok az Amfiteátrum mellett, mely a Római birodalom legkeletibb pontjának egy katonai gyakorlóterét szolgálta, alapterülete alapján nagyobb mint a Róma-i Colosseum, története kacifántos és közel kétezer éves. Mindig vetek rá egy-két pillantást vagy megállok kicsit, mert ámulatba ejtő. Tizenháromezer ember nézte itt az állatviadalokat, katonai gyakorlatokat, kivégzéseket, s több népcsoport használta az elmúlt közel ezer év alatt – s most villamos jár mellette és én a kék biciklimmel. Az emberi alkotóképesség egy „elpusztíthatatlan” lábnyoma. Tovább tekerek, s jönnek szembe a szokásos reggeli arcok. Ha csak egy tömegközlekedési eszközt használsz, akkor határmezsgyén mozogsz, de ha már kettőt-hármat is használnod kell, hogy eljuss a munkahelyre vagy iskolába, akkor bizony már bekerülsz egy körforgásba. A tömegközlekedés rendszerébe. Így ugyanazok a munkába járó emberek jönnek szembe nap mint nap a Szépvölgyi úton, s ugyanazok a diákok Amfiteátrum mellett. 
bajnokok reggelije
Süt a nap, melegedik a levegő – mennek sziklára az emberek. Ahogy várom a céges buszt, olvasok egy utcai lámpának dőlve, s úgy forgolódom az oszlop körül, mint a malacok a grillezőben, hogy minden irányban egyenletesre barnuljak a reggeli naptól. Najó nem a barnulás a cél, inkább csak hogy ne forrjon fel az egyik oldalam… fél 8-kor már égető ereje van a napnak. Kedden erősen gondolkodtam a hétvégi gerecsézésen, de egyrészt mondták nagyon a meleget is, másrészt Fecó és Viki motiváltak a voltak közösségi tevékenységre. Fecó még hozta Győrből Esztit, a fiú oldalon pedig Robi szállt be a csapatba. Ahogy teltek múltak a napok, egyre inkább hangolódtam rá én magam is a versenyre, csütörtökön már stratégia felépítés ment. Ráadásul, hogy Borbély és Tóta is beszálltak egy Ujjerős team-be csak olaj volt a tűzre, s még jobban spanolta a csapatunkat a 300 nevű boulderversenyre. 300 Ez egy 24 órás boulderverseny, avagy mászó-maraton, ami szombat délutántól vasárnap délutánig tart, s ahol a teremben felcetlizett 300 boulder a kihívás. A boulderek négy különböző szín/nehézség kódolással vannak feltüntetve, s nyilván nem csak a mennyiség a nehézség is jócskán kihívás. Egy olyan boulderverseny ez, amelyhez nem csak a maxerő kell, hanem az állóképesség és akaraterő is… no meg bőr… de abból minél több. Nevezni pedig 5 fős csapatokban lehet, 2 hölgy 3 fiú felállásban. 
pózolj országházzal
pózolj fingerboarddal
Pénteken megvettem az albérlet legfontosabb hiányzó darabját: egy fingerboardot. Választásom a beastmaker 1000-es szériára esett, a 2000-es a mainstream de túl sok rajta az általam nem kihasznált rész, (45°os reibung, egyujjas lyukak) és hiányolok nagy húzódzkodót is. Az 1000-en viszont minden van, mi igényeimnek kell – az eredeti kétharmadáért vásároltam, éger fából, Lality Leventétől. A board meg lett járatva, bemutattam neki a várost és a barátaimat, a Filozófusok kertjét egy kis slackis összejövetel keretein belül. 

Másnap délben keltünk, kicsivel a verseny előtt értünk a helyszínre, majd egy rövid csapatmegbeszélés után belevágtunk a lecsóba. Atombiztos stratégiát dolgoztunk ki: -Első nap le kell tolni a moonboardos kunsztokat és a plafont, amit csak lehet illetve a lenti áthajló és kisfogásos zöldeket. Csajok a kékekért és sárgákért felelősek, s ha a zöldek aprítása befejeződősnek látszik beszállunk a sárgák befejezésébe is. 10-ig terveztem mászni, majd fél1-ig bulikázni, de ebből fél 2-ig tartó mászás lett, szinte folyamatosan. A plafonon sikerült kipipálni az általam tervezett zöldeket, de a moonboard nem kevés meglepetést tartogatott. 6A-7B+ -ig 10 bouldert kellett lecsűrni, s a 7B+ gyorsan be is akadt, de a 6C valami 10 próbámba került. Ekkor eszembe jutottak Fecó szavai: a „Bálint ma úgy kell lefeküdnöd hogy nem vagy fáradt…” Két órával a kezdés után Fecó vállfájdalmakra panaszkodott, Robi pedig alkarfájdalmakat diagnosztizált. Huhh, nagyot sóhajtottam a levegőn és őrületesen fel akartam szívni magam – nem tudhatják meg a csapattársak, hogy már most el vagyok durranva, pedig csak a két plafont csűrtem le. Tudtam, hogy ha én is belazázom, vagy elkezdek „sörözgetni” a kinti srácokkal akkor elúszik a nap – és lehet hogy a kitűzött 220 boulder is.
A miskolci különítmény Bodrogi Zoltánnak karöltve szintén aprította a bouldereket, de az első napon még nem tudtam eldönteni kik az erős ellenfelek. Bobi eszméletlen sztroikat mesélt a régi mászásaikról, abból az időből, amikor Serényi –Rákosy filozófia szerint egy nap csak kétszer próbálhatsz egy utat, minden efelett már taknyolás. Bobi szavait mindig csak úgy iszom, a teljesítményekről, mászóetikáról. Jut eszembe Bobi-ban találtam még egy személyt, aki ismeri ezt a nemrég leírt „1 éved van a nitteléstől megmászni etikát.” Úgy látszik ez a régi idők mozija. Egy nagy grillparti után, kicsit visszatért a motiváció és 26 zöld megmászással, illetve 8 moonboard kunszttal a hátam mögött feküdtem le. Reggel végtelenül égő ujjakkal ébredtünk. Szó szerint a seggtörléshez is váltogatni kellett az ujjakat. Úgy 6 óra alvás után 11-re értünk a helyszínre, Fecóék már javában másztak, Robi valahol még ébredezett. Az első fogásokat megfogni őrületes fájdalommal járt. Kopott volt a bőr, begyulladt az alsó irha réteg, izomláz, a cipő nyom… már minden para volt. Az első utak után, nagyon nagyon lassan elkezdte a testem a melegedés jelét mutatni. Egy kicsit küzdeni akart, hogy ő itt ma ne mászhasson, de én voltam az Úr. : ) 

Úgy másfél óra mászás után elkezdett helyreállni a testem és elkezdődött a zöldek darálása. Fecó és Robi is feléledtek, sikerült a fájdalmak közé lassan lassan egy kis boldogságot is berakni. Egyedül katasztrofális lenne ez a küzdés, de a csapatszellem őrületesen felmotivált. Sosem volt még részem ennek az egyéni sportnak a csapatsporttá varázslásában. Ekkortájt kezdődött – hogy a Borbély és Tóta csapat lapját kezdtük skubizni, s nagyon szorosodott az eredmény. Molnár Bálint iszonyú teljesítményt tolt az első nap és vagy 38 zöldet mászott meg, illetve moon és könnyebb kunsztokat is. Nem volt könnyű ezt behozni, pláne hogy Gábor is megtáltosodott és a Lili-Anett együttes is aprította a zöldeket. A kiélezett küzdelem az utolsó két órában hágott a tetőfokra, amikor is tényleg fej fej mellett mentek a megmászások, egyértelműen nem lehetett megmondani hogy ki az erősebb csapat talán csak kinek marad ereje végigküzdeni. Az utolsó órában végül sikerült felülkerekednünk, én nem is értem hogyan lehetséges ilyen kis fogásos és nehéz bouldereket megmászni ennyi óra mászás után. 10 perccel a vége előtt Robi és én is megmásztuk utolsó zöldünket – így összesen 92 zöldet megmászva a 110-ből. Sokkal durvábban túlteljesítettük a versenyt, mint azt gondoltam volna: 252 bouldert másztunk meg, s ezzel a második helyezést sikerült megszerezni a Bodó team után(275boulder). 6 boulderrel sikerült Gáborékat magunk mögé utasítani a harmadik helyre. Több nap kellett hozzá, hogy az egész eseményen túl legyünk, fejben is – testben meg végképp. Minden tartalék kiment, szenzációsan teljesített a csapat, a csajok is, Fecó és Robi is – nem is tudok mást mondani – igazán összehangolódott kis családként versenyeztünk. Az általam mászott 51 zöld úttal, 1 piros és 8 moon kunszt után totálisan megrogytam. De jövőre kicsit készülünk rá, és megnyerjük :P


Nincsenek megjegyzések: