2016. július 7., csütörtök

Kotecniku with Bézöl

Kis szervezés után megalakult a csapat. Zsófi, Barabás Gabóék és mi Vikivel. A pénteki munka utáni indulás szavazódott meg, a témák megint elég ütősek voltak a kocsiban, s hiába voltam én is hulla fáradt, e társaság mellett nincs esély az elalvásra. Bacho a hatalmas moszkvai őrkutya fogad minket a parkolóban, mamlasz nagy fejét emeli csak fel az érkező kocsira. Túl sok alvást nem tartogat az éjszaka, egyrészt reggel elkezdi a nap fűteni a sátrat, másrészt 8 óra körül felkiabálnak a táborozó gyerekek. Minden túrán marad otthon pár fontosabb kellék (étel, mászócucc, fejlámpa), most a reggelinél kiderül, hogy a vágódeszka és gázfőző rózsája maradt otthon. De inkább ez mint a mászócucc. :-)
70 kilós példány
Napsütéses, meleg idő van Kotecnikből mint mindig árad a csí. A bemelegítő utakból mazsolázunk, melyek Vikinek is tökéletes kihívást nyújtanak. Sok helyi út eltér a "hazai" bányastílustól, ahol mindig van egy kis lépés a falon. Itt számos út oldott sziklaformákkal rendelkezik minimális tapadást biztosítva a mászócipőnek, így igen jó terep a lépéstechnika fejlesztéséhez, a lábunkban való megbízáshoz. Ellenben pszichésen inkább az elkényelmesedést segíti, pár régi utat és a hátsó ritkábban mászott szektorokat leszámítva minden út nittelése családias, baráti.
az idei viharok nem kegyelmeztek
selfie 1
Első nehezebb utamnak a Divij moz-t választottam, amit már évek óta mozogni szerettem volna, de rend szerint be volt ázva pár fogása. Végre idén megtört a jég. A 45 fokosan hajló plafonáthajlás teljesen száraz volt, izzadó tenyérrel vártam az első próbát - ami olyan is volt, mint amire számítottam. Dreamline út, egy végtelen áthajlásban veretés nagy fogásokon, aztán boulder mozdulat és megint nagy fogások. Az út lényegi kunsztja a végén található boulderprobléma, amihez igazán jó állóképesség kell. A nagy melegben nem érzem az erőt egy sikeres éles próbára, inkább más utakból szemezgetek. Második próbára megmászom a Katarza 7b+/c utat, átmozgás a Kolomon-on, és elszörnyedés a Dremteam-en. A listámon az átmozogni kívánt utak között szerepelt, de ahogy vergődtek benne a szlovének - örültem, hogy nem az én közteseimet kell majd kimenteni.

Délután Vikivel végig sétáltuk a Kaca szektort, itt a legjobb talán a kőzet, mégis kevesen másznak itt. A számozás ezen a részen nagyon oldschool, ez volt az első része régen a mászott utaknak. A régi parkolóból, a régi trekkúton feljőve ezek voltak az "első" szektorok és nem a B.
Az utak többsége ma pókhálós, egyszerűen sok nehéz út elrettenti a mászókat, ha nem visszaereszkedésre alkalmas nitt van benne, hanem a régi hajlított vasak egy 11 milis furattal, jéé és tényleg, ez valóban nem a legbizalomgerjesztőbb. Kinézek pár utat itt 7a-7c között, amik eszméletlen szépen néznek ki és holnap inkább ezen a részen mászogatnánk. Vikivel visszafelé a Kaca előtti szektorban megtörténik az első on-sight elölmászás, 4b, 4c körüli utakon. Nagy lépés ez egy év után. :)
még Gabo is meglepődik
Az esti főzöcskézésre már teljesen kifáradtam, csak a Lasko hozott vissza egy kis szénhidrát tartalékot. Gaboval mire leértünk az üveg aljára már garantált volt a jó hangulat, a fáradt testnek hamar megártott Dionüszosz hagyatéka. Mikor lefekvéshez készültünk Gaboval érdekes jelenségre lettem figyelmes. A csillagokkal teli felhőtlen égen mintha vakuval villantottak volna. Valahol a környéken folyamatosan villámlott s ez talán a levegőben lévő víznek (és szennyeződésnek?) köszönhetően finoman visszaverődött. Ezt csak feltételezem, viszont az eredménye ami este sejthető volt beigazolódott.
a csíter mindenhol befigyel
Reggel beborult, szürke ég fogadott, a sátor falán halkan kopogott az eső. Az órám 6-ot mutatott, próbáltam visszafeküdni, de két órával később ismét megébredtem a szemerkélésre. Nem is eső esett kint, mintha pára szitált volna ránk, a felhők ráültek a hegyekre. Egy forró reggeli zuhany mellett döntöttem. Később úgy döntöttünk a padláson való kuporgás helyett inkább kipróbáljuk a szállásadók Nina-ék reggeli menüjét, 5 euro/kopf áron. A vendégszeretetük és kedvességük határtalan, kis terülj-terülj asztalkámat varázsolnak igazi klasszikus helyi kávéval, ami valóban szuper. (csak hagyd a zaccot leüllepedni :)
kis csapat a reggelinél
A falhoz érve dráma fogad, nem sok száraz út maradt. Divij Moz beázott, a Kaca szektor is felejthető - így ugranak a kiszemelt utak. Viszont a levegő lehűlt, végre esélyt adva a régóta szintén kiszemelt Tamavcek 8b-nek. Tamáska second go mászta meg, de ez nem jelent semmit - a Mikrokozmoszt is így végezte ki. 
A tábla kunsztnak állok neki, s magától értetődően látszik az egyetlen béta amit csinálni lehet. Kis peremeket megzárod és léped a falon a már mások által feketére lépett standard kis egyenetlenséget. Felnyúlsz, átlépsz, kilábfejezel, tovább csapsz, megléped a semmit és akasztasz, kimászol. Előbb utóbb pontot teszek a végére, de most az átmozgással tökéletesen megelégszem.
selfie 2
Gabo és a 8a+
színes esernyők
Felnézünk a barlangba, mivel ez az egyetlen igazán száraz és "mászható" terület. Győlölöm ezt a helyet. Az agresszív szláv nyelven kiabál mindenki, és a helyiek kicsit mintha ki is néznék a külföldieket. (Vajon a Kis-Geribe érkező Lengyelekkel mi is ilyenek vagyunk?) Gabo üti a Specializt.. 8a+ újra, de elmaradt az ascentálás. Én előbb az Alkotest 7c+ mozgom, de a végén lévő boulderkunsztot nem sikerül megoldani. Ezután a Reporter Milan 7b+/c -t nézem, ami szintén jó - de a végén egy fontos fogás vizes. Ahhj, megette a fene.
A végtelen arclemérést egy helyi vagány Jakob Bizjak adta meg, a Miza za est 8c+ megmászás által. Ez a barlang gyomrából az adrealin 8b-n, kijövő út, ami belemegy a Katakombe 8b+ -ba. Ilyen kemény, őrült és nehéz mászást, illetve küzdést még nem láttam élőben.
Kicsit motivációm vesztettem Kotecnikre, évek óta először hirtelen nagyon elkezdett lemászott hely lenni, de azért a Divij mozért még visszatérek.
Miza za est 8c+

Nincsenek megjegyzések: