2016. december 5., hétfő

"shit could be worse"

Túl vagyunk a legrosszabbul sikerült trippen ever. Marcival eredetileg ketten szerettünk volna útnak indulni ugyanis nagyfalazás volt a fő terv (!), de csütörtökön Patkány is bejelentkezett a fidybuszba, végtelen szettes egyeztetések után végül így a  Niederösterreichi Spitz lett a kiszemelt a hétvégére. Hagytuk magunkat rábeszélni. Ahogy egyre nyugatabbra mentünk kezdett egyre gyanúsabb lenni az idő. Végül nyugtattuk magunkat, hogy péntekre valóban kicsit fotyok időt mondtak, de a hétvégéresokkalta jobbat - szóval ez majd elmegy onnan. De nem ment el.
Pénteken oda vissza kocsikáztunk a Spitz és Kremstal közti szakaszon száraz sziklákban és felületekben bízva, végül a félig meddig párás Kremstalra esett a választás. Este a Charlie lak új tulajdonosánál Nándinál szálltunk meg, aki folytatta a George és Charlie által elindított vendégszerető hagyományokat és elszállásolt minket, a takaros magaviselet nevében.
tejköd mindenhol
közös öröm
INRI 7C
Kremstal-i edzőfülke (Aufwarmwandle)

az elázott spitzi látkép
Második nap reggel csekkoltuk a teljesen szétázott Spitzet, majd felfedező útra indultunk. Patkány adott egy tippet, ugyanis évszázadokkal ezelőtt (najó csak az előző évtizedben) a zsombói "Tabi atyával" itt alapfokúztak egyszer. A neten keresgélve biztató volt a Dürnstein topo, hosszú utak és nehezek is, keresgélni is kell az erdőben vagy hegyoldalon: az ilyen szektorok az igazi Fidy álom. 

Több órán keresztüli kérdezősködés után sikerült megtalálni a szektorokhoz vezető ösvényt, majd egy 20perc folyamatos felfelé sétálás után meg is találtuk a főszektort. Nekem végtelen csalódás volt, leginkább az alattunk hömpölygő Dunában és később a városkák fényeiben gyönyörködtem csak, már ha épp a hatalmas ködtől és felhőktől leláttunk az alattunk száz méterrel fekvő folyóra. Kőzete talán gneisz és gránit keverék, töredezett nem emberbarát.
Dürnstein és a Duna
Második útnak egyből egy mokkósági 7c+ néztünk, volt itt vizes fogás, csíter használat, de végül Marci feljutott a standba, még ha nem is lett meg minden mozdulat. A speedy egy kb. 15 méter hosszú út ami 3 métert át is hajlik, fárasztó közepes fogások mennek bele egy igen kemény kisperemes boulderbe, ahol nem csak a boulder nehéz, inkább maxerő-álló probléma lehet az út nehézsége egybemászva. 
Este visszaszikkadunk a Kremstali áthajlásba, ahol hatalmas üvöltözések fogadnak, Nándi, Barnuska és Patkány már szikkadtan masszírozzák a projekteket. 7A és 7C projektelések, Nándi totál őrült csak kezes kunsztokban mutatja meg három nyitott ujjának hihetetlen erejét. 
Este Legends Only nézés, majd éjfél utáni pizzakészítés veszi kezdetét.
esti hangulat
Barnuska
Barnuskáék a Nightcrawler 7B+ alatt, Patkány a projekt 8B+ alatt
Bukkake 7B+
3. napnak félig meddig az előző napok posványos és nyomorúságos hangulatával állunk neki, bár kint már süt a nap. A reggeli készítések és sokadik kávélefőzések után, hátrahagyjuk a Nándi lakot és mindenki full motivated Spitz-re. A második szinten kezdjük, egy 6C megmászás, majd egy 7A boulder veszi kezdetét. Marcin látom hogy hiányoznak neki a több száz méteres tömbök, mindenhol nitteket és standláncot keres a szeme. A vérében van a köteles mászás - és bár picsog össze vissza, el kell ismerni, hogy az utóbbi időben motiváltan kezd ismerkedni a külföldi boulderes helyekkel is (akarata ellenére :D ). 
Épp hogy befészkeljük magunkat az első motivált projekt alá (Bukkake 7B+), pár próba után elkezd esni az eső. Először csak kis szemekben, hogy higgyük van remény - de az már elment onnan. 
Még világos van, vagy egy órát várunk a tömbök alatt kucorodva, majd a Lost in.. tömbnél kötünk ki mint egyetlen száraz falfelületnél. Marci megmássza még az Entree 7A-t, Barnuska üti az Unknow 8A-t, Patkány keresztül kasul mászik mindenféle őrületnek kinéző dolgokat.
Én már rég belekeseredtem a hétvégébe, a három nap fotykos esős, párás, nyirkos idő - teljesen elrendezte a lelkiállapotomat. A napsütést jósolt hétvégére teljesen beszopódott az időjárás. 
Sebaj talán ezzel is beljebb lettünk, mégha csak egy kicsit is. A hangulat legalább nosztalgikus és jó is volt, mi számít ha nem ez.
hazafelé a kombó

Nincsenek megjegyzések: