2016. október 14., péntek

Őszi mulatozások 1.rész: "gyenge fattyúként időt eltölteni"

Őszi mulatozások 1.rész: Gyenge fattyúként időt eltölteni

szökőkút parti
And here we are. After many hard things, huge and good stuffs. We just solved one of the biggest mysteries about how the Rat stayed in da Old-cave.


A köteles szezon minden évben szépen lassan, így úgy amúgy átmosódik boulderes szezonná, legalábbis nálam. A téli hideget persze nagy ritkán meg tudja szakítani egy melegebb éghajlatra menekülési trip, de ezek mindig nagyon idő és költség hatványai, így legtöbbször maradnak a helyi kis sziklák. Minden évben felfedezem, mennyi nem látott, nem mászott hely van még - vagyis mennyi projekt, ha fanatikus szemmel néz körbe az ember. Persze aztán tavaszra, már lehet hogy a tököd kivan az ősszel még szeretett helyekkel... de ha így lesz erről tavasszal írok.
Elesett az első Öreg-lyuk. Aztán a második és a harmadik is, az elmúlt hetek valamelyikén - általában hétköznap meló után éjszakába nyúlóan. 
Szépen lassan mosódunk át. Kötél helyett crashpadet cipelsz, egyel több fogkefét. Bónusz ha sikerül kicsit több emberre leszervezni egy egy minitripet, a plafon-témában hatványozottan számít a sok matrac és nem a legjobb dolog 5 másodpercenként pakolgatni őket a porban.
Az első session alatt a hangolódás ment ezerrel. Airbitch Geri-vel mentünk ki, 2014-ben voltam itt utoljára, amikor a Hook-kapitányt megmásztam, s azóta nekem jegelődött  hely. Talán most ért meg arra, hogy újra szikkadtan, egyel erősebben tudom mászni az itteni utakat. Jött az első pofon. Szűzhártya hétA. Végigtravizol egy karéjon és egy peremes maxerős kiszállót kapsz. Újra alakulni kell rá, cudarul is megyeget. Aztán Gerivel elkezdjük nézni a Minimál Bézölt-t, ami egy Nándi, Patkány által készült boulder. Végtelen próbából egy este alatt sikerül kimaxolnom és a personal gradenek hétC rá is mondok. Erről hosszú személyes levelezésekbe bonyolódok Barnuskával. Egy alkalommal később mikor Bajusz is kitolja a biciklit, nagyon kíváncsi vagyok az Ő személyes véleményére, elég nagy boulder tapasztalattal rendelkezik - már csak ha a sziklás boulder napokat nézzük az elmúlt másfél két évben külföldről, ezért ő egy jó konfirm nekünk, Magyarszkiknak. Balázs flasheli és látom a szája hegyén hogy csüng a könnyed szó, bár mentegeti magát, hogy "jaah jaaah de ez az én stílusom." Mindenesetre hétB+ mond rá, talán csak hogy én ne kenődjek el annyira.
Nándi véleménye :-)
Zoli ekkor már szikkadtan küldi az Import áru-t, aminek egy nehezített kiszállást akar tolni, kicsit kunsztot csinálva a kimászásból, átnyúlva mindent. Így születik meg a Primőr Importáru 8A+ FA egy next timemal később.
Aztán erre a kimászás bulira, ott van még a Travis béta (talán travisről volt először egy fb. kép, innen a név.) - de persze amúgy biztos hogy ez is patkány béta :) Miután a Travises balra menő kinyúlósat, a Zoli féle mindentátnyúlósat és a jobbra reibungrakicsapós verziót is megmászom, nekem így jönnek a dolgok. Minimal Bézöl hétB, hétB+, hétC. Aztán Patkányt kérdem erről, de jogosan lehurrog: "Fater nézz már rá, 30centivel van odébb a tested, ez neked külön út?" Aztán ezen elkezdtem gondolkodni, hogy megint csak filterben látjuk a dolgokat túl közelről, de ha egyel távolabb megyünk - akkor valahogy nekem világossá válik, hogy adhatunk neveket egyes gyakorlatoknak. Nem utaknak, nem szép tömbre kimászós bouldereknek, még csak nem is vonalvezetésnek. De itt valahogy mégis mindhárom dolog, mindhárom irány és boulder létezik és mindegyik teljesen más mozgás. De vágom hogy sántít ez a dolog, mert kábé a más bétát nevezgetjük most el, de mégis. Valahogy nekem ezek egészek. És Mi a Primőr Import, ha nem ez. Nyilván ez van itthon nekünk, ez a kis valami.
Na mindegy beljebb mentünk a lyukba.
Mivel az első alkalommal Geri erre volt rászikkadva leginkább, elkezdtem én is az Import áru-t masszírozni. Volt sikerélmény is, de voltak teljes fekete homályok.
Legközelebb Zoli bétáját silabizálva elkezdett megszületni az amit én is fogok majd csinálni, persze nem volt minden olyan könnyen kivitelezhető. Egy mozdulat teljesen homály maradt az út legelején, elvesztem a béták között, meg talán az izmokból is kiment a jatt.

A harmadik kimenetel hozta meg az áttörést október 6.-án. Meglett minden mozdulat, s az első éles próbánál rá is jöttem, hogy van mit finomítani még, több ellendülés miatt mire a 11. mozdulathoz értem - már csak durrantan lüktettek a rommá pukkant karjaim, hasznavehetetlenek voltak. Whut? De.
Nehezen sikeredik néha megszervezni a kövi kimenetelt, amikor otthon tűkön üllsz, hogy vajon hogy menne ma, kitépnéd-e a fogásokat olyan erősnek érzed magad, de most pont a csapat nem jön össze, pont bepimpósodik a plafon, pont nyelviskolába kell menned, pont stb stb stb. És mégis nagyon várom a következő kimenetelt, mert bármilyen fokozatú út is ez, nekem biztosan a legnehezebb boulderem lesz. Ez számos okból adódik...egyrészt nem is mozogtam túl sok 7C+ -8A környéki útban és ez az út is valahol -e két fokozat határán lebeg. A megnyitás óta felmerült a statikus megoldás helyett a Csé béta (fent a videó a két bétáról Barnsukától és Csétől), ami egy elbaszott nagy dinamikus mozdulat egy jóból egy rosszba - repülés egy kis mészkőperemre. Vagyis a plafonon kicsinek tűnik amikor mind a 77kg-mat rá kell tenni. 
A Minimal Bézöl font-ot idéző reibungjai
Bajusz küzd a Hook kapitánnyal
Mindenkinek van véleménye ezekről az utakról és fokozataikról. Sokan erősek erre, ez van a pest környéki helyeken, ezen erősödött fel egy generáció. A 20 évvel ezelőtti meg ezüst-hegyen, talán ezért is ők másban jók. Nem töltött gyenge fattyúként hosszú éveket áthajló utakban. Jellemzően az ide kiérkező teremzsonglőrök már végtelen jatterek voltak áthajlásban varázslásra, egyszerűen nem töltöttek elég időt gyenge fattyúként, a testük helyzeteit megismerve. Innen a Jan Hojer elszólás: "Minek használjam a lábaim flashnél ha meg tudom csinálni karból is, az csak plusz egy hibalehetőség ha lepattan." S valszeg pont ez az a bors az orrunk alatt amiért a Kínai gyógymód 7B/+-t, se bajusz, se fidy, se ipach, se én nem tudjuk két alkalomból megmászni. Mert az az út nem két campus mozdulatról, inkább a Testhelyzetekről szól és a semmi lépésekről a plafonban. Ilyen nekem az Importáru is, ha nem akarod 15 helyen meglógni csak karból, akkor bizony finomítod a végtelenségig. Vagy legalábbis amíg be nem akad. : )

Eszembe jutott Dave Graham és a filozófiája a gyengeségről, egy régi interjúja - amit talán mostanában Gábor majd teljesen lefordít ha lesz ideje, én pedig a videó alá feliratozom.

Graham filozófia: avagy jó néha gyengének lenni:
 -Mindig a bordaközi izmaim sérültek...
-igen?
-igen, minden megsérültek attól, hogy olyan mozdulatokat csináltam, amiket meg akartam csinálni, mintpéldául "oké, át akarok csapni arra fogásra", lepattan a lábam, megtartom, vissza a láb. Ha ezt csinálom, néha megsérülnek dolgok. Becsípődik én meg "auhhh". Ez nem szükséges, tudod, tudom hogyan lehet elkerülni, nem kell megsérülnöd. De ha fel tudsz készülni, ez az ahol a technika bejön, ez nem olyan hogy "megyek és felhúzom magam az út minden egyes fogásán a toppig". Tudod az egy másik történet, amikor úgy edzel mint sokan a versenymászók közül. Mész, edzed, felszedsz ilyen kibaszott masszív erőt és úgy mászol, mint Ramón vagy Patxi, ami egyszerűen elképesztő, tudod, úgy másznak mint a gép. Olyanok, hogy "cccshhhhaaaak" [egykezeset húz a levegőben], tudod. De látom néha Ramón-t, néha eléggé piszkosul megzavarodik, mert tudom, hogy nem töltött annyi sok évet gyenge fattyúként, edzeni. Tudod, mert ha gyenge vagy, akkor sokat tanulsz arról, hogyan használd a testedet. Szóval ha egyszer gyenge vagy annyi sok-sok évig, akkor egyszeriben, amikor... rájössz, annak érdekében, hogy használd a jövőbeli céljaidhoz, hogy itt az ideje, hogy használd a testedet, érted. Használod ezeket a spéci izomcsoportokat és egyszeriben keményen mászol, magadért, nem pedig...
Ez az optimista nézőpont, tudod. 

Nem akarok túl sokat edzeni, ezen okból, tudod. Nem akarom soha elterelni a figyelmemet arról, hogy gyenge vagyok. Ami nagyon fontos, gyengének lenni, azért hogy sikeres legyén, ha ilyen típus vagy. Kell a képességeknek ezen hiánya, azért, hogy bátorítson elég erősnek kinézni. Ha egyszerűen meg tudod csinálni, akkor csak megcsinálod.

Valószínűleg megsérültek az ínjaim, nem a legerősebbek a világon. Erősek az ujjaim, de nem tudom, annyira nem erősek. Tudod, talán erősek a zárt dolgokhoz, de akkor is megsérülök, ha nehéz leszek.
Nem szeretek nehéz lenni, csak erős akarok lenni. Úgy értem lehetnék nehezEBB...
-Hány kiló is vagy?
- 60 kiló, azt mondanám. Inkább 60-61 az átlag (-aham) mostanában. habár amikor le voltam sérülve, akkor 56-57 kiló voltam, nem voltam erős.  Azelőtt 63 voltam Hueco Thanks-ben, 56-57 rossz hír volt. Nem volt izgalmas, inkább "az istenit".
-Szóval ha nem másznál, akkor még vékonyabb lennél.
-Mint állat! Igen, tudom.

A szüleim nagyon vékonyak, tényleg, teljesen, mindketten, tényleg nincsenek formában. Teljesen nincs alakjuk, mint a bátyám, nincsen rajta izom. Az, hogy rajtam van izom, az furcsa nekik. Mindig csak hogy "Istenem, nézd meg a testedet" én meg "wow, nézd meg a TIÉDET, tudod. Vékony szemetek. Annyira sovány, az apám a képeken, mint a bátyám, nincsen rajta semmilyen izom. Majdhogynem zavar "...pffhhh, Jézusom, nem is érdekel" ők meg aztán az igazi varázslók, nagyon okos emberek, érted. Nem kell nekik a fizikai test, mind csak "vvvúhhhúúú", a könyveik meg a szarok, tudod. Kicsit más világban vannak. Látom, hogy a genetikai hátszelem honnan jön, talán csak mentális. Sok mentális segítség, tudod, gondolkodás és különböző stratégiák és technikák alkalmazása szintjén. Különböző gondolkodási sémák használatában. De basszus, a fizikai szinten, ezek a csávók ... nem is adhattak volna kevesebbet, genetikailag úgy érzem nagyon kicsesztek velem. Nincsenek izmaik...
-A mászásban ez talán nem a legrosszabb dolog.
-igen, de amikor nagy és erős és magas, termetes embereket nézel, néha kicsit irigy vagyok, hogy sovány rohadék vagyok. Nem hiszem, hogy valaha is nagyobb leszek, tudod. Hacsak nem... Mindig vissza fogok térni abba a zéró sovány állapotba, mászás nélkül. Ami jó ugyanakkor, mert mindig fel tudok szedni egy kis izmot. És ez az, ami miatt féltem az inaimat, mert nem akarok túl sok izmot felszedni, mert akkor elkezdem terhelni az inaimat. Szóval van egy jó egyensúly, tudod, tudom hogy van egy határ, nem leszek Ramón, nem leszek Patxi, nem leszek Chris, nem leszel semelyik ezek közül a nagyon erős mászók közül, akik inspirálnak. Vagy Dani Andrada például. Tulajdonképpen úgy gondolom, hogy inkább hasonlítok Dani-re, mint akárki más. Nagyon sovány csávó leszek, kibaszott erős izmokkal. Dani-nak hihetetlen teste van, neki...
Sovány mint én, sovány kis csávó. Ha nézel róla gyerekkori képeket, nevetséges, sovány kis lurkó. És annyira furcsa, mert edz, annyira fanatikus, annyira motivált. Edzi az inait, az egész testével együtt. Remélem egyszer ott leszek én is, mi lehet, mondjuk max még 5 kiló rajtam...
Nem fogok soha úgy kinézni, mint Dani, de erős leszek, fogok tudni használni egyujjas zsebeket, mert kibaszottul megcsinálom az évek alatt és mindenem erősebb lesz, önmagában, érted mire gondolok. De ez a fanatikus fejlődés az, amit keresek, edzésnek. Szerintem ez jó lesz nekem, eljutni ezekbe a távlatokba. "Gyerünk, szedj fel egy kis erőt!" tudod. De Dani megtette ezt az évek alatt.

Szerintem a fanatizmus az, ami eljuttat oda, (-haha) a tény hogy a megszállottság azon fokán vagyok. Olyan leszek, hogy "Nézd Udo, meg tudok csinálni 5 egykezest, tudod hogyan csináltam, csak mert meg tudom csinálni" (-haha), csak a saját magabiztossági szintemmel, csak azzal, hogy azt mondom magamnak, hogy nem vagy gyenge.
-De egy varázsló vagy, neked nem kell ez.
-Nem, de tudod a varázslók megtehetnek amit akarnak. (-igaz) ez a lényeg, de ha úgy gondolom, hogy meg kéne csinálni 5 egykezest valamikor, akkor megcsinálom biztosan.

Nincsenek megjegyzések: