2017. február 12., vasárnap

A Pannon Boulder Kupa, Part 1: Románia - Temesvár

versenyelemzés - versenyzői szemszögből

az aranycsapat
A kérdés tehát adott. Hogyan éltem meg én ezt a versenyt. Az egész megint a facebookon kezdődött. Luzán Matyi behív az eseménybe Január elején, lesz Romániában Pannon Boulder Kupa, az első fordulót Temesváron rendezik meg. Ekkor hirtelen emlék képek ugrottak elém, mintha erről már láttam volna fotókat Drusza és Matusz Ricsi oldalán. Ekkor jutott eszembe, hogy elöntött az irigység amikor ezt egy két évvel ezelőtt nézegettem. Nem haboztam, tudtam hogy én mindenképpen indulni akarok! Gyorsan alakult is a saját beszélgetés és kiderítettem kik a potenciális indulók. Ez a két maroknyi csapat hamar le is redukálódott egy csapatra, nyilván Borbélyt is be kellett invitálnom. Egy matematikus professzor mindig jó ha van a csapatban. A realitása sokszor kihízott már minket a csávából.
Péntek, előbb eljövök melóból de mégis én érek utoljára a találkozási pontra. Amikor beülök a kocsiba egy mágikus erő kezd hatni rám. Tudom hogy valami nagyon új és kezdődik. A kocsi ajtajának becsapásával Pesten hagytam az összes téli keserűségem, most két napnyi szabadság következik, két napnyi utazás és fókusz arra amit a legjobban szeretek csinálni.
Drusza vezet, az anyós ülésen Ricsi éppen a Mélyütés című filmet nézi Jake Gyllenhaal főszereplésében, a bokszos film felkorbácsolja a kedélyeket. Ezután megnézünk egy mászófilmet, majd a Tabu sorozat első részét kezdjük el. Laptop lemerül, mi a határhoz értünk. Borbély már alszik persze. A futárszolgálat viszi. Azt utolsó füst is kiszáll belőlem amikor átlépjük a határt. 
GPS nem ismeri senki földjétígy megyünk a vaktába, néha hármunk mobiltérképe sem lenne elég. Egyszer csak Ricsi ismerős házakat keres... megérkezünk Temesvárra, Luzán Matyi hazájába. Matyi aki az egyik legjobb boulderes az országban és akinek a nagy projektje az action direkte 9a - lesz a vendéglátónk a hétvégére. Matyinál fanatikusabb mászóval még nem találkoztam, a teljes életét behálózza a mászás, az edzés és bármi ami ezzel kapcsolatot.
Nagy hátizsákkal és hálózsákkal lépünk a több mint száz éves ház bejárata elé.
Egyszer csak megjelenik egy matróz szerű üreg, állatbőr kucsmával, nagy pajesszal, régi kabátban. Megkérdi kicsit törve a magyart. "Az étterembe mentek? Az itt van -e." "Nem mi Matyihoz jöttünk." Vészes másodpercek telnek el, lopva tekint ránk hátra. 
"Jaa, az más. Akkor erre fáradjanak." Nyikorogva nyílik a hatalmas faajtót. Hátramegyünk az udvarba, majd egyszer csak baráti hangok szűrődnek ki a balkonról. Matyi nagy mosollyal megérkezik. 
Nagy sebbel lobbal bevezényel minket az nappali helységbe, ahol már egy hatalmas asztal meg van tálalva mindenféle földi jóval. Matyi anyukája sütött-főzött, sajtok, sonkák, hidegtálak mindenütt. A látvány teljesen ledöbbent, hát még az ízel világa.
Kati (Matyi anyukája) nagy vendégszeretetéről híres, addig nincs megállás míg a pópos tálak tartalmai el nem fogynak. Úgy az italokkal is. De persze csak csinnyán. Holnap komoly feladat vár ránk; el kell hozni "magyarnak" a dobogót. Nem lehet rajta Román. Kati kijelenti, ha ez nem sikerül, nem alhatunk itt. 
Nah innentől már tétje volt a dolognak. Egy kis duruzsolás után nyugovóra tértünk. Matyi szobája is okozott még elalvás előtt egy kis beszélgetésre okot, a szoba közepén ott pihen egy hatalmas nagy campus board. Tele egyujjas lyukakkal, legraffitizett lécekkel. Reggel a látvány újfent sokkol. A szobában campus lécek és fogások mindenfelé, mászócuccok, tufa, fényképek Güllichről - inkább az erő műhelye ez, mintsem hálószoba... tökéletes élettér.
A reggeli hasonló procedúra mellett lesz elfogyasztva. Mindenféle ínyencség és egy hatalmas adag sonkás rántotta. Nekem kellett volna felkelnem ebben segíteni, 10-et is beszélünk meg, de mire 10-kor kikeltem az ágyból már az asztalon gőzölgött az étek és a három legény nyál csorgatva állta körül az asztalt.
a házőrző rosszcsont
Gyalogszerrel baktattunk a mászóterem felé. Egy régi Kalapgyárban van a gym jelenleg. Sajnos nemsokára lehetséges hogy bezár, ez az utolsó versenyük itt, a belépést követően realizálni lehetett az itthoni termek közti különbséget. Nincs ivóvíz, nincs meleg víz, igazából szinte nincs víz a budiban, a fiú öltöző kicsit beázik. Amikor belépünk a teremben épp világítás nincs, valami környéki áramszünet miatt. 
De a terem az végtelenül motivált, nem is akár milyen csapattal. A helységbe belépve sokáig rajtunk maradt a pehelykabát, 10°C körül van a hőmérséklet. Azért később délutánra melegedett kicsit, de ha jól emlékszem a döntőt is kabátban állták végig a nézők. A kezdeti pofonok után jött a sokk is. Az utak eszméletlen jól néztek ki, a falak hihetetlen fantáziával vannak megépítve. Az első perctől fogva imádom a termet.
30 boulderre van 3 óránk. Az első csoport már nyomja a körét. Bemelegítünk, motiváltabban mint az átlagmagyar (aki nem melegít). Lassacskán eljön a mászás ideje.
bétamegbeszélési
Ricsi a selejtezőben
Drusza az egyik legnehezebb út Top-ján
projekt az egyik nehezen, ami nem sikerült végül
Ricsi és Drusza a selejtezőben
Az egész selejtező nekem valahogy végig hullámzó volt. Voltak mélypontok és csúcs feelingek, fél óránként pihenőt, csokizást tartottam, egy kis szőlőcukor-nyújtás kombóval, általában mindig egy projekt előtt mentem el pihenni. Valamikor félidő környékén, aztán elkezdek jönni az eredmények, leflasheltem egy elemes kunsztot, majd megmásztam a mumus feketét - ami kevesebb mint 10 embernek sikerült. Az egyik selejtező útban kicsit sikerül meghúznom az ujjam, de lekötöm és próbálok nem sok tudomást venni róla. A végén már ment a béta megosztás a Románokkal egymásnak szurkolás. Gábor elégedetten vette le cipőjét és a szakállát morzsolta. Ez nagyon jó volt, ecseteli.

A versenyzés mindig egy nagyon érdekes tudatállapot. Egy normál edzésen nehéz demonstrálni azt a terhelést amit a versenyzés ad. Már ha tényleg fontos neked. Az edzésen tudod demonstrálni a terhelést. Meg tudsz tanulni egy kézzel húzódzkodni, vagy felmenni és lemenni a campus board-on páros kézzel, plusz súllyal húzódzkodni, megcsinálni egyben 1000 felülést vagy negyed órát lógni egy fogáson, megcsinálni a lábaddal egyben 50 ablaktörlőt. Ezeket mind megcsináltam és tudom már hogy képes vagyok rá. Meg tudsz tanulni sarkazni, letekerni, lábatcserélni, kezetcserélni, ugrani, swinget elkapni, slabaken sétálni. Ez a technikai része, ami akarva akaratlanul is előbb utóbb ragadni fog az emberre, ha már több mint egy évtizede mászik - és tegyük fel néha kilép a komfortzónájából. 
Amit nehéz megtanulni edzésen az az, mit kezdj egy versenyszituációval. Ez nem csak arról szól, hogyan olvasd a falat, hogyan lásd meg a "számodra" legtökéletesebb bétát. Ez arról is szól, hogyan oszd be az erődet, hogyan tartalékolj. Megint más egy JAM jellegű verseny és egy világkupa szabályait követő verseny. Egyszerűen ezt a látásmódot nem adja meg más csak a rutin. Eljutni abba a tudatállapotba, hogy egy adott idő alatt minél több mindent kell megmásznod, minél kevesebb próbából - jól beosztva az energiákat - nem csak nagy tapasztalatot igényel. 
Az adott pillanatban előrántani a tarsolyodból azt a mozdulatsort, azt a technikát, amit valahol valamikor már alkalmaztál, izommemóriából könnyebben megcsinálni, jó mentális felkészültséggel azt a bétát választani ami sikerességhez vezethet és nem utolsó sorban figyelni mások teljesítését, bétáit és eredményeit, mert ezek is jócskán befolyásolhatnak minket. Kiszűrni a felesleges dolgokat. Kiszűrni a színjátékot. Sokszor észreveszem a Magyar Kupákon, ahogy versenyzés közben oltogatják egymást a versenyzők, vagy izgalmukban - saját magabiztosságot növelő történeteket mesélnek. "Ha ott is megtartottam azt a kicsi peremet akkor itt is menni fog" és társai. 
Nem, nem. A versenymászás valami teljesen más világ. Teljesen más lelkiállapot, teljesen más tudatállapot kell hozzá mint a sziklamászáshoz. Pont ezt szeretem benne, a kiszámíthatatlanságát. No meg azt - hogy sokszor olyan vad mozdulatsor, olyan őrült béták kellenek egy út megoldásához - hogy megmászva magam is meg vagyok hökkenve ez tényleg sikerült most 3 próbából?! Lehet hogy edzésen egy 4 edzésen át tartó projekt lenne, itt pedig a nyomás alatt mégis beakad. De ez egy ilyen kávéház. 

Az utolsó órában már csak három boulder maradt amire sanszot is éreztem, volt egy 5 mozdulatos kék kisperemes út, amiből első próbánál is a Topról estem le, majd ezt megismételtem kiabálva vagy ötször. Felmásztam megkefélgetni, nézegetni barátkozni a Top-peremmel. Aztán valahol a 10. próba körül sikerült fordítanom a dolgok állásán, és beférni jól arra a lépésre, ami a magasaknak kellemetlenül fent volt. Hallottam, hogy Gábor hátul ordít ami a csövön kifér és sikerült úgy lehúzni a peremet, hogy azt éreztem a saskaromra zárt ujjaim a térdemet súrolják. Persze a valóságban a mellem vonalában lehettek, mégis ami erőt ki kellett fejteni, az a fejemben máshogy raktározódott el. :)
Ricsi és a kék kisperemes mumus
Fogkefék dörzsölődnek körülöttem mindenhol, valahogy otthon nem divat ennyire a fogáspucolás - vagy csak félő hogy megfulladunk a termekben? Próbálom a román bétával az elemes utakat, de hiába mondják húszan, hogy ez a jó és az ofisöl, ha az én testemnek más a jó. Úgyhogy nem hagyom a megtévesztést, megyek a saját fejem után és még három top mínusz után sikerül berántani az utolsó mászhatónak titulált bouldert. Karjaim görcsölnek, ujjaim remegnek - hulla fáradt vagyok. 
Az utolsó 20 percben elengedem a versenyzést, azt érzem maximál kihoztam amit tudtam, két úton is mások ordítottak fel. Nagyon nagy izomfáradtság jelentkezik szinte azonnal a selejtező után, próbálunk kicsit lenyújtani.
székely étkek ipari mennyiségben
Elindulunk vissza Matyiékhoz, ahol már vár minket a nagy kondérnyi ebéd. Matyi ekkor hív, hogy bent vagyunk a döntőben. Kiderül hogy Ricsivel pontosan ugyanannyit másztunk (wow Ricsi keményebb mint ever!), Drusza viszont nagyon szikkadt volt ... 29bouldert mászott meg és ezzel az első helyen jut döntőbe. Ez rajta kívül csak a szerb Luka-nak sikerült, Ricsivel holtversenyben a 4-5.helyen vagyunk a 27 boulderrel. 
Gábor a 14. helyet csípi meg 24 megmászással. Kiderült hogy nagyon sokan másztak még 27 bouldert, és nagyon számított a flash próbák száma. 22 flash elég volt hogy a mezőny elején legyünk a huszonhetesek között.

A kiadós ebéd után szundítunk is egy kicsit Chopinre, majd megéledve elindulunk vissza a mászóterembe az esti döntőre. Mindenki ultramotivated. Belépés után gyorsan az izolációba invitálnak minket, hogy már ne is lássuk a falakat. Itt sorakozunk innentől órákon át. Hosszas bemelegítés,(+fetrengés a matracon) végül 8 órakor elkezdődik a Finale.
Matyi felkonferál, mi az izolációban melegítünk
döntősök bemutatása
Elvileg streamelik, ezért próbálok némi infót adni a hazaiaknak. Részben volt is stream, részben nem is. A színvonal végtelen magasan a plafonon. Külön kivezetnek az izolációból, nem úgy van mint a hazai versenyeknél sokszor hogy káosz, és aztán papucsban rohansz ki a boulderhez. Kint a bíró megkérdi: "Are you ready?"  És ha te yes akkor indulhat a 4 perc. Fent kivetítőn számol vissza az óra.
Mr. Szerbia az első döntő úton
Szerencse gatya + Gerecse SE trikó ugyebár alap
Drusza pulcsiban melegedik
Matusz Ricsi SpanyoMagyarország :)
Az első boulder nagyon tetszik, részben a stílusom, bízok a flashben ami akad is szépen, igaz a Top-ra nyúlás előtt több mint 30 másodpercet vacilláltam. Begörcsölő ujjakkal ugrom le, nem voltam még bemelegedve rendesen. Egy külön helységbe vezetnek (nedves férfi öltöző:D), hogy már ne kommunikálhassunk a még hátralévőkkel az izolációban. Bent az izo-ban angolul megy a konverzésön, ki mit hogy csinált, hányadikra? Éreztem, hogy nem volt könnyű, úgyhogy tuti sokan nem fogják elsőre letolni. Mint ez kiderült csak hármunknak sikerült. Drusza is lecsapta, Ricsi hatodikra. Az egyik Román forma nem tudta megmászni.
statikus béta
dinamikus béta
A következő boulder egy fekete elemes, aminek az eleje egy világkupás boulderes ugrással kezdődik, ahol egy elemen tovább-rántással ugrunk át a zóna fogásra. Innentől viszont számos gond következik, messze egy nagyon kicsi perem képében. Koordinálatlan a rányúlás és nagyon meg kell szorítani azt a kis peremet. Egy próbámnál Top mínuszig jutok, de rossz bétával esélytelen, hogy megtartsam.
A próbák között Gábor kamerázik, és ultamotivált drukkolást nyom nekünk. A második bouldert csak a szerb Luka tudta megmászni, miután én is éreztem a kis peremet és a srác bétáját - átértékeltem az ujjerejéről addig gondoltakat. 
Luka a harmadik boulder Top-ra nyúlás előtti duplasarkazásban
Zsoltival a legjobb próbáink a jobbos elem minuszolásában végződtek
Első próbánál a jobbos zóna peremen.
fiúk és csajok - harmadik döntő útjai
A harmadik boulder a kedvencem. 45 fokos áthajlás, reibungok, kisperem, Gaston-vállkitekerős mozdulat. A Top előtti utolsó fogásig jutok, de elsőre lett zónám. A harmadik bouldert is csak a szerb Luka Perunovic mászta meg, ezzel már 3 Topja volt és tudni lehetett, hogy ő nyeri meg a versenyt. De a dobogó sorrendjébe az utolsó boulder is jócskán beleszólhatott. 
Meg is lett elsőre a zóna és olyan fogásig jutottam, ameddig senki (!) ezen a boulderen. Jó szájízzel, fáradtan álltam be a nézők sorába meglesni a többieket. Végre egy verseny ahol sikerült kihozni a maximumot. 
"lefele néző kutya"
azért kell egy kis csakkezes...
meg kell egy kis technikás elemösszeszorítás sarok+lábfej kombó
itt állt meg a tudomány
Van pénz erőre!
Van erő bétára!

A dobogó előtt már Drusza megsúgja az eredményt. 
Teljes extázisban állok fel a dobogó második fokára! Az első a szerb Luka, a harmadik Drusza. Szerb a negyedik, Ricsi az ötödik helyen, Román a hatok. Megnyugodhatunk, hazamehetünk Matyi anyukája be fog engedni majd az eredmény hallatán. Arányaiban elhoztuk a dobogót, a szerb srác Luka Perunovic pedig annyira felettünk van, hogy szerintem nincs esély most megfogni, bár majd megnézzük mit virít a Pannon Kupa itthoni fordulóján. Amikor az izolációban voltunk először kicsit sznob gyereknek hittem a srácot, ott volt fejhallgatóval lótuszülésben egy pokrócon és meditált. Mi ez a felhajtás - nézem? Hát igen, lehet nekünk kell tanulni tőle. Kell az a kurva lótusz! :D
Matyi, Drusza, Borbély, Bálint, Ricsi
a Magyar (össze) válogatott
Dexter mindenhol ottvan
Az eredményhirdetés után átmegyünk a Kalapgyár mögötti épületbe, ahol buli van. A helyi késdobáló, kint a színpadon egy Harley-Davidson, 5 lei a sör, és youtube-ról megy a zene. A szikkadt mászók ellepik e helyet és hatalmas mulatozás veszi kezdetét. Végtelen táncolások, biliárdozások, szkanderversenyek... szóval csak a szokásos faszméregetés minden szinten. Matyi éjfél után lelép csajozni, ami bocsánatos bűn. Mi is elindulunk hazafelé, de nem négyen valahogy egy piros hajú csajt nem sikerül levakarni a csapatról. Matyi anyukája nincs meglepődve az ilyesmin, hajnali 5 óra, az asztal teljesen megtálalva, rágyújt egy cigire, nekünk pedig Jó étvágyat kíván. Nah ezt hívom én igazi vendégszeretetnek!
amikor eltűnnek a nemzetiségek pár sör után
amikor te vagy a golyók ura
amikor te rakod a zenét a youtuberól az olcsó buliban,
és megpróbálod a sört nem az erősítőre önteni
hazafelé menet kötelező csoportkép
A kajálások után megalvások. Másnap 10-11 órára mindenkit kidob az ágy, Temesvári városnézés van terítéken. Egy kis séta és friss levegő jót tesz a hazaút előtt. Kati megmutat pár helyi nevezetességet, történetesen, hogy Matyiék utcája mellett végezték ki Dózsa Györgyöt, vagy hogy pár utcával odébb robbant ki a rendszerváltás Romániában 1989 decemberében, nagyon motivált történelmi áttekintőt kaptunk.
Dózsa emlékmű, nekem aki Veszprém Dózsa városában laktam,
Dózsa iskolába jártam - külön poén
Mindenhol hidak, Temesvár gyönyörű!!!
Híres/hírhedt emberek parkja
Excentrikus körök a város közepe felé. (ha háború van könnyű bombázhatóság érdekében:D)


Visszasírom ezt a hétvégét. A külföldet, a vendégszeretetet, Matyi családját, az egész verseny légkörét és azt a feelinget ami a mi kis kocsinkat is eggyé kovácsolta. Nemsokára motivált videó is jön a döntő utakról és a megment buliról, szóval érdemes vonalban maradni... szikrázni fog a levegő! ;-)

Nincsenek megjegyzések: