2016. július 29., péntek

Fokhagymás kifli & Metavad

Hazatérve a Frankenjura trippről (Höllental és Jura beszámoló később), hétfő este mérlegelődött a keddi program. Felhívtam Ipach Marcit, hogy beszállnánk a kocsijába - de mivel ők is másnál ültek új megoldást kellett keresni a Kis-Gerecsébe való kijutásra. Ekkor jutott eszünkbe a Gerecse Passat, a hófehér "Ezeréves Sólyom".
A reggeli trip Törökbálintra kiBKV-zéssel kezdődött, hogy átvegyük Gabotól a kocsit és annak papírjait. Vikinek hosszú idő óta ez volt a leghosszabb vezetése, így kicsit mindketten izgultunk. Szokásos állomás nopersze Bajna és a Coopban kapható fokhagymás kifli, melyről legendákat zengenek, s a helyiek is képesek órákig várni az áru érkezéséért. Délre értünk oda, mikor a kifli második hullámjának érkeznie kellett volna, az első hullámos reggeli adagnak ugyanis gyorsan lába kél.
De a várva várt kiflik nem érkeztek meg fél óra várakozásunk után sem. Csak álltunk a helyi nénivel s szemeztünk az üres fapolccal. Vártuk a csengő édes hangját, mely az új áru érkezését jelzi majd. De nem csengettek. Kezdtem mérlegelni, hogy érdemes-e a mászásra szánt időt kiflivárásra elcseszni, úgyhogy ekkor fizettünk s a kocsiban folytattuk a várakozást. Még negyed óra elteltével vettem pár normális zsemlét és készültünk csalódottan elindulni, amikor befutott a Ligeti Pékség puttonyos autója. Nem volt más hátra megrohantam az öreget, hogy bent kiflire váró kiéhezett emberek toporzékolnak, mire ő vitte a kenyeres én pedig a kiflis rekeszt, át a coop raktárán egészen az általam már jól ismert Kiflis falig.
Fülig érő mosollyal folytatódott a kiút, a rádióban néha azért riogattak minket, hogy másodfokú viharjelzés és özönvíz érkezik, de a felhők helyzetéből már annyit sejtettem - itt azért még pár óráig nem lesz derült égből villámcsapás.
Végtelen kánikula és meleg volt a bányában mikor felértünk, állt a levegő - s bőven 30 fok feletti hőmérséklet uralkodott. Ilyenkor mindig a Rejtő Jenő Csontbrigád című könyve jut eszembe, amikor a rabok a mészkőbánya katlanjában a hőségben dolgoznak. "Melegítés" a 23 karátos udvarban, Kölykök kedvence 5c, nemfontos 5c és a lám benya 5c útja. Jók ezek a könnyűek, az ember mássza a métert, fogja a követ, rakod be a cuccot a falba, Vikinek pedig most ezek jelentik a kihívást. "Jura did the traning...beépül minden, ennyi tesó"
Ami nemrég üléssel ment, most felsővel elsőre, s elesik az első elölmászott hatos is.
Nekem a cél egyértelmű, a már jó sokszor masszírozott Metavad 7c+. Az átmozgás a meleg ellenére jól sikerül, érzem hogy tart a kezem, jó a bőröm - stabil a fenti kunszt. Tickelés és pucolás, kicsit izgulva oldom ki a csomót, ha összekapom magam ez most kövire meglehet. Persze meleg van, lehet inkább a Velencei tóra kellett volna mennünk fürdeni, de mégis itt vagyunk, s nem is véletlen! 14. próbára megakad a Metavad, mely számorma az idei év eddigi legnagyobb kihívása volt. Sok bétafinomítás, pihenők, kézrázások kitalálása, végül az állóképesség fejlesztése. Igaza volt Megosnak, nem számít az idő és a hőmérséklet, végül is csak kellően erősnek kell lenni hozzá. :)
A fenti fogás lemorzsolódása miatt nehezedett a fenti boulder, de nem változtat a fokozaton. Györgyi pár hete ajánlotta a "Lengyel bétát", (ahol jobb kézzel mész a punciba, fellépkedsz és eldynozol a benyúlós repedésbe, de nekem nem adta ki, túl nagy a riszkifaktor a dinamikus mozdulat miatt. 
Közeledünk a várva várt őszhöz, ami remélem hozza majd a még inkább határmászás érzését, a még nehezebb utakban. Nem tudom miért feszülünk mindig a következő nehéz útra, de maga a projektelés és erőlködés is végtelen boldogságot rejteget...
Átmenet a vadba

Nincsenek megjegyzések: