2016. november 17., csütörtök

No. 6 Gi Boulder Magyar Kupaforduló


Ez a Tökéletes Kép tükrözi a Gi életérzést. Lantos Viktor és Mach góré.

pörög az izer média (az SJCAM.kamerát sajnos elfelejtettem feltölteni)
Hegedűs Balázs
Soma 
November első hétvégéjén zajlott le az utolsó Boulder Magyar Kupa forduló, a Gi új termében, melyet csak pár hete adtak át - és mely jelenleg a négyzetméterek alapján az ország legnagyobb boulderterme lett. Tettek bele nagyon sok függőleges, sok slab felületet, egy kis plafont és áthajlásból kimászást.
Amikor a kiírásban láttam, hogy 5 csoportra osztják a népet elakadt a lélegzetem. Igazán szellős ez az elmúlt maraton és JAM jellegű versenyek tömegnyomorához képest. De szeretem azt is, ezt is. Kábé 20 ember jut a 20 boulderre. Hogy ne érjen teljesen újként kétszer elmentem ide a verseny előtt mászni, sok új fogásuk van ami máshol nincs úgyhogy érdemes volt kilátogatni - (de erről karácsonykor lesz egy kis videóválogatás.)

Nem vártam túl sokat, a függőleges boulderek nem az erősségem, de azokban sokszor át lehet érni ezt-azt, szóval ez némi kompenzáció. Az odajutásban budáról számos eszközt vettem igénybe; Mol Bubi, Metró, Helyijáratbusz, Mach puttonyos kocsijának hátulja - de így is majdnem egy óra volt eljutnom ából bébe, pedig ez nem a két legmesszebbi pontja a városnak egy nem túl forgalmas napszakban. Épp hogy sikerült beesni Hámori Petivel, az átöltözéssel és melegítéssel együtt negyed óra maradt a csoportom Rajtjáig. Ez nem túl sok, gondoltam nem most lesz életem bemelegítése, de a 2 óra 20 boulderre egészen baráti, úgyhogy nem aggódtam.
Nem tudom eldönteni Patkány vagy Balázs beállása durvább -e
Róth Barni
Benke lépésbéta
Tihamér 
Dodo és a hajlékonyság
Tihamér a megmászatlan boulderben
ha összejön 15 év múlva is ebben a szettben csűröm majd
Legnehezebb flash mászásom, a narancs plafon
tolódzkodási
becsomagolás
elvis
dyno -flash
El is kezdtem mászni a könnyebbnek tűnő bouldereket, gyorsan felmértem mik a mászható és nem mászható kategóriák, majd egyszerű stratégiához folyamodtam. Mivel a slabaknél is vannak végtelen kis fogások, még mindig talán a plafonosokon tudok a legjobban melegedni...persze azért szigorúan figyelve a próbák darabszámára.
Úgyhogy azt a stratégiát folytattam, hogy balról jobbra megmászok mindent, mivel itt volt a legtöbb áthajlás. Ez egy régi versenyen Törpe stratégiája volt, régóta szerettem volna alkalmazni, azaz olyan edzettségi szintre eljutni, amikor szinte mindegy az erőbeosztás és lehet játszadozni a sorrenddel.
Szóval miután megszoktam a miliőt jöhetett pár nehezebb vad. Sajnos egy nagyon könnyű, inkább technikásnak mondható boulderbe vagy 7szer belecsicskultam, mire rájöttem a jó bétára, ami elsőre kiadta - de elengedtem az elvárásokat, Czégel Dáviddal való közös csapatás nagyon sokat segített.
Tamáska glóriája
sufni tuning a 90-es évekből
Róth Barni - Százhalombatta
Matusz Ricsi - Spain
Czégel Dávid - Bigwall
slab kunsztok: facsavaros lépkedős őrületek

A slabek (pozitív falak) könnyen adták (5-7próba:D), itt előny volt a magasság. Volt két eléggé motiváltabb flash és az áthajlásban menő hosszú zöld traverz is négy próbából megmászódott. Halottam már az előző körök eredményeit, úgyhogy a végére lazítottam egy kicsit sejteni lehetett hogy ezzel becsusszanok a döntőbe. 
19 Top Soma, 18 Tamáska és Stark Dénes, 17 Drusza, 16 én és 14-el Hegedűs Balázs - valahogy így nézett ki a döntős brigád. Nagyvázsony, Budapest, Százhalombatta, Veszprém, Szeged. De az a batta és veszprím is félig meddig inkább Pest, szal el lehet mondani, hogy a fővárosból termelődnek ki leginkább a mokkanat arcok, már ha a boulderversenyek döntőbejutását nézzük. Valahogy Hegedűs Balázst és Somát emelném ki, mint leginkább nem fővárosi mászók, akiknek tudása stabilan mindig a döntő/dobogó környékén mozog.
Farkas Tamás megzárja a semmit :D
Kocsis Zsófi 
Benke B. egy croatian 7b on-sighttal bezony visszatért!!!
pacsi Somának
A selejtezőben annyi port nyeltem, hogy csak a levegőre tudtam eztán gondolni. Sokan emlegették, hogy valami kézműves kistermelős sört árulnak a Gi-től pár száz méterre található kocsmában, így hát meglátogattuk a Legenda sörözőt. Egy csapolt birsalmasörtől éhgyomorra sikerült közepesen fejre állni, amit nem is bántam - biliárdozással majd később kamerázással ütöttem el a 4-5 órányi időt ami még a döntőig hátra volt. Az utolsó órában aztán már full fókusz volt, mire kihirdették a döntősöket. 3 év után újra Magyar Kupa döntőben vagyok!
Izgulás az izolációban egyre fokozódott, próbáltam némi tudatos bemelegítést - majd fejben határon mászásra hangolódást generálni. Egész jól bemelegedve futottam ki az első kunszthoz, ahol egy eléggé gyatra kísérlettel sikerült bemutatkozni. Ezután már átnéztem a fogásokat és sikerült is megmászni másodikra az első Döntő utat. Ez külön öröm volt, mert ha jól emlékszem még sosem másztam Top-ot döntőben. Aztán ücsörögve a 4 perces pihenő alatt éreztem, hogy furán nem akar kimenni a savasodás az alkaromból, a fáradtságom hírnökei itt kopogtattak az alkaromban.
A második boulder egy testerős elemre felszaladós feladat volt. Sosem csinálok ilyesmit, de másodikra sikerült top minuszt is mászni, ám a négy perc elteltével is ez maradt a legjobb próbám és nagyon sokat kivett ez a boulder fizikálisan, valahogy sosem sikerült ledupláznom az utolsó elemet. 
Swing Tomikától
A harmadik döntő útra teljesen leharcoltan, csoffadtan érkeztem meg. Két mozdulatot tudtam megtenni, többször kiestem a beszállóból. Érződött, hogy frissen sem lenne könnyű mozogni az útban, fáradtan pedig már esélyem sem volt. De ahogy láttam, Tamáskán kívül a többieknek se nagyon. Tomika tudott ezen egy zónát elérni..."senki többet harmadszor."
Negyedik boulder; trükkös fogásleduplázás a függőleges falon semmi fogásokon araszolás. Egy zónára voltam esélyes, s az el is lett hozva. 1 Top 2 zóna lett a 4 döntő boulderből a vége, számolgattam kicsit a többiek eredményét is figyelgetve. Dénessel ugyanannyit másztunk, de ő nyert - ugyanis azt az egy Top-ot ő elsőre én másodikra teljesítettem. Aztán jött a megdöbbenés az eredményhirdetéskor, hogy Stark Dénes a negyedik és engem hívnak a harmadik helyre. Nem akartam ott botrányt csinálni és leszedni az emberek arcáról a mosolyt, meg persze nem is voltam biztos benne, de szar volt felállni úgy a dobogóra, hogy egyáltalán nem éreztem helyesnek hogy ott állhatok. Verseny után tisztáztam Dénessel is a dolgot, majd a versenybírókkal is közöltem, hogy elszámolták magukat. Szar, hogy versenyzőként nem csak az utakat kell leküzdeni, a csaló bouldereket behazudó versenytársakat is le kell győzni és meg kell bírkózni a bírói mulasztásokkal. Hmm. Savanyú szájíz, de az elmúlt pár verseny ezt hagyta bennem. Soma viszont megérdemelten áll a dobogó tetején, selejtezőbeli 19 Top és a döntőbeli 3 Topja szenzációs eredmény. Tamáska a magyar Boulder Bajnoka - a szervezőknek pedig nagy taps a színvonalas utakért, csúszás nélküli programért. Akárhogy is ez a nap nagy élmény volt.
nem egy szívmelengető kép

Nincsenek megjegyzések: