2017. március 23., csütörtök

Tripla élvezet - 8A Nánditól

Március 5.
Nánditól jött a hír, hogy itthon kóborol Magyarországon. Vasárnap reggel ébredek, vakarom ki a csippát a még szűk szemekből, az előző este részletein tűnődöm. Benne van a hogy jöttem haza biciklivel kérdés is, de inkább elterelem figyelmemet a kinti időjárásra. Szürke világos égbolt, de még nem esik. Kicsit megnyugodtam, hívom Nándit "Na csuhhákááány!! Mi a fijász lesz máma?!!"
Nade máma?
én és a moháim
Egy órával később nagyjából repesztünk a titkos Geri spot felé. Szintén egy Patkány által felfedezett hely, kis zug, számos projekt hazája. Minimál trekk, gyönyörű táj, tele gondterhelt csupasz fákkal. Elkezd csöpögni az eső. A falaknál béke és nyugalom, minden száraz. Sajnos az eső egyre jobban lógatja a lábát, így a gyors bemelegítésre és a Tripla élvezet átmozgására adjuk fejünket. Egy 35 mozdulatos 8A traverz, ami kb. három 7A-7B szekcióból tevődik össze.
mosolyog a kis hamis
Teljes ámulatban vagyok. A fal fogáskészleteinek tanulmányozása is maga a gyönyör, mozogni rajta pedig szavakkal nem írható le. A boulder összes mozdulata gyönyörű, nem lemászott.. kompakt mészkő. Az áttörés eljött, Nándi le is csűreti a "minimegát" majd a videó kedvéért megmássza még egyszer. Kikottulásiba?
A mászásnál még érdekesebb volt a Nándi családjánál töltött este. Valamit visszaad ami már nincs meg az életemben. A meleg kandalló, a nagy tál lasagne, a rohangáló német vizsla, egy dán lány hesszelései a világról, egy kamasz srác elzárkózása, egy csaj hazaköltözése. Egy végtelen pingpong a füstös sufniban, valami elgondolkodtatás arról mi a barátság és hogy kik azok akikre számíthatsz. Akikre számíthatsz igazán.
Nándiban meg van valami ami nagyon kevés emberben van. Szívesen ad. Elvárások nélkül, bármiből és bármikor. Ez egy nagyon ritka és értékes emberi tulajdonság, amit sajnos a skatulyában gondolkodó emberektől elvesz az élet, sőt ha meghajlasz a napjaid súlya alatt - akkor idővel ez a tulajdonság csak kopni fog. 
micsoda plafon váááááááááá
Nándi tiéd a világ!
elmaradhatatlan selfie
kompaktperkó
beszálló 7A+
jobbra fent a pihenő jug
A legnehezebb boulderrész a traviban ~7B

Egy másik színfolt. Március 12.
Varga Dani hazatért Magyarországra. Árpi grazi edzőtársa a legény, motivált boulderes egy jó sziklázásra mindig kapható és én nagyon szeretem az ilyen embereket. :) Bennem még élénken élt az egy héttel korábbi Geri-spot élménye - így egyértelműen ide invitáltam Danit. Most nincs csöpögős, esős, fotyok idő - majdnem teljesen száraz falak fogadnak. Szívdobogással pásztázom végig a Tripla Élvezet fogásait, de a legvégén csak lehervad az orrom. Az utolsó 2-3 fogáson folyik le a víz. Bauushit. Sebaj - akkor is mászunk egy jót.
valamilyenbohnen
Borbélyék nászlakosztályos matraca innentől a Tripla élvezet hazájához tartozik!
Melegítés gyanánt az Patkány által pucolt falra is rámegyünk de hamar kiderül, hogy valami komolyabb mokkóság megy itt iszonyatosan szép reibungos formakiccsel. Két tippemre 7A környéki utat mozgok és mászok itt, az egyik a Mohák földjén és a Pókok erdeje - mindegyik kb. 7A körül. Danin is látom, hogy hajtja a traverz-fal, úgyhogy lassan átorientálódunk ide. 
a fal
Mohák földjén 7A  jobbról balra travi
Dani a Pókok erdeje 7A beszállójánál
A fal felétől kezdődő variáns a mai kiszemelt (míg fel nem erősödök a teljes 35 mozdulatos tranyóra), erre talán azt mondanám két 7A+ / 7B boulder rész tevődik össze, talán valami könnyebb 7C+ besorolást érdemelhet. Szépen átmozgom a mozdulatokat és sikerül kitalálni a számomra legkényelmesebb pihenő pozíciót.A héten sokkalta kevesebbet aludtam mint kellett volna, s hiába voltam végtelenül felvillanyozva a péntek estétől - azért éreztem hogy gyorsabban fáradok mint kellene. Sikerült kétszer kiesni az utolsó mozdulatok egyikéből, amikor már egy jó fogásra nyúl az ember. Egyszerűen külön volt erő megcsinálni a vizes fogásokkal is a mozdulatokat, de fáradtan már nincs esélyem.
Két ordításom közt nesz hallatszik az ösvény irányából. 50-100 közötti létszámú őzike team elvonulásra leszünk figyelmesek. Sosem láttam élőben ennyire szép természetes jelenséget. De a fejlődés jelentős, a Daniboyyal való mászás pedig élvezetes. Verető zene, sztorizások. Ezek a magányos egy két haverral erdőben veretések teljesen az életem részévé váltak. Imádom ezeket a napokat, úgy feltöltenek. Nem is tudom elképzelni már magam a négy fal között vagy a városban. Ha nem töltök heti egy-két napot a természetben teljesen megbolondulok és nem bánom ha ez hétköznapi éjszakai fejlámpás mászással kötődik össze, még akkor se ha emiatt csak egy pár órás alvás fog beleférni a másnapi munkába menet előtt. It's a lifestyle...

1 megjegyzés:

Árpád Zsigmond írta...

Steirische Käferbohne :)