2017. szeptember 23., szombat

Copenhagen Boulders Competition 1.


CB FUN CUP #3 2017 from Copenhagen Boulders on Vimeo.
A verseny mely a koppenhágai edzéseimet éltette már egy ideje. Mire edzel, ha nincs sok esély a sziklázásra, mivel tartod égve pislákoló motivációdat. Koppenhága legnagyobb bouldertermében minden évben van egy versenysorozat, ami négy fordulóból áll. Próbáltam több-kevesebb sikerrel felkészíteni magam a versenyre, de számos nem várt pofonba sikerült beleszaladni. Avagy alcím lehetne az is; rég mérte le verseny így az arcomat!
Szinte biztos voltam benne, hogy döntős leszek, a verseny hetéig gyakorlatilag egy épkézláb mászót nem sikerült találnom - aki akár engem is tudna motiválni. A terem tele térdzoknisokkal (bocs Tomcsi), bivaly erős emberekkel akiknek a mozgása kutya. A héten viszont valahogy előbukkantak a föld alól a keményebb arcok is, sikerült egy kettővel másznom együtt - de nem voltam különösebben hanyatt esve a tudományuktól. Erősek voltak - de az voltam én is.
A versenyen viszont elvált a vér a víztől. Előkerültek a "jól bevállt" Cheeta és Flathold fogások és emberméretű világkupás elemek, melyekkel Magyarországon nincs esélyed találkozni - és kint bár próbáltam annyit edzeni rajta amennyit csak tudtam, mégis nagyon másak ezek a fogások. Több dolgot is sikerült már realizálnom az első egy hónap ittlét után.

1. Csipire nagyon gyenge vagyok (ez általánosítható sztem a magyar mászókra is, mivel otthon a fogások 90%-a perem vagy reibung)
2. hiányzik belőlem a Kucsera szekrénypakolós, összeszorítós ereje
3. meg kell tanulni sétálgatni az elemeken
4. meg kell tanulni páros kézzel ugrálni
5. és persze hajlékonyabbnak kellene lenni csípőben

Ha a mentális hiányaimat most nem vesszük figyelembe :D talán ezen területek igénylik még mindig a legnagyobb odafigyelést; versenymászásra.
Sziklán kevésbé fontos a dupla kezes dyno, de ha versenyezni akarsz el kell fogadnod az utak fejlődését is, és adaptálni kell magadat ehhez az új megváltozott style-hoz. Ahogy hallottam versenyzőket, itt van akinek van kisperemes cipője, nagyon puha talpó cipője az elemekhez ami jól tapad és a többi...

Dióhélyban a versenyről és érdekességek.
20 boulderes selejtező, amire 4 óra van - majd döntő 3 boulder - hatan jutank be.
Egy órával később mentem oda, úgy voltam vele ha 20 boulder 3 óra alatt nem tudok megmászni, akkor valszeg négy alatt se menne, otthon 20 boulderre másfél órát szoktunk kb kapni és én a keleteurópai stílusban edződtem.
Nagyon alaposan bemelegítettem majd nekiestem a bouldereknek. 15flash mászásom lett, két boulder volt ami további pár próbából lement. Két bouldert flasheltem a zónáig, de a Toppot elérni lehetetlennek tűnt és azt hiszem csak egy világkupákon induló gyerek tudta megmászni, így az utolsó számomra nehézre dobtam a próbákat az utolsó fél órában. Idegőrlő volt mert tudtam, hogy lehet ez lesz a válaszvonal a döntő és én közöttem, de a sorozatos Top-racsapások után sem akadt sajnos be. Két cheeta sloper elemből kellett elugrani a Top-ra, ami valahogy lentről nem nézett ki olyan nehéznek, de mégis amikor először eljutottam az ugrópozícióba, azt éreztem egy centit se tudok feljebb emelkedni. Ugrani két reibungból 30 fokos áthajlásban. Még sosem találkoztam ilyesmivel. Ugráltam már sokat egy két centis peremeken a 40°-os moonboardon, de sloperből indítani ugrást... hm. Végül ugyan a próbák során egyre közelebb kerültem a megtartáshoz, de végülis csak csapkodás lett belőle, nem tudtam leduplázni ezt a fogást. (egy héttel később edzésen pihenten persze sima)
18Top kellett a döntőhöz, így én végül a 17. Toppal nem jutottam be.

Persze a selejtező után ment a bánkódás, hajtottunk is egyet izibe - de utólag kevésbé bánom. Nagyon kemény a kinti mezőny és a boulderek is. A döntőben sopánkodtam, hogy jajj de másznám ezeket, de igazából a 3 döntős útból legjobb esetben is kettő, vagy inkább egy zóna lett volna az eredményem. Olyan nehézre építették az utakat, az egyik döntős útban konkrétan két edzés óta nem bírom megcsinálni a beszálló mozdulatot, nemhogy 4 perc alatt megmászni az utat.

A verseny alatt BBQ parti ment az udvaron (szemerkélő eső közben persze), hatalmas hamburgerek sültek grillrácson, a verseny alatt DJ - keverte 4 órán keresztül a számokat - és persze a döntő alatt is - a ritmus szigorúan a mászókhoz lett igazítva (ugrás, top, beszállás stb.) nem tudom ezt hogy vitelezték ki, de olyan volt élőben nézni a versenyt, mintha egy zenére jól megvágott youtube videót néznél. Frenetikus és motiváló volt!
eredményem 
Az izolációban a 6-6 döntősnek vittek csészében kérésre teát vagy kávét, kaptak egy hatalmas kosarat tele banánnal, almával, smoothieval, energia-szeletekkel csokival. Megdöbbentő volt számomra itt mennyire körül van nyalva a versenyzők segge - szemben az otthoni szokásossal: "Előnevezésetek van? -Igen! - Szuper akkor jár a póló, uhh M-es hát az már sajnos elfogyott, de egy S-es női jó lesz?"

A döntőnél raklapokra szerelt reflektorok világítják meg a mászókat. Dobogó, livestream - mi kellhet még 100 koronás versenyzési belépő fejében. (4100Ft)
Szóval nagyjából ennyi volt. Nem lesz életem legkedvencebb versenye az biztos, ha Patkányék összekaparják magukat az otthoni készletből még színvonalasabb bouldereket fel tudnak varrni...
Ha találok később még neten képeket a versenyről akkor töltök fel, egyelőre a döntőről pár darab.
Férfi 1. döntő. Elemből kiugrás a plafonba a sloperre, majd visszaugrás az elemre,
megtartva a zóna alulhúzót. (nem, az nem zseb.)

Nagyon jó routesetting. Pucsítós kunszt elemre felállással, hogy a
csajok izzadt seggét mindenki alaposan szemügyre vehesse. Like!
Ezt a mozdulatot csak egy ember adta be...

Nincsenek megjegyzések: