2017. április 12., szerda

Feels Like We Only Go Forwards

Fidy Marci hazalátogatása nem csak PSM (tudtátok hogy nem szereti a Mano becenevet?) házibulijában kavarta fel a port, a kis Caddy busz a kátyúktól szétszaggatott hullámzó Bajnai tájegységet vette célba. A vidék a még ki nem nyíló terméseivel és bevetett szántóival itt ilyenkor olyan mint egy hatalmas zöld szőnyeg - melyet néha megszakít egy egy nem rég feltúrt földszakasz. Májusban már egészen más, amikor a pipacs is virágozni kezd az egész szőnyeg néhol olyan mintha összevérezték volna. A festői szépségében még úgyis végtelen lehet élvezkedni, hogy közben a töméseid kiesnek a kocsi rázkódásai miatt. De a caddy szereti ezt a vidéket, Marci már sokszor betörte rá.
Geri-spot. Harmadik kimenetem, best condition ever. Sehol egy vizes fogás, az egész fal száraz.
Kis melegítés után a fő fal a menü, Marcival jobbról balra végig mozogjuk a Tripla élvezetet. Ez jó melegítő, jó felelevenítése a dolgoknak. Senki sem volt itt mostanában, a fogásokat vastag por lepi pedig már jó rég volt mikor itt utoljára jelentősen esett. Még a pusztamaróti kavicsos út hatalmas  pocsolyái is mind ki vannak száradva, konkrétan nem emlékszem - én hány éve láttam utoljára ilyesmit?!

Az első próba már naplementekor jön el, fókuszált, összeszedett - nem érzem a durrantságot de valahogy ahogy közeledek a vége felé mozdulatról mozdulatra fogy el valami. Talán a hit.
Marci szerint elhittem, hogy az ott (ahol legutóbb kétszer kiestem) nehéz nekem és le fogok esni. S ez így is történt.

Az üvöltözés és őrület határán táncolgatás után, realizálnom kell a hibákat és önbizalommal feltölteni a tankot. Az összetörés és a teljesen optimista buddha higgadtság között csak pár perc telik el, amikor már újra tudok realizálni a dolgokat, hogy amik miatt sikongatok és kesergek valójában nem problémák. Mert problémák nem léteznek. Fejben már tudom, hogy mit kell átkattintanom és felmotiválni magam.
Ezalatt Marci megmássza a középső 7B szekciót, de valahogy az eleje és a vége mozdulatproblémás gondot okoz és végül ez nem is tud igazán kicsiszolódni. Az ő paramétereire a standard bétát itt ott le kell csipkedni, néhol meg kell toldani kissé.

S közben eljön az újramotiválódás ideje. Már korom sötét van, a fákon keresztül látszik egy nagy fénykorong a telihold. Kajának kicsit híján vagyunk, így elsétálok a szikláktól egy 50 métert és szedek egy kis Medvehagymát. Valami ősi érzetek kelnek életre az emberben amikor a lehajol és gyűjtöget. Valami fura érzés ahogy egyikből nyúlsz a másik után, mintha évmilliók óta ezt csinálnád már és jéé hát tényleg!
A medvehagymával csak annyi a baj, hogy a bőröd már egy nap után "képes lesz" büdösnek lenni tőle. (Milyen szép mondat!) De ez is egy érdekes példája annak, hogy mennyire számít az amit megeszünk - mennyire hat ki a testedre, a folyadék pedig amit megiszol mennyire mossa át azt. 
A kis éhséget és kalandvágyat csillapítva megyek vissza melegíteni. Végigkefélem a falat és az összes kis lépést górcső alá veszem, hiszen most már csak a fejlámpa fénye fogja megvilágítani ezeket - ami sokszor tud furcsa lenni, ha először lát valamit így koromsötétben az ember. Letelepedek a beszálló alá. Póló ledob, szigorú félmezkós mászás van.

A leheletünk is vagy egy méterre kifújható, bár melegebbnek tippeljük a kocsi később 5°C körüli hőmérsékletet tippel az erdőben. A visszafelé tartó sétánkon csendben baktatunk mindketten a fáradtság és gondolataink világába süppedve, amit csak néha szakít meg egy kis medvehagyma gyűjtögetés. Marcival nincsenek kínos csöndek, sem megválaszolatlan kérdések. Ott folytatjuk ahol hónapokkal ezelőtt abbahagytuk. innsbruck 2025?

Miért ma másztam meg a Dupla élvezet 7C+ travit? Miért tartott most az ami múltkor nem, miért nem durrantam most el annyira. Mindent ennyire "sétálásegyszerűségűre" meg lehet szokni? A fájdalmat, a nagy terpeszt, a vágós lyukat, a kis peremet, a sötétséget, a hideget, a magasságot. A testem úgy emlékszik a mozdulatokra mint egy már kiolvasott könyvre. Veszek pár mély levegőt a végén és egyszerűen felnyúlok a bástyára majd bemászom a no handbe. Beszarok gatyába, na de uuueeez most jó volt!
Új vonalak után kutatok, így találódik meg a Tripla élvezet végénél lévő nagy repedés, melyről Nándi már mesélt. Sikerül is ülőstartból flash megmászni... végtelen kutyázással. 6C-7A? inkább 7A nekem, de mégis 6C-re erősködik Marci is. 
Aztán megtaláljuk az álombouldert egy két méterrel jobbrább: 
Pszichedelikus szubsztanciák SD névvel áldjuk meg mi, 7A+ grédeléssel. Nincs teljes megbizonyodás az FA-ról de nagy a valószínűsége.
Mindig csak a megfelelő szemüvegen keresztül kell nézni a világot. Így lehet a kis potenciálból végtelen lehetőséget csinálni. Ezen a falon nagyon sok minden kimaxolhatatlan nehéz utat lehet még felveretni, s ott a teljes travi is, amire visszatérek majd ha kellően felerősödöm, de addig is legalább feltöltődött a motivációs tank és visszatérek a 8 hónapos projektre... Back to Importáru!!!

3 megjegyzés:

Tamás Farkas írta...

Azon a falon nem nagyon van fa már, azért a Patkány rendesen végigmászott ott mindent, még a teljes travi második felét is megmászta, vagyis igazából megvan a teljes travi!

Árpád Zsigmond írta...

Grat a Duplához!

Névtelen írta...

Milyen FAAA??????? HOL A VIEDÓ!???