2017. március 29., szerda

Pozsonyi Adidas Boulder Pohár


adidas boulder cup 2017 from Climbing Bus on Vimeo.
pohár=kupa...de sok év után is vicces nekem. :)
Ismét a facebooknak hála elmentettem egy képet a fejembe valahová nagyon hátra tavalyról. Láttam a pozsonyi Adidas boulder versenyről pár fotót és megfogadtam, hogy egyszer ebben a szép életben én is elindulok rajta. A képek alapján is iszonyatosan flash helynek tűnt: egy Mammut vagy WestEnd méretű hatalmas plázának a földszintjére húzták fel a boulder falakat. Ahogy közelgett a hétvége egyre bizonytalanabb volt ez az esemény is, de végül találtam fuvart Székesfehérvárról Forgács Eszter és családja jóvoltából. Eszti kint az U16 korcsoportban indult, így végül hosszas dilemmázás után leszerveződött hogy ők is szombaton mennek, a korábban tervezett vasárnap helyett.
Esztit anyukája és nagyszülei (!) kísérték el Pozsonyba, nagyon szeretem az ilyen motivált családi megmeneteleket.
Selejtező szabályokról egy mondatban: 10db bouldert kell megmászni két óra alatt. Bemelegítő fal nincs, izoláció nincs, versenybírók vannak. Részemről a parkolóban melegítek, a tavaszi bőrpörkölő napsütésnél most nem sok kedvesebbet tudok elképzelni. Kávézásról már lejöttem a versenynapokon... túl remegős lesz tőle a mászásom. Így marad az ásványvíz. 
Számos újítás van viszont! Először is már számos helyen olvastam, hogy a verseny nap előtt is szoktak átmozgató mászást csinálni és trippeken is észrevettem már, hogy a testem egyszerűen jobban működik a második nap mint az elsőn. Lehet hogy csak hangolódás, de lehet hogy valóban jót tesz az átmozgatás. Ez nekem egy péntek délbeni két órás mászást jelentett az ujjerőben. Mióta az Antihydral beírta magát a mászótörténelembe, szerencsére nem kell ilyen bőrkímélésekre figyelnem. A másik érdekesség, az hogy a legutóbbi hetekben elkezdtem motiváltabban rámenni a vega étrendre, persze ez segítség nélkül nem menne az tuti, de minél több motiváló személy van az ember környezetében annál könnyebb a ráhangolódás. Szóval valahol szerdán kezdődött a vega motiváltság, amikor már a munkahelyen is úgy válogattam össze a menüt, persze a hatalmas ételt osztogató séfúr kedve szerint gyakran megjegyzi.. az ő szemében lassan elfogyok. :) De a lényeg, hogy 5 napon keresztül figyelősbe de nagyon lehozható volt ez és egyáltalán nem éreztem erőbeli hiányosságokat. (testsúly versenysúlyéknál: 74.5kg..hmm) Most az Ondra bétára fogok rácsúszni szerintem, hogy heti 2 - max 3 húsos nap, a többi vegás. De vissza a versenyhez.
Bakurecz Ádám, az egyik legtehetségesebb fiatal
csajok veretik a döntőt
technicski
Ádám a selejtezőben
Adél repül
Selejtező: közepes bemelegedettség érzésével fogok a kunsztokba bele, nagyon jól tudom hogy minden a próbákon fog múlni - így egyes boulderekben utolsó vérig harcolok a leesés előtt. Nyált prüszkölve, kancsalító szemekkel küzdök az életemért, a fent maradásért. 
Szépen gyűlnek is a flashek, jól elkapom a fonalat. Soma kb. fél óra után szól hogy kimászta mind a 10-et, azt hiszem ő kábé bemelegített a 10 boulderrel. Én 45 perc alatt mászok meg 9 bouldert (7 flash, 2 harmadikra) de az utolsó sehogy sem akaródzik összejönni. Érzem hogy nem fogja megadni magát, ennek ellenére vagy 10 különböző bétára próbálok rámenni, de egyszerűen nem jön össze. Kicsit azt érzem a magasságom most megszivatott, vagy persze csak sokkal erősebbnek kellene lenni...
kicsit elkönyvelem szomorúan magamban, hogy ez a döntő elúszott. 10 perccel a vége előtt be is fejezem a versenyzést, van egy kis keserűség a számban, de próbálom pozitívan felfogni - elég jó flashek összejöttek..nyugtatgatom magam. Elmegyek átöltözni, alternatív programnak sétálni szeretnék egyet a napsütéses Pozsony belvároskájában. Amikor az átöltözésből visszaérek az eredmények épp akkor kerülnek fel a kivetítőre: utolsóként 10. helyen 9 boulderrel is sikerült épp bekerülnöm a döntőbe. OMG!!! Párszor átszámolom mielőtt korai lenne az öröm, hátha elszámoltak valamit de nem. Én is döntős vagyok!
az egyetlen selejtező út ami kifogott sajnos + zolisegg
Ervin - ezt a képet csak neked!
elemeken vergődések
sikertelen toppolás
Ádámot ez az egy mozdulat választotta el a döntőtől
Mivel az izoláció zárásáig van még 2 óránk, elmegyek és eszegetek egy kicsit illetve rászikkadok a már régóta tervezett videóvágások befejezésére.

A szemem jelzi a testem fáradtságát. A szemműtétem óta érzékeny bizonyos helyzetekben, egyáltalán nem kellemetlenül, inkább mint egy figyelmeztető apostol lebeg a fejem fölött. Aludnom kell. Érzem, ha kicsit is - de a testem most kiabál érte. Felmegyek az izoláció előtti párnázott padokra elfekszem és szinte azonnal elalszom. Míg álmodom mesélek nektek valamit. 
Nemrég elkezdtem figyelni mennyit románozok és mennyit cigányoztam régen és ez mennyire kurvára elkezdett zavarni. fucking cliche!! Mostanában egyre inkább zavar az ilyesmi más szájából is, és pontosan ilyen a szlovákozás is. Nekünk Magyaroknak mintha törvénybe lenne vésve hogy gyűlölni kell a Szlovákokat, csak mert ott is ez az általános nézet. Az a mondás, hogy "cigányútra ment" - náluk magyarral van helyettesítve, mesélik a felvidéki ismerőseim. 
Szóval zavar ez az oda-vissza sárdobálás és ha egy embert el tudok gondolkodtatni, akkor már megérte lefirkantani ezt ide. A szlováckikat mindig lehúzzuk. Tanyasi sárban dagonyázó népségnek festik le sokan, száz éves kocsikkal, történelem nélkül, sanyarú életszínvonalban élő társadalmi képek jutnak eszembe. Csakhogy ez a kép szerintem teljességgel hamis. Ezt láttam vidéken és most ezt tapasztaltam Pozsonyban is. Basszus ez a hatalmas pláza szebb volt mint bármelyik Budapesten, az emberek végtelen kedvesek voltak velem, atom nyitottak, a WC szűkülő folyosója annyira tiszta, hogy enni lehetne róla. A leülős padoknál mindenhol USB spot és konnektor, végtelen virág és növény valahogy rendben volt az egész. A verseny előtt egy fizioterápiát tanuló sráccal kezdtünk el beszélgetni (kezdett el ő velem) arról, mennyire a csillagok állása is kell ahhoz, hogy a sportban valaki ilyen magas szintre eljusson. Ő nagyon sokat foglalkozott annak tanulmányozásával, hogy hány mászót egyszerűen a genetikája nem tesz alkalmassá, - mesélt egy barátjáról akinek egy ritka betegségtől egy kockává ugrott össze a hasizma. Hogy a srácot jött el megnézni, és mennyire szomorú, hogy ő nem fog tudni felfejlődni olyan magasra mint szeretne, mert a teste visszahúzza. 
Erre a gondolatra ébredek és mélyen gondolkodom azon: Te mennyire hálálod meg a testednek azt az egészséget amit ad?  Egy alapos bemelegítés mellett döntök visszazuhanva az izolációba terébe, ekkor már a többi döntős versenyző is itt van. Hét Szlovák és három Magyar. Megy persze egy kis faszméregetés is amibe Soma beszáll, egykezes betartás, mellső érlegek képében... úgy látszik ez a le nem mosható emberi tulajdonság minden mászóközösségbe mélyen beleszőtte magát. :)
(képek még később)
Lemegyünk és egyesével bemutatnak minket a porondon. Mivel utolsóként jutottam döntőbe én kezdem a mászást. Érzem, hogy forr a vérem... bár amikor meglátom az első bouldert a függőleges falakon elemeken varázslást, azért morfondírozok kicsit. De kikapcsolom a monkeymind-ot és bekapcsolom a "tamáskamind"-ot. "Kész, eldöntöttem, hogy ezt most megmászom." 

Az első próbám kutya, a leesés után kicsit jobban átgondolom mit kéne. Nem értem némelyik elem mért van úgy ott ahogy, de a rutin mégis azt mondatja jó lesz az majd nekem, úgyhogy biztosan használni kell. Ritkán tesznek csalóka "figyelemelterelő" fogásokat egy döntő útba. A második próbát elbalfaszkodom lecsúszok a beszállóban, röhögök is egy jót. Hopp egy próba=hopp egy helyezés :-)
De harmadikra valami csíziót megérzek, okosabban tudom megfogni a elemeket mint korábban, a lépkedésem sem végtelen kutya úgyhogy sikerül felkepesztenem a TOP-ig. Amikor leduplázom a nagy reibungot kitőr belőlem egy végtelen üvöltés. Ős üvöltés, torokból, melyről hosszú életek felgyülemlett hörgése. Sosem másztam nemzetközi verseny döntőjében TOP-ot, nagyon jó kezdet. 
Első döntő út
Második boulder álmaim döntő bouldere. Kis peremek amikből dinamikus peremre ugrást kell lezavarni, majd még egy elemre ugrást a végén. 4 perc van egy útra a döntőben de nem sajnálom az időt, tudom ha most jó a fókusz és összekapom a pucukámat akkor ezt flash meg tudom mászni. És meg is akad. Ekkor már hallom a fenti vason a hátam mögötti tömeg ovációját is, van kiintegetés fischhuberbe - kicsit élvezem a reflektorfényt. Most több pihenőidőm marad, és háttal a többi útnak az egyik szlovák sráccal elegyedünk beszélgetésbe. Csakhamar kiderül, Ő azért van a döntőben mert megtalálta az Istenét aki segít neki eljutni ide. Mindig csípem a poén arcoktól az ilyen "nem megtérítelek" beszélgetéseket, főleg pár száz ember előtt a szivacson. :)
Soma épp Toppol az elsőn, a szlovák kiskölök meg a másodikon mindjárt
swing megtartása után jöhet a gyors lábszettelés
'Top is the material.' 'Material?' 'Metal?' 'Yes, metal material!' :D
Harmadik boulder: álmaim bouldere második felvonásban, elemes trükkös beszálló végén nagy dínó - az első gondolatom hogy muszáj flashelnem!!! De aztán jön a második és harmadik majd negyedik próba és nem jutok közelebb a zónafogáshoz. A trükkös elemből továbbnyúlásra nem sikerül rájönnöm. Hümmögve csücsülök le, ez a boulder sem lehet nehezebb egy 7A-nál, mégis most felvetette velem a szo*óálarcot. 
Zoli alakul a jó béta felé
Harmadik boulder megszivatós kezdőstartja
 Negyedik boulder: a tipikus Magyar fiú esete az elemes ugrándozásokkal. Nincs ilyen az országban, gyakorlatilag a külföldi verseny a legjobb gyakorlás ezekre. Előnyöm a magasság, saját bétával sikerül is beadni harmadik próbára ezt is, a Top előtt pedig már csak kis fókusz kell, hogy meglegyen. 
statikusan is meg lehetett oldani alacsonyaknak is,
mégis szinte mindenki a dinamikát erőltette
3 pont technika Agócs? :D A pillanat amikor csak egy
ponton érsz a falhoz
Fotók: Urban Apes climbing team
Amikor leugrom nem is hiszem el, teljesen értetlenül állok a saját teljesítményem előtt. (biztos a vega kaja:) A döntőben 4 boulderből 3 TOP - teljes csúcsforma és sikerült is kihozni a maxot. Most érzem, hogy a téli mokkó edzéseknek volt valami jelentős beépülése.
Közben eufóriában ücsörögve nézem Somát és Zolit is. Zoli megmássza az első három bouldert, kettőt flash - és biztos vagyok benne hogy megnyeri a versenyt, megkapja a kupát, a 150 eurot, jönnek a kurvák meg G-unit, konfetti és torta. Merthogy a negyedik boulder amit én is letoltam harmadikra sztem max 6C és nem foghat ki rajta. És de bazdmeg! Sajnálom nagyon a szituációt, Zolin látszik hogy kicsit fejben teljesen szétesik és nem jön rá a magasak csízi bétájára. Szóval végül mindhárman 3 megmászással zárunk, csupán a próbák száma dönti el a sorrendet. Így elhoztuk a 4., 5. és 6. helyeket, Soma, Zoli, én sorrendben. Jó érzés hogy lassan a fejükre növök ezeknek a két éve még csillagászati távolságban versenyző mászóknak.
A kemény szlovák srácok
U20-as kategória, vagy mi vagy te somesz?
Soma megnyeri a kategóriáját természetesen, lassan indulás is van. Kicsit ki kell lépnie Eszter papájának, hogy én elérjem az utolsó Székesfehérvárról Budapestre tartó vonatot, de nem csúszom le semmiről. Gabóék hazajövős bulijába is sikerült még beleszaladni, így a hajnalig dajdajozás ismét megvan. Hányadszorra is az elmúlt hetekben? have a nice life!!! 

Reggel sikerül végre az egész heti megaprojót, a sokáig alvást is beiktatni, majd Tomikrafttal chillelünk kicsit a gangon. Új lakótárs, új időszak. Poén mennyi minden változik az életemben csak a mászást látom az egyetlen fix origónak. Mintha egy ringlisspiel lenne körülöttem, futnak el az emberek és a képek és én ott állok az indítókar mellett, kezembe fogva mindenemet...egy maréknyi szikladarabot.
(kép)

Nincsenek megjegyzések: