2017. április 19., szerda

"A Trip a mi Istenünk"

márciusi isztriai kalandjaink egy szemszögből meg kicsit ez és az

Rég ültem le úgy, hogy nem tudok hogy elkezdeni valamit. Ez a trip annyira sokrétű volt nekem, nem tudom A-tól Z-ig leírni, bemutatni, esélyem sincs átadni azt a feelinget amit nekem adott. Azt a végtelen sokrétű élményáradatot. Meg persze mindenkinek adott valami mást, de én mégis úgy érzem hogy extrán sokat töltöttek a hedonista korsóba.
Funtana
Igazából vasárnapi Danival boulderezés során határoztam el, hogy legyen majd valami sziklázás. Eredetileg két napos Szentbékkállát szerettem volna, ebből egy felmerült Spitz lett - de a motivációm most nem a kopár hegyoldal felé húzott és Dodonak sem hiszem hogy a legjobb hely a first boulder triphez. Így a semmiből előbukkant egy gondolatfoszlány, jéé Roger és Robi mennek majd valahová. Gyorsan hát szó szót követett és hétfőn este megalakult az 5 fős Isztriára tartó kiscsapat.
Ilyen gyorsan és random talán még nem is alakult külföldi trippem, hajtott a "mászhatnék"...

Indulás előtti napon nem mondhatnám, hogy maxra a trippre ment a fókusz - Roli és egy barátom Balázs átjöttek segíteni átcuccolni az ideiglenes új lakhelyemre a Kodály Köröndre. Eszembe is jutott erről egy remek alkotás Tírobitól, amit jelenlegi élethelyzetemben jogosnak érzek közzétenni. Mert szép, mert jó és mert átéltem sokadjára is és kellemes mindig. És mert minden tökéletesen össze van foglalva benne - leginkább ezért!

A lecserélt kulcscsomó

Mindennapos rutinból súlyos pillanat,
Utoljára kattan a zár: nincs több fordulat.
Unottig ismételt mozdulattal csukom be múltam,
S a jól ismert ajtó reszketeg, mégis néma marad.

Nincs mögötte semmi, mi jelen vagy jövő,
Életemnek egy szelete: az elmúlt esztendő.
Kirostáltam rég minden leckét, s eszméket,
Hogy magamnak mit igen, s mit nem kérek.

A kulccsal babrálok, máris idegen kezemnek,
Céltalan zörögnek a ráaggatott jelképek:
Munka, lakás, párkapcsolat, a garázs...
Még nincs se öröm, se bánat, csak elhatározás:

Hogy végleg elhagyom a régi kulcsokat,
Hadd jöjjenek újak!
Ujjakra karikák nem, de karikámra újak.
Lecserélem hát kulcscsomómat!

Nem számít se nevük vagy rajtuk a jelzet.
Schlüssel, key, chiave vagy simán csak "Elzett"
Én leszek az a kulcscsomó, és én voltam ez is.
Idővel rámfűzödik majd ez is, az is.

Hisz a gyűrű vagyok, egy kör, egy "ensō"
Körbe ér az élet, majd elhangzik a végszó:
"Nem kár semmiért mi volt, s többé már nincs,
Minden csak múlandó, a pillanat a valódi kincs."


Szerda reggel Roli hajthatatlan volt, (elviekben mászni szerettek volna aznap már) úgyhogy 6 óra után nem sokkal hívott hogy mindjárt a ház elé gurul. Persze cuccaim még teljesen szétszórva álltak a szoba közepén. De Roli rendes gyerek, ha már ő is felemeli a hangját akkor komoly  baj, de ilyenről most szó sincs - mosolyogva nyugtázza, hogy még visszaszaladok ezért azért.
Állomásaink a Kelenföld szürke aszfalt erdeje és Győr melletti "faluváros" átmenetek. Csapatunk 5 főre duzzad, Dodó és Robi majd Roger jóvoltából. Érkezésünk előtt pár perccel ér be Atesz is, aki Nürnbergben el jelenleg, így bővülünk 6 főre. Mire leérünk az Isztriára már nincs annyira sok életerőnk, hogy a naplemente előtt szektorcsekkolásba fogjunk - így Funtana kis halászfalvacskájában turistáskodunk inkább. A többiek lassan elindulnak a szállás felé, mi még maradunk kicsit chillelni a naplementében. Az afterglow valami eszméletlenül szép, a tengert is rózsaszínűre festi az égbolt. "Egy kacsa tűnik fel néha percek után a víz alatti vadászatból, a távolban egy világítótorony pislákol miközben a mentolos cigaretta füstjét messze viszi a szél." (Giccsesen így fogalmaznám meg, amúgy meg gecire fázom - bár belülről kibaszottul fűt valami a férfiasságomból kifolyólag.) Már régebben is sokszor képzeltem egy vastag füstcsomó kifújásakor, valami ilyesmi lehet ha a lélek kiszáll belőlünk. De nem csak ez; valami életerőnek is elképzelem, ami minden másodpercben tisztítja, átjárja testedet elvéve hozzátéve valamit. De vica-versa ez a gondolatokkal ugyanúgy. Kimos és kitisztít, vagy megmérgezhet. Idő és levegő. Ad és elvesz. Ha vizuális típus vagy; sokszor megpróbálsz ábrázolni dolgokat, amiknek nem feltétlen van térbeli kiterjedésük, gondolati síkon leírni dolgokat pedig én a legtöbbször balfaszságnak érzem. Mégis időnként megpróbálkozom vele, remélem a 20 év múlva íródó próbálkozások egészen más perspektívából mutatnak majd be dolgokat - de ha nem így lenne na bumm!... Éjszaka álmomban fülsiketítő ricsajt hallottam, ami miatt gyakran megébredtem izzadtságban úszva. Ezt mindig a másnap reggeli melankólia követte, ami egész tripp alatt nem múlt el.
Robi megrövidült hajjal és csíkszemmel kiadás
Mate tea vagy kávé, kinek tejjel, kinek cukorral. Az első reggelen mint minden trippen itt is érződik, hogy az emberek még nem fogtak sziklát. A sztorik erősen mászás szagúak, mindenki iparkodik (általában rám kell várni), mindenkit hajt a mászhatnék. Limski kanal C szektorában kezdjük a napot, utoljára 2011-ben voltam itt. Sok változás nincs, ez a szektor valami eszméletlen szép, sok hosszú könnyebb és pár nehezebb úttal. 5c-től 6b+ ig OS-elgetem a napot, bár a 6b+ inkább 7a OS-ekhez hasonlítható küzdelmeket követelt tőlem.
feel the sunshine
Roli 6a OS
C szektor mokkóbb útjai 7b, 7b+, 8a
Egy Úr mindig segít egy Hölgynek.
Meg vagyok baszódva egy görény 6c-7a? OS után
life is life na na na na
ez a Robi fiú szerencsére nagyon tudja élvezni az életet :)
Roger és Robi egy szép és hosszú 7a-ra szikkadnak rá, amit pár próbából Roger is bezsebel. A szektort kb. déltől telibesüti a nap, így nagyszerű lehetőségek vannak a fényfürdő élvezésére. A mai cél a hangolódás, Dodóval megpróbálunk minél több métert mászni, s lelkesen jön is utánam mindenhol - honnan ez a motivésön? Ritkán látok ilyesmit valakin aki fél éve mászik. Így természetesen már megy le a nap amikor befejezzük az utolsó utunkat. Szerencsére a srácok mint mindig megatoleránsban vannak - aminek pofátlanságom határáig élvezem előnyeit. De többször meg sem jegyzem inkább, Thx dudes!
mi lenne a legmainstreamebb #napibölcsesség ide?
Második nap szintén Limski, de most egy számomra is ismeretlen szektorra esik a választás. Sajnos első körben eltévedünk, így egy giga kullancserdőbe vetjük be magunkat - melynek következményei Robira nézve mindig viccesek. Second go már megvan a szektor vagyis a teteje, magyar hangokat fúj felfelé a szél. Mi örömünkben elkezdünk Kimmel-t ordibálni.. de mint kiderül nem Zsófiék vannak a szektorban, bár egye-bassza a Nádasi Oszi banda is tűrhető. :) Az egész trip legjobb napja ez nekem.

Igen kedves szektor, a mediterrán kis fák eltakarják a biztosítót, míg a mászó barnulhat....
Az utak végtelen jópofák, eszméletlen jól nittelt, a szikla formavilága pedig valami elképesztően magával ragadó. Az utak nagyrészének már építettek ki második kötélhosszt is, így elég sok 6a-6b-6c körüli 40-50méteres utat lehet mászni. Az egyetlen probléma ami megemlíthető talán, hogy mindössze két 7a fokozatú út található - nehezebbek pedig nem nagyon. Pedig potenciál az lenne még, az első vizeléshez való sétánál felfedeztem egy igen kompakt és áthajló lyukacsos falat a (Simija 7a tól jobbra), amit (ha más nem) egyszer majd egy távoli jövőben Nittelő Bálint magáévá tesz. :-)
TéRobi pózolásai level sok
profilképgyanuéknál
Sponsored by: Fekete Logistics
Kicsit inkább a lazaságra ment a fókusz, ennek szerencsére Robi rendszeresen hangot ad - a kamera pedig szereti Robit. :)
csajozós kép: pipa
Rogerből előtör a gyermek
5c-vel kezdünk és kb. jobbról balra veretjük az utakat. Nem kell nagyon gondolkodni mibe menjünk bele, egyszerűen minden egyes út mozgása lélegzetelállító. Ezt általában hangos nyögdécselésekkel  adjuk egymás tudtára, némelyik útnak csak a non-stop orgazm nevet tudnám adni - hihetetlenül flashelem most a könnyű utak mászását. Ezen a napon egy 7a OS lesz a legnehezebb, amit a magam részéről lehet inkább kicsit könnyebbnek fokoznék, de ez a mászás is annyira megdöbbentően kibaszott fasza - kár is ezzel foglalkozni. Roger később szintén on-sight nyomta, elesett az áhított 7a OS. :)


Dodoka vereti
https://www.youtube.com/watch?v=UkrMyh1bq4U
A napot Dodóval egy két kötélhosszos mászással zártuk, direkt gyakorolva kicsit az "ilyen standban szetteléseket". 
Eszméletlen formák mindenütt
standselfie gyakorlások
Harmadik nap közös megegyezés után Dvigrad-ra esik a választás. Na!
Ez az a hely, ahová lassan 6-7 éve szeretnék eljutni, de valahogy sohasem sikerült. Végtelen Izer-út mindenfelé; rövidek, velősek, jól nitteltek, kisperemek, lyukak leginkább. De eléggé változatos amúgy, vannak nagyon szép pozitív reibungfalak, érdekes standmegoldások. Egy szó mint száz az első szektorok menti végigszaladás után szerelmes lettem a Dvigradba.
valami dvigradi 6c körüli OS amiben az életemért mentem..
Roger és az alattomos 5b pozitív táblák...
Győr...
A számozás az oldschoolnál is oldschoolabb. 5c-ben letörnek az ujjaid, a 6b+ on-sightokban az életemért megyek, némelyik 7c-re felnézek de csak a teljesen sima falat látom fogásokat kevésbé. A nittek a 90-es évek lyukasztógépeinek lenyomatait őrzik, teljesen más technológiával dolgoztak mint a mai berendezések. Imádom az ilyen oldstuff dolgokat.
Dvigrad a hosszú utakon és áthajlásokon kívül mindent tud adni neked. Van itt kis cseppkő, de zömmel lyukak és peremek, sloperek. Befelé dőlő pozitív táblák, és itt van a nagyon híres Manolo út,
a Malvazija 8c+ szintén a 90-es évekből, melyet egyedül cody roth tudott ismételni, s fokozott fel b+ -ról 8c+ -ra.
Dvigradi standmegoldás ortóba:D
Limski féle uniós szabvány...
Dodo a dodo nevű 6a-ban
egy másik gatyafosatós eszméletlen 6b+
Dvigrad egyértelműen Izer hely. Rövid maxerős utak jellemzően 10-15 méteres magasságig.
A naplemente környékén szikkadunk a szektor elejébe Dodóval, ahol Tóth Robi és Roger már véresszájú sportmászóba vannak. Megaprojektelések világnapja meghirdetve!
Míg Robi pihen az éles próba előtt, elmondja a bétáját, amit számos helyen át kell alakítanom magamnak végül már sötétben érek fel az 5 akasztás + stand hosszúságú retteneten. Álmaim útja. Sparoga blues 7c+. Robi éles próbája nagyon jól sikerül, s engem is teljesen felmotivál. Már mindenki hazaindulásra készen, fejlámpák világítják meg a falat. Érzem a nyomást, de ez tudom hogy mászás közben pozitív hatással lesz rám. A háttérben Shrama Dreamcatcher megmászós zenéje szól, a szél a hajamba kap... és én tényleg abszolút flow-ban vagyok. Utolsó köztes kihagyás, teljes fókusz. Az utolsó nehéz mozdulatnál pattan le a lenti kezem... életem egyik legélvezetesebb mászásán vagyok túl kötélben lógva, anyázva kicsit. Sosem kerültem még ennyire közel 7c+ second go-hoz.
OS próba a Sparogán
egy jó fejlámpás veretés
the tipical izer route: Sparoga blues 7c+
Negyedik nap Rovinj tengerparti szikláira esik  választás. A jó szó rá talán a gettó, bár azért lehet találni pár szép utat. Egy köcsög sirály ellopta a bakerollsunkat, én megfürödtem a tengerben, Dodó elölmászott, volt egy kis tengerparti flashelés és egy - pár igazán jó élményem. A szokásos hazajövős savanyúságot éreztem kicsit újra, de ezt elfelejtették most a jövőben rejlő izgalmak, meg persze a  következő Isztria terve.
10°C-os tenger YOLO a mottó (sapkába mész be boulderesbe?!)
csoportkép komolyba

Nincsenek megjegyzések: