2016. december 1., csütörtök

A tiltott gyümölcs: Pákozd

Szombat délelőtt teljes fókuszban voltam a Márvány utcai Középiskolában, motiváltam írtam a nyelvvizsgát. Míg a mellettem ülő csaj háromszor behányt, kénytelen voltam megszakítani a koncentrációt, és kinéztem az ablakon ami a Déli pályaudvar feletti kék eget mutatta. Egy felhő sem volt rajta! Vissza is mélyedtem a szövegértések rejtelmeibe, de némi boldogsággal írtam a további sorokat: Lehánynak vagy sem, sikerül-e a vizsga vagy sem...de mi mindenképpen délután sziklára fogunk menni.
"Mit nekünk te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? Mit nekünk a 2mm-es előrejelzett eső?"
Totális szikkadt csapat: Benke Balázs és Borsody Peti. Beugrottunk Biatorbágyra - ami nekem különösen érdekes és kalandos volt. Teljes földrajzi bemutatást és történelemórákat megirigyelő pontosságot kaptam a helyi vagányoktól. Megtudtam, hogy régen külön volt Bia és Torbágy (köcsög torbágyiak), létezik a helyi west side east side felfogás és rivalizálás, történelmi áttekintést kaptam Balázs szülőházából átalakult rendőrség udvarának lemurvázottságának védelméről, és nem utolsó sorban a fotyka Matuska Szilveszterről is, aki a Biatorbágyi merénylet elkövetője volt. Nagy élmény volt átmenni az alatt a híd alatt, amit az általános és középiskolai történelemkönyveimben mindig csak képeken láttam. Nem gondoltam volna hogy így megindít és előtörnek az emlékek.
Bár már voltam Pákozdon mégis úgy voltam vele, bölcsebb ha megállunk a főút mellett található nagy turistatérképnél. Fülemben csengenek még ma is Patkány szavai amikor bűntudattal felhívtuk az Árpival pár éve több órás keresgélés után: "Fogadjunk, hogy nem néztétek meg a turistatérképet!"
Honvéd utcán végig... igen... aztán a fogadó táblájánál el balra fel és ott leparkolni. Indul a fehér alapon sárga jelzés, amit követünk jobbra egészen a Pandúr kövekig. Persze sok jelet lefestettek a fákon, de még így sem sikerült sajnos összhangba hozniuk a térkép jeleivel, így elég könnyű elbizonytalanodni, az amúgy negyed órás séta merrefeléjében. Sárga jel, zöld T betü, zöld háromszög, sárga háromszög, fehér alapon zöld tölgyfalevél és a többi. Amikor kiérünk látszik, hogy a kondisönök nem az igaziak, picit párás a levegő és a több mint 10 fok fölötti hőmérséklet sem segít. Balázs nagy hévvel nekiesik a kis tömböknek, én elkészítem a falak befotózását az Első Magyar Boulder kalauz-hoz.

Egy órája sem mászunk, amikor beköszönt a jó öreg 2mm csapadék - nem sokat könnyítve az amúgy is nyirkos fogásokon. Én az él rejtelmébe őrülök bele, Balázs pedig a Russian are there 7B-t üti. Már teljes a sötétség, pislognak felettünk a csillagok, amikor Balázsnak bekakad a kulcsmozdulat, a vizes kimászás, meztelencsigákkal és tocsogó fogásokkal pedig már nem okoz neki gondot. :) Balázs másfél év hallgatás után visszatért. Örülünk Vincent!


Nincsenek megjegyzések: