2016. október 20., csütörtök

Badman, Nazgul és még több szuperhős

Valahogy úgy hozta az október, hogy nedves hideg idő érkezett kis hazánk fölé. Meghozta az ősz illatot, a sárguló faleveleket, reggeli szemerkélő esőt, a kicsapódott vízcseppeket a bicikliülésre, a pocsolyákat, Luxus Tóni helikopterét, Lővey Tomi helikopterét, a Népszabadság búcsúztatását, de meghozta az őszi Gerecsézést is. Majdnem két hónapnyi pangás után látogattunk ki nemrég, majd most hétvégén újfent kétszer is.
A szombati izgalmakat egy számomra új szektorban kezdtük. Anonymus fal. Feri nittelési megőrüléseinek és tisztítási mániájának köszönhetőek az itt található utak, amik amúgy eszméletlen faszák, lekerekedett reibungos zsebek, érdekes formakincsű könnyebb utak vidéke ez. Jó helyszín a bemelegítésre, Viki számára pedig maga a mekka. (Feri ez volt életed dícsérete...) Legutóbb a Sheridan mondata 6a esett el, mint első elölmászás, most pedig a Fokhagyma 6a second go és a tőle jobbra található 5c OS-el gazdagította ticklistjét a kishölgy. Szigorú fejlődések mezejére léptünk. 
Számomra a hangolódást a Missing in shoulder injuri nevű 6c+ hozta meg, aminek OS-éből kiestem, s a toprope próbák is igen csak gyér sikerekkel kecsegtettek. Mindig bizalomgerjesztő amikor az ember esdekel a 6c+ -ban felsővel, de 7c+ szeretne hazavinni. : )
A kisebb melegedés után számomra a legutóbbi nagy felfedezésem, a Badman lett a választott. Minden benne van ami egy trohár Eső-fali úthoz kell. Földigeséspara, kunsztszagúság, egészen meghozza az ember kedvét. A mösziő betmen régi porosodó emlékei idéződnek fel bennem, el risitas és társai.
Rudika éles próbája a Harangok 8b-ben
Na de a Badmanről dióhéjban...
Az történt, hogy Bajusz - mivel hogy 8b alatt már szinte minden elfogyott neki, elkezdte megvizslatni a régebbi-ritkán mászott utakat, s most érkezett el a Badman-hez. Én soha senki emberfiát nem láttam még csak mozogni se az út környékén, a landing itt olyan szar - hogy ha lejegesedne télen egy fekete sípálya simán elférne itt. Az út beszállója lesuvadt az évek alatt, s az egykori beszállóperemek most a földfelszín felett két és fél méterrel meredeznek. Két saskaromka ott figyel a csupasz falon és vagy egy hatvan centivel feljebb pedig ott egy kis hullám. Egy kompakt peremhullám. Ezek a fogások adják meg a beszállóboulder esszenciáját, a sava borsát pedig, hogy kicsit átcsapdosós a Betmen-re. Közel megy a két út egymáshoz, a Badman-t nehéz lehet etikusan on-sight-olni, mert a fenti boulderkunszt túl közel van a jobbra lévő repedéshez, amibe a colosok simán belenyúlkálhatnának. Először Bajusz, majd Áron féle bétacsekket kértem, hogy semmiképp se legyen valami invalid megmászás... illetve ha már valaki utánajárt legyen leírt nyoma. Így jön a fenti tábla hát: balos perem, jobbos reibung perem, balos függőleges rücsökrepedés, jobbos nitt feletti oldalhúzócsipi, balos tukkó. Megmentő, ez után már nem esel ki.
Beszálló peremlétra
Badman
szoba kilátással
a balos perem az a kis sziklaegyenetlenség, amit kineveztünk kulcsfogásnak
Az első éles próbát a teljes lefagyásom jellemezte. Történt egy kis kilengés a fejemben annyira meglepődtem, hogy sikerült a beszálló boulder, de verettem fókuszban tovább. Az ujjaim teljesen elfagytak és nem éreztem tökéletesen, hogy a balos homály lépésre mennyi súlyt teszek, így az a felnyúláskor lepattant.
Üvöltök egy sort mérgemben, mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt ma még egyszer meg tudom csinálni - pláne hogy vészesen sötétedik.
Ki kellett essek, hogy tanuljak. A kövi próbát, már szinte sötétben veretem végig. Ropognak az ízületek, amikor megmarom a "kizsperemet", helyükre kerültek a dolog odabent- most nincs semmi zavaró tényező a sötétséget leszámítva. Rossz minőségű, inkább információs jelleggel bíró felvétel a megmászásról.

Badman 7c+ , from Izer Bálint on Vimeo.

'16.október 9.
Másnap Marcival jövünk ki motiváltba - Nekem ekkor már teljesértékű a Nazgulozós nap van. Fotyok hideg időben megmegyek fejben... s hiába a 40 perc bemelegítés, szétfagyok és kiesek a fenti kunszt után.
"A sikertelen próbám, há a fasztudja Jóska. Lehet politikailag sikeres volt." - ez pont az az időszak volt.
Viszont a fejemben helyrekerült egy tény... mégpedig, hogy képes vagyok megmászni ezt a 8a-t, mely teljes mértékben nem az én stílusom.
------------------------------------------------------------------
'16.október 15. 
Hétvége, újra Geri. 13. Gerecsém az évben... messze eltörpül néhány edzésnaplós arctól, akik 40 környéki számmal rendelkeznek csak -e helyen való kintlétet illetően. Rendhagyó csapat - rendhagyó gondolatokat ébreszt bennem. Miskóta minden második szava Herkulesfürdő, Travisé a kutya, Tóth csendben van, mint általában.

Az a sípolólás meg én vagyok, egy várost definiál.
És minden szavam halálos — nyílegyenes EKG.
Hogy addig élj, míg nem reinkarnál birkává a békávé.
Ez egy biedermeier köpőcsésze. Dadaista testfestés.
Süketnéma activity, folyton önmaga a megfejtés –
de hogy mondjam vagy mutassam, ami ésszel fel sem érhető?
Mert ez nem sárkányfogvetemény, ez Godzilla-keltető.

Pest egy nagy üveg lekvár aljában elbújt szilánk
egy eretnek időjós, akit kitagadott Aigner Szilárd,
itt mindenki jobban tud és kicsit jobban gyűlöl
itt te is túlélsz, bár nem látod a parkot a fűtől
Pest szétszakadó szatyor, kevés vagy, hogy elbírhasd
egy 13 éves kurvára spóroló kisnyugdíjas,
egy keleti aluljáró, ami sehonnan visz sehova
Pest a Krsna, ZP, KP, LMP, Stex, Jehova
Itt élek, bár azt se tudom mi ez. Már mind belehaltunk párszor.
De nem segít. Pest nem rendszergazda, maximum villanypásztor.
És akkor mire volt jó az állatkert annyiszor, tucatnyi csajjal,
a szűz, üres Dohányon végig annyi hajnal –
mire volt jó az IKEA, az alkonyodó fogarasi Tesco.
Itt van a város, vagyunk lakói. És a kérdés: hogy nekünk ez jó?
Valaki mondja meg, mit ér, kétmillió bliccelő a jég hátán?
És valaki mondja meg, de komolyan, hogy ki a bánat az a Széll Kálmán?
Pest. A véredbe kerül, és te odaadod neki, vedd el,
Pest naponta 2 millió orgazmust színlel,
mert senkit nem szeret viszont, de ha megölnéd is meghatároz –
hát hogyan viszonyuljon az ember a saját anyagához? (simon márton:british petrol)

Kundej-Takács Gábor-i magasságokba emelkedünk. Rázár János helyett, Travis volt a kocsiban, az alkotói szünetéről visszatérő Tórt Robi, illetve a sofőr Miskó -Herkulesfürdő- Róbert. No meg Aigner Szilárd. És mind az összes jóslata, hogy az idő fullos lesz ma, hakunamatata.
"Aztán meg nem, mégse adta ki -
Messze volt nekünk a Bábolnai Meki.
Mely minden hazatérő trippen a séket adja,
Hé néni: "Léci Smatriessal tele basszassa!"
Végtelen magyar zenék, chillek és áhitat,
Jogsi nélkül vezetek fel, Miskó a verdádat buhasztad!
Őszi illat, őszi pimpó-püré-harmat,
Mond meg nékem tanyasiul: Na mit akar ma a karma?"

"Két kávé mást nem kértek ötszázlesz!" -így a Vadászban.
Szabó Benedek és a Galaxisok-ra megyünk rá, mivel a kocsiban két ember szereti és ez már elegendő arány ahhoz, hogy átvegyem a DJ szerepét. Minden olyan mint máskor. Bajnán a Coop, a fokhagymáskifliből a maradék amin nincs fokhagyma és egy hideg kávé a hűtőből későbbre, szemben a kocsma és a tömény alkohol szag, ami bent terjeng. Pont elég kibírni addig, míg az ember kikéri a kávéját, mert az történetesen nem olyan rossz. Már már hagyomány lett ebből is. Bizonyos részletek minduntalan visszatérnek, a mászásban is. Bizonyos részletei olyannyira belém égtek ezeknek a mászásoknak... egyszerűen szagokat, ízeket, illatokat nem tudok már kiverni a fejemből. 

"Felsétálás pimpós és reccsenő ágak,
Sárguló sziszegő lombok, vágyak -
Elesik-e a 8a projekt? - gondolataim csavarognak,
Ha mászásra gondolok - mindig izzad a kezem,
De lenézek s látom száraz; vaskos, fakéreg tenyerem."

Az Antihydral megtette a hatását - gondolom. Persze szigorúan csak kúraszerűen, finom pöttyökbe adagolva, de micsoda győzelem ez. Mérföldekkel veri meg a ClimbOn-t, egyszerűen két éjszaka alatt páncélt csinál az ujjaid végére. Kitinpáncélt. De persze nagyon meg kell tanulni az adagolását, ha túl sokat raksz vastag darabokban fog leszakadni a bőröd, ha a hajlító felületekhez ér - be fog mindig repedezni. Jelenleg a napközbeni többszöri kamillakézkrém és kemény egymást követő mászónapoknál lévő antihydralozás kombinációja adja ki a legjobban. Tanács.
"Míg a többiek előre nyargalnak megnyugodok kicsit,
Csak magam vagyok és a Mónika kilátó.
Talán az utolsó napsugarakat élvezem,
Mikor magam kérdezem:
Mikor ültél utoljára Geriben,
Tiszta csendben, Egyedül? -na ez az értelem.
Megállni tudni kell, megnyugodni,
Nem sietni el.
A titkot immár semmi sem födi el."

Nem tudom. Mostanában mindig pörgetni kell valamiért, mert amúgy nincs elég idő kint lenni, vagy... nem is írok okokat. De tény hogy kicsit más most a fókusz. Harmóniát megteremteni nem könnyű. A teljes munkaidőt egyelőre a blogírás sínyli meg leginkább, legalább nem a mászás - ahhj de mégis úgy hiányzik.
Nekem ez a kettő volt valami. Megcselekedni és leírni. Kiírni, mintha csak akkor történne meg ha leírom. Mintha én írnám a saját életem, kihagyhatok részeket és kiszínezhetek másokat. A papír mindent elbír, ez az én játszóterem - egyike legnagyobb berögzöttségeimnek - a szavak mind jóbarátok.
A nittek kevésbé, a magasság meg ahh. De ezért vagyok itt - kitolni a határokat.

"Határok szín-csupa illúzió,
Testtudat és moxa pontok, csakrák és víziók,
Mennyire uralod a testedet, a tudatod,
Így az Erbits: "Ezek a kibaszott kínaiak
Miért tudják ennyire?", s te miért nem tu'hatod?"

Esőfalon megy a bandázási, amikor beérkezik a másik verda, s immáron 10 mászóvá egészül a csapat. Az őszi krém, a gesztenyepüré teljes egészében kint van. Miskóta sütemény már javában a Heffalumpról álmodozik, Travis és TíRobi pedig a Holdnővérről, de az Esőfal alá pakol le mindenki.

"Ez a helyi szokás, ha kemény a faszod ide pakolsz le,
Ez a Geri kódex - Simon írta- nem szarhatom le.
Bajusz család és a Half mezko team - a szombati munkanap várhat,
Ne kérdezd Rudikát hányadik... a századiknál járhat.
Lepacsi és fel a gatya feszül benn a segg,
Ezért guggolt Rudi annyit - mint a fesszenet.
Ipach rágyújt, Bajusz fellógat - kezdődik a melegítés,
A Portland alatt ordítok, pedig ez csak a cipőfelvevés.
Teri beszerelve, a be-le melegítő Fekete Péter;
Mi a rákost képzelsz a testedről Páter?!"
A Heffalump-hoz megyek, s míg Robi a Holdnővérben vekeng, Travis megfog egy retro OS-re, ami egészen a stand környékéig el is veretődik. Érezem, hogy van bennem most erő, csak be kell melegíteni jól a motort, hogy kijöhessen a teljesítmény. Érzem egészen a testem...hogy hová kell helyezgessem. Mikor visszamegyek az Eső-fal alá kaotikus állapotok fogadnak. Rudi már a Harangok 8b-ből esik, Ipach már megmászta a Laura 8a+ -t, Bajusz pedig épp akkor száll be a Sorvadásba, 12. napnál tart - végtelen próbával, ráerősödéssel és fanatizmussal a zsebében. Néhol megy a drukkolás, de látszik ahogy tudatosan prüszköl ahogy lélegez, Ő most más dimenzióban jár és nem hiszem hogy hall minket. Mégis ordítunk, ordítunk a végén ahogy csak kifér. Balázs megmássza az első 8b+ nehézségű útját... a fogásmorzsolódás óta az első megmászás. Nojsz. 8c-e vagy?
Beszerelem én is a magamét, a magam módján. A Szilfiden megyek fel... nem csípem a runout-ot a végén, nem csípem a félelmet sem, persze Feri biztosan a sakkot ajánlaná. Egyszer Marci mondta; a mi generációnk már lecsipkedi itt-ott az utakat, ahol csak tudja a megmászás érdekében - persze ami még az etikai küszöbön belül megállja a helyét. Átnézem a fenti részt, próbálom elképzelni milyen lesz megérkezni durrantan a stand alatti peremekre, ahol le kell nyugodni. Nem akarok sokat pihenni, max 20 perc. Eszek még egy kis csokit, iszom egy kis teát és benyomok egy szőlőcukrot. Ebben a pillanatban megy meg végtelenül az idő. Nem jött be a 18 fok napsütés amit hazudtak nekünk, sem az 1 mm eső este 6-tól.

Innen jóformán végig ködben vagyunk, felhők ülnek a hegyre és szitálás illetve eső váltogatja egymást a nap végéig. Nagyon félek, hogy leázik a standakasztó fogás ami már nem bújik meg az áthajlás árnyékában.
Rudi bevállal egy biztosítást a saját mászása előtt, így elkezdek melegíteni. Még fog egyet Marcinak, de nálam a felkészülés egy éles próbára nem egy 3 perces folyamat. Futásokkal kezdődik, ami megpörgeti a pulzust, ezután a Bajusz fingerboardján lógicsálok, hogy az ujjaim ismét bemelegetjenek. Sok guggolás, még íe kis tea.
Az éles próba előtt végtelenül kalapál a szívem, várok kicsit hátha megnyugszik kicsit de valahogy most nem akar. Ruditól (mint aki már megmászta-e utat) tanácsot kérek: - "Hát szoríts meg mindent, ahogy csak bírsz."- szól az okosság a személyi edző úrtól.

Kis hezitálás van az alján és elfelejtek ziázni egyet egy kulcshelyen, de az akasztás után sikerül bepótolni. Már a második akasztásnál megszakadt a koreográfia, de szerencsére ez most nem zökkent ki - tudom, hogy ha a zen fókuszt beleteszem a Nazgul fogás precíz megmarkolásába, akkor meglesz a számomra legnehezebb mozdulat. Sima. Még sosem volt ilyen laza, veretés tovább finoman durranva fogásról fogásra. A fenti kunsztból a kiállásnál már megy az ordítás, a repedésbe nyúlva pedig valami bézöl jön el értem. Érzem hogy ahogy bele szoktam tenni máskor az ujjaimat a repedésbe, az most nem tart semmit. Muszáj egy gyors improvizálást megejteni plusz még egy lépésbe beledőlni, hogy fel tudjak nyúlni a megmentő kockára. Egyszer csak megérkezek, ott vagyok. Megakasztom a kihosszabított léleknyugtató ortó elő-standot, majd bár riogatom magam, hogy vizesek a standakasztók, végül aránylag jó fogások és a teljesen száraz standakasztó fogad. Beakad a standkarabíner és pont kerül a Nazgul 8a útra.
Idén hét próbából - meg még egy kettő jó sok évvel korábbról.
2009-ben az első próba a Nazgul-on. Keserű volt belátni, a pofont a Kő-árki 8a-khoz képest...:)
Szinte minden úthoz van egy régi sztorim, most valahová 2009 környékére nyúlunk vissza. (Erről két bejegyzést mutatnék nektek, amit ha másért nem a poén régi képekért is érdemes megnézni. Egyik és Másik.) Fogadtam Nándival, hogy azévben megmászom a Nazgul-t s mivel buktam a fogadást egy rekesz sörömbe került.
A sztoriban a végtelen bézöl, hogy az Illúzió-fal környékén elrejtett sörös rekesznek másnapra lába kélt, mire kiértek Nándiék nem volt sehol. Erősen valószínű ami már akkor is sejthető volt, hogy a veszprémiek tulajdonították el - bár erre teljes bizonyítékunk sosem volt. Mindenesetre aki levisz a Geriből egy rekesz sört, na az is motivált - nekem felvinni Tardos felől éjszaka a vaddisznók közt sem volt rossz. : ) Szóval végre pont került ennek a sztorinak a végére, idén hét próbám volt benne, de a korábbi éviekkel együttvéve sem lehet több tíznél. Lent begyűjtöm a többiek gratulációit és öklöseit, talán a legjobban Györgyiéktől esik - igazából meg sem tudom mondani hogy miért.

Valahogy úgy hozta az október hogy nedves hideg idő érkezett kis hazánk fölé. Meghozta az ősz illatot, a sárguló faleveleket, reggeli szemerkélő esőt, a kicsapódott vízcseppeket a bicikliülésre, a pocsolyákat, lassan azon kapjuk magunkat, hogy egyre kevesebbet töltünk a világosban, mert most tartunk ott, hogy majdnem fél évig ilyen és ennél rosszabb időjárások jönnek. Sötétben indulunk el, a biciklin lévő harmatcseppeket felváltja a dér, a barlangi bouldereket - pedig lassacskán az Ezüst-hegyi csapatások. Szóval egyre inkább megbecsülöm azt a kevés kis időt, amit világosban tölthetek. Átmosódott a szezon. Átmosódott a Geri, átmosódott Öreg-lyuk. Csepegnek a fogások, tovább lüktetnek bennünk az álmok és a plafonba szorult vonalvezetések. Még kimehetünk ötször is Gerivel úgy, hogy nedves lesz a plafon - ajándék mindig ez a 70km a sötétben. A felséta a padekkel, 2 méteres tisztítókefével, majd csalódás hogy vizes. De nem is annyira csalódás, ez a természet játéka, ahol nem lehet mindig nekünk igazunk. Úgyhogy kimegyünk hatodjára is hátha akkor száraz lesz.
Ilyenkor érzem, mi az a küzdés, mi a fanatizmus... - érzed hogy mászó vagy. (A magad módján...)
így néz ki egy boulderes
Hook kapitány is egy kráter
Buzi Epöliek

Nincsenek megjegyzések: