2017. augusztus 20., vasárnap

A müncheni világkupa

Sok mindent bizonyított be az legutóbbi világkupafutam. Például, hogy Shauna Coxsey tud kutyául lenni, például hogy milyen amikor Janja a végsőkig megtart valamit, továbbá vissza is kaptunk valamit. Valamit ami már egy ideje elveszett. Valamit ami évek óta furdalja az edzők és versenymászás szakértőinek  -neadjiseten- mívelőinek oldalát. Jan Hojer visszaadta nekünk a hitet. Vissza az a hitet, amit a Japán megszállás óta vettek el tőlünk, és amit a kelet ázsiai, indiai, amerikai és európai harcok során már megpróbáltunk visszahódítani... ezidáig mindhiába. Ma visszatért belém a hit, miszerint igen Európa még nincs teljesen lemaradva a felkelő nap országa mögött.

Jan megnyerte az Európabajnokságot és a Világkupa ezen fordulóját is. Egy nap alatt, nem rossz mi? A szerencsétlen Larsen meg a 8a-n aggódik, hogy a díjátadó ünnepség miatt nem tud pihenni a döntőre...! Erre megnyeri?! Áhi! Áhi.
Na de hé.
Strommer Soma is viribült. Rá is büszkék lehetünk, mezőny első fele? - kemény boulderek?, Münchenben versenyzel? ez igen! Szép volt pápa...

Nincsenek megjegyzések: