2017. február 8., szerda

Szentbékkálla, ha jő a kikelet

Egy hónap elröppent már, pont most kezdünk ahhoz a fázishoz érni, amikor az ember általában besokall az időjárástól. A standard Kárpát-medencébe megülő szürke égbolt, más mint a sí utakat kínáló plakátokon csillogó kék ég. Erre rátesz a hetek óta tartó csúszkálás, mármint én azt tapasztalom, hogy Budán az utak sokkal tisztábbak mint a járdák. A járdákon mindenhol több centis jégpáncél van, saját albérletem kertjéhez való lejegesedett 70 lépcsőfokos séta minden nap a Hillary-lépcsőt juttatja eszembe. Erre rájött a plusz hóesés és a hét közepén lévő köd mindenhol. 
Így hát nehezen hitték el az emberek a hét közepén, hogy már pedig szombaton fullos időben fogunk mászni. Csütörtökön még fogalmam sem volt tényleg lesz-e ebből valami, viszont amikor péntek reggel kinéztem az ablakon megtört a jég. Fényözön volt a havon, minden olvadásnak indult. Rácuppantam a tapolcai webkamerákra, s az épületeken sem az utcákon nem látszott nyoma hónak, ekkor már eldőlt hogy le fogunk menni Szentbékkállára. 
Estére hét főre duzzadt a csapat(KimmelZsófi, Viki, Korcz Soma, Benke Balázs, Tóth Robi, Barabás Gábor,én) kibéreltük hát a Gerecse Passat-ot, az Ezer éves Sólymot és a geris padeket. Szombat reggel korán kelek szendvicseket csinálni, nem aludtam sokat, de teljesen be vagyok zsongva, hogy végre sziklára megyünk. Rajtam ne múljék a tökéletes nap, kávék készülnek, reggeli ipari mennyiségű virsli, lévén Barabás Béz is nálunk reggelizik. 9 szendvics, kávé kintre is, termosz tea, csokik, kint megfőzhető leves. Az indulásunk persze kicsit megcsúszik mint mindig, de 10 órakor nagyjából kocsiban vagyunk. 
a sólyom legénysége
nah még egy selfie

Gabo újra a volnál mögött nosztalgikus hangulattal tölti meg a kis kocsit és igen jó kedéllyel repesztünk a legjobb hazai boulderparadicsom felé. (micsoda komoly kijelentések ezek?!)

Nagy latyak a parkolóban, de amikor a sziklákhoz érünk minden egyértelmű lesz. Verőfényes napsütés fogad, majdnem 15°C a hőmérséklet -  Ladik tömböt leszámítva minden tömb száraz. Vikinek régóta ódákat zengek a helyről, mert ő is tud mászni könnyebb kimászós bouldereket, egész magasakat is akár psziché javításnak. Szerencsé(m)re Zsófi jó partner Vikinek a motivált csapatáshoz, a girlpower amúgy is mindig jobban motiválja a csajokat - azt hallottam... ;)
A sólyom és szárnyai

a motiváltabb csűrhe
Viki és a reibungok
Balázs és Robi a La coste-ra mennek rá, meg a Steve Irwin emlékútra - aminek próbái Robi egy hatalmas esésével érnek véget. Gabóval mászunk sok szépséget melegítésképpen, a régebbi kunszt vonalak közül is. Online algoritmus original 6A, Tapadj rá! 7A, Bodies 2008 7A, Debrecen 6C. Tábla 6A-B? :)
A kameni csapatás végül számomra a Vidám vasárnap környékén lesz. A többieknek a Judo Jam delight 7A alá kerülnek a pad-ek ami egy jó közösségi sessionre ad okot. Hogy szokjam először az általam kitalált, de Patkány által megmászott Szomorú vasárnappal kezdek, ami hamar itt maradásra késztet. Vagy egy óra után sikerül kisakkozni a "magasbétát" amivel kihagyok két fogást az útból, viszont így a sarkazásból kell elugrani a topra, aminek megtartása sokkal nehezebb mint a két kis peremből való statikus felnyúlás. Megy hát az agyalás, végül mégiscsak a swing megtartása mellett döntök, ez jó pár nagy esésembe kerül, de végül is sikerül összeszikkasztani magam és fejlámpával a sötétben lemegy. 7B+ done!
Soma, Tábla, vita a fokozatok körül...
zsán tott
itt kezdődik a La coste
Somával még megnézzük a Cet 6C-ét, amit sikerül retroflash-re megmászni a sötétben, majd Soma is lecsűri pár próbából. A fehérvári huligánnak eddig ez a legnehezebb bouldere! Egyébként van pár tök jó videó ezekről a tömbökről Szíj Peti jóvoltából. 
Sajnos vészes gyorsasággal leszáll az éj, s indulhatunk vissza az éjszakába, Pestre, a télbe. Nagyon nagy öröm volt ez a kiszakadás egy ennyire fullos csapattal, akik kihasználták az időjárási ablakot. :)
Balázs ez borítókép gyanús?!

Nincsenek megjegyzések: