2017. január 9., hétfő

A pécsi vendégszeretet

Pécs a POTE hazája. POTE pulcsik, POTE lányok és fiúk... de nekünk nem ez jut eszünkbe.
Sokkal inkább az a kis konglomerátum kőtömb, ami Kővágószőlősön található. Régóta ment a szettelés, hogy összejöhessen egy trip, de annyira messze van - senki sem motivált elmenni ide. Úgyhogy úgy voltam, ha törik ha szakad levonatozom és majd csak lesz valahogy. A helyi erőktől kaptam végtelen supportot, ottalvási lehetőséget, kalaúzolást. Különösképp megemlíteném Abaligeti Gallusz-t, aki jelenleg az egyik legmotiváltabb Babásra kijáró mászó. Már hetekkel korábban le is fixáltuk az időpontot, ezután már csak imádkozni kellett, hogy az adott hétvégén jó legyen az idő. Mármint hideg és csapadékmentes. December első hétvégéjét írtuk.
Mivel délután 4 óra körül már besötétedik, ezért bizony nagyon korán el kellett indulnom hogy még világosban tudjunk mászni sokat. Reggel 6 óra után vonatra szálltam és megpróbáltam minél többet aludni, a 3 órás út alatt. A pályaudvaron már vártak, én pedig egy színes pehelykabátos gyereket kerestem a tömegben (olyan mászókinézetűt). Gallusz és barátnője nagy mosollyal és egy halom motivációval vártak, egyszerűen nem tudtam elképzelni hogy ennek a napnak ne legyen tökéletesen boldogságos kimenetele.
Mire megérkeztünk a parkolóba a Mecseki hegyoldal elé, a csupasz fák koronáján át látszott, hogy a hegyoldalban egy magányos mászó mozog a kövek előtt. Árpi már fent csapatta az új projektjén.
Első dolgom a tömbök befényképezése, ha már ilyen szépen süt a nap, majd átbeszéljük a meglévő utakat, a helyiek kunsztjait, mindenki motivált. Verőfényes napsütés, enyhe szellő - tökéletes körülmények.
A bemelegítőmászások után részemről a következő lépcsőfokot jelentő PTE kigyakorlása következik, ami a teljes tömb körbe traverzálása. Gondoltam ráhangolódásképpen megnézem Pistike 7B+ os boulderét az Aquaparkot. A videóján úgy tűnt, pár kis fogás és kellemetlen pozíció, emiatt felmotivált hogy flash próbát dobjak rá. Amolyan gyorsan túlélős boulder. 
Csak az aláhelyezkedés után realizálódott bennem, hogy hát bizony elemelni a segget a rissz-rossz beszállófogások mellett bizony kihívás lesz, nem is beszélve a következő mikroperemről, amin a teljes testsúlyt meg kell tartani az áthajlásban, sőt elindítani egy hatalmas mozdulatot.
Aquapark kistömbje a repedésbeszállóval
és az első kulcsfogása
Úgyhogy azért nem volt a flash szintemen belül, de mégis pár próba után végül megadta magát a peremes őrület. 
Ezután jöhettek a sima könnyebb utak és kimászások - ami nagyon jó érzés a konglomerátumos kövön. Ajándék kimászás, de néha azért okosba kell lenni, hogy mit fog az ember. Ez a szikla megtanít arra, hogy sosem bízhatsz benne 100%-ig, persze van pár odabetonozottnak tűnő fogás és forma, de mégis... a konglomerátum jellegéből adódóan igazából bármi bármikor a kezedben maradhat. Persze ez csak kisarkítás, de azért figyelni kell. 
Gallusz a POTE-t, Árpi az itt menő új 8A kunsztját üti, ami a POTE egy lentebbi kiszállóvariánsa, lényegében a West side Mutha fucka 7B útba megy bele, ami két trükkös mozdulat, amik fáradtan nagyon esetlegesek. 
köteles utak hazája
POTE kimászás
project mode on
feel the sunshine
Részemről két próbát dobok a PTE-re, a teljes travira. A legjobb próbámnál sem sikerült sajnos eljutni az ugrópozícióba, ami a legnehezebb mozdulata fáradtan az útnak, de biztató volt a fejlődés a tömbön, amit már évek óta nem tapicskoltam. Csak egy 6B/6C mozdulat lehet külön ez, de fáradtan mégis annyira esetleges a csinálhatósága...okoz rendesen fejtörést. Égő ujjakkal és durrant alkarral hagyjuk hátra a kis tömböt, majd köszönök el a srácoktól. Belém vésődött a kontraszt arról, milyen ha valahol szívesen fogadnak, sosem felejtem el milyen a pécsi vendégszeretet.
A mászás után mielőtt hazajöttem volna, összefutottam az épp Pécsett héderező Előddel (Árpi öccse) és barangoltunk egyet a pécsi karácsonyi vásár környékén. Annyira szép volt. Egyre többször érzem azt, hogy nem jó ha a mászás annyira fanatikussá és szűk látókörűvé tesz, hogy nem veszed észre magad körül a szép dolgokat, ha elmész bleauba de a 60km-re lévő Párizst lusta vagy megnézni vagy már nem is érdekel, mert a Bas Cuvier szektor jobban izgat, vagy ha elmész Petrohradra, de senki sem motivált a 80km-re lévő Prágában meginni egy sört, vagy megnézni egy teret vagy befogadni valami szépet ami nem a természetből jön. Climber are just soo...climber. 
Azt hiszem ez a nyitottság nagyon kiveszett a mászógenerációmból. Ez nem feltétlen baj, csak még egy vonal az önállósodás mellett. 6órát vonatoztam ezen a napon, összesen körülbelül 4 óra mászásért.
Már majdnem 11 óra mire visszaérek Kelenföldre, Budapestre. Utam az Ujjerő terembe visz, ahol már nagyban zajlik a verseny utáni fogásfelrakás. Nem sokkal a pizzafutár előtt értem ide, (tökéletes időzítés) ami bár nem a napom fénypontja... azért mégis jó egy kis meleget enni az egész napi kintlét után. Pécs visszahív. Egy olyan hely ez, ami jelenleg sajnos nincs rajta az itthoni boulderesek térképén. 

Spekulációk:
Érdekes, ma az alakult ki leginkább, hogy a tömeg köteles sziklázásért bárhová elmenne, de köteles versenyekre már egyáltalán nem. Boulderben pedig pont fordítva. A boulderversenyek sokkal látogatottabbak, itthoni versenyzők járnak külföldre is, viszont csak ritkán esik meg, hogy egy egy boulderes autó elhagyja Pest vonzáskörzetét és éves szinten is a külföldön vagy belföldön boulderezők aránya töredéke a köteles mászókéhoz képest. Ezen biztosan változtatni fog a készülőben lévő új kalauz, már ha be is tud fejeződni idén.

2 megjegyzés:

Árpád Zsigmond írta...

Nagyon jó a bejegyzés, meg a videók is!!

Árpád Zsigmond írta...

West side Mutha fucka az 7B tudtommal..:)