2017. március 29., szerda

Rest In Peace...szállj messzire fater!

Egy fehérvári mászó versével búcsúznék én tőled el, Kavics. És az emlékével annak, hogy te vittél el először az Isztriára mászni 2011-ben amit sosem felejtek el. 

"Miért lobog örökkön életünk lángja?
Nem érti ki a földön áll, bilincsbe zárva.
A sorsot kísértik - mondja - de ugyan mivégre?
Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?
Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?
Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat."

Kavics, Limski kanal 2011
:'(

szállj messzire papa

Nincsenek megjegyzések: