2016. december 13., kedd

Kő-árki dilemmák

Mivel melegebbet mondtak a hétvégére a kelleténél, úgy döntöttünk Marcival kicsit messzebbre utazunk Ezüst-hegynél. E jó döntés végül sokszorosan is igazolta magát.
Amikor a völgybe értünk éppen elkezdték nyaldosni a falat az első napsugarak, egy idősebb győri forma ekkor már a sokadik útját mászta egyedül, önbiztivel. Hatvan fölött lehetett, elég motiváltnak tűnt, reggel letolt már egy slacklint sessiont és a vasárnapi ebéd előtt jó egy kis mozgás. Ritkán látni ilyesmi felfogást itthon, még mászóktól is. Nagyon kevesen mennek ki télen a természetbe, pedig megfelelő öltözékkel és egy ksi fanatizmussal a napos falakon tökéleteseket lehet mászni ilyenkor is.

Mivel múltkor felfedeztem az Edit Piafot, most ismét ezzel kezdjük a napot. Ez egy eszméletlen gyönyörű mozgású és formakincsű 6a, vagy inkább 6a+ ami a 25 méteren számos meglepetést tartogat. Reibung tábla lyukakkal, oldalhúzó zsebek, rejtett fogások oldschool módra néhol nittek néhol kötélgyűrűs biztosítások.
Második útnak egy jó Négy bagatell következett, ajánlottam Fidynek, hogy dobjon rá egy motivált on-sightot, amiből végül egy másfél órás küzdelem lett a fal tetejéig, inkább mesterséges mint sportmászósba. :) Mivel nem voltam bemelegedve én is másztam rá egyet, majd Marci másodikra le is csűrte a 7b/+ körüli endurance szépséget és végre mehettünk az igazi vadakra.

(Esetleg Kovács Tomiék felé egy kérés. A négy bagatell eléggé nagyfalas útnak lett építve, s bár a kunsztrészeken nittek vannak, az út közepe kötélgyűrűvel biztosított egymás után négy darabbal. Esetleg a negyedig elé lehet elférne egy nitt, mert a kőzet is kompakt, ha az ember elsőre mássza elég bátor/vakmerő átmászni a kisfogásos részt OS, azt a 10 éves 4mm zöld kötélgyűrűt akasztva. :) De persze ez az út romantikájaként is felfogható.) 

Ez a Halászokat és a Szent Péter esernyőjét jelentette. A beszerelő próba első része káromkodással telt, pár felhő eltakarta a napot, így az 5-6 fokban kellett visszamelegedni a kis fogásokra és lépésekre. Aztán hullámokban jöttek a pozitív mikro-sikerek, míg nem elöntött a teljes eufória. Nem tudom, hogy a testtudatosság vagy az elmúlt évekhez képest fejlődés hatása-e, de itt volt előttem a szemmel látható és kézzel fogható tény, bizonyítéka a fejlődésnek: Megcsináltam a kulcsmozdulatokat!!! Amik három éve okozzák időnként a fejtőrést. Az út a halászok kunsztjának tovább traverzálása jobbra az If felé, majd még tovább jobbra a Svédcsavar áthajlásán fel és a Zöldhullám 9- reibungtáblája a befejezés. A kulcsrész fogáskészletében benne van a mészkő minden csinnya binnya és változatossága, reibung, alulhúzó-lyuk, reibungperem, 2mm mikroperem... egy elvarázsolt falfelület ez. Átmászni ezt a csupasz falat valami elképesztő érzés.
Edit Piaf 6a+
Marci is összerakja a Halászok 7c/+ -t, de minden egyes éles próbánál kell még finomítania, kigyakorolni az akasztást, megtanulni lépkedni a teljesen sima falon. Este egy rövid útvonal pontosítást kérek még Pistikétől telefonon, hogy pontosan hol kell kimászni az áthajlásból fel a nagy reibungtáblára. Bár egy 5-6 óránál nem mászhattunk többet, mégis égő alkarokkal és gőzölgő ujjakkal hagyjuk el a falat a besötétedés után. Mindig találni kihívást a Bakonyban, most pedig motiváltabban mint valaha várom a következő lehetőséget, hogy visszatérjek és befejezzem ezt az elképesztő 8a-t.
Szent Péter esernyője

Nincsenek megjegyzések: