2018. január 31., szerda

napi spekulátor: edzéselméletek

"Inkább néznék szembe megválaszolhatatlan kérdésekkel, mint megkérdőjelezhetetlen válaszokkal."
Richard Feynman

Nem tudom mennyire vagyunk elveszve a különböző edzéselméletek világában és korában, de tény ami tény - már nem csak a pro edzők prezentálják az alábbi állítást, de széles körben is egyre népszerűbbé válik: A plafonok áttörése és új fokozatok elérése különböző edzésmódszerekkel, eszközök használatával, nyújtással, formaidőzítéssel, alapozással és rendszerességgel érhető el a leggyorsabban. Egy japán boulderes versenymászó instáján találtam az aranyköpést, miszerint az alapozási időszak 75%-a nem mászás jellegű edzés, de a versenyszezon alatt is 40-50%-a az edzésidőnek mászócipő nélküli tevékenységekkel telik. Mennyit változott a világ? Amikor Güllich (nevezzük a sportág nagyapjának) megírta a Sportmászás ma című klasszikust (ezt meg nevezhetjük a Bibliának-a maga egyszerűségeivel) teljesen más koncepció élt az emberek fejében arról, hogyan lehet mászásban fejlődni. A '90-es évek legnagyobb mondata (és tévhite?) lehetett az alábbi állítás: "A legjobb edzés a mászásra, maga a mászás."
Ez a félsoros mondat annyira összetett és bonyolult, valószínűleg minden mászónak meglehet róla a saját véleménye. Hordoz sok igazságot, de számos bizonytalanságot is. Ha jól akarsz sziklát mászni, ahhoz nagyon sok sziklamászás kell, ez tény. De a mondat azon része: "legjobb edzés a mászásra" - ha ezt helyezzük górcső alá, akkor már nem biztos hogy a puszta mászás lesz a leghatékonyabb módszer. Talán pont maga Güllich az egyik elsődleges ellenpéldája ennek, építeni kellett egy eszközt, egy Campus Centerről elnevezett boardot, ami felerősítette az első 9a-ra az Action Directre. (Jó jó, lehet hogy dátum szerint Ben Moon-é az első - de ahogy észreveszem a mászótársadalom őt egy kicsit angolosan átsütött bikacsöknek tartja, aki nem tud versenyezni a nagy Legenda és Ősapa képével. Egyébként ebből a kérdőjelből kíváncsi vagyok mikor egyenesedik felkiáltó jel. De a márka is megszopatta szegény Moon-t. A márkát nem érdekelte, hogy minek mi a fokozata - csak a kunsztban legyen rajta a RedBull-os csuklópánt. Szerencsétlen Moon Angol földjére kit hoznak ha nem egy Németet, az egyetlen aki jó eséllyel fel tudja magát boulderezni a már már 9a-nak rebesgetett sportúton. Aki nem máshol edz mint ahol a legnagyobb a Güllich kultusz, Nürnbergben. Így hát ennyit a felfokozásról, marad az 8c+ bocsi Ben.) De a nagy kitérő után ugorjunk vissza az eredeti témához.
hát kimondattatott
Szóval akkor ez lenne a tény? Egy világkupa szintű mászó számára a legjobb edzés mára már nem maga a mászás? Talán ez sem állja meg a helyét. 
Nemrégiben volt Benke Balázzsal egy érdekes beszélgetésünk, ami hetekig maradt a fejemben kicsomagolatlanul, majd egyszer csak rám estek az ebből fakadó gondolatok. Zupi kapcsán merült fel, hogy az ő neve után általában a párbeszédben szokott lenni ilyesmi, "jajj de hát ő Zupi" vagy "ja hát megfogod azt lehúzod". Nincs ott mögötte az hogy jajj hát ha erős vagy úgy könnyű mégis van valami ilyen hordaléka is ezeknek az elharapott félmondatoknak.
Magyarországon nem divat erősnek lenni. Kicsit azt látom az itteni mászókban valahogy az a kultúra van beleégve, hogy ha tehetségből mászol és ügyes vagy meg szépen lépkedsz és nem jön el a lábad a falról az igen! De jaaa ha erős vagy, hát úgy könnyű. Senki nem meri felvállalni, hogy erős - inkább elkenik hogy a béta jobb vagy technikásabbak mászók lettek.
Miért érdemes követni a pro mászók instagramját? Nagyon sok érdekes edzésmódszert látni, a japán team-en keresztül, az amcsikon át a hardcore sziklás arcokig. Az insta egy érdekes ablak arra, hogy belenézhess a világ elit sportolóinak életébe az ebéd utáni sütievésüktől kezdve a kemény edzésig. Patxi Usobiaga történeteit nézve gyakran találni érdekességeket kis faláról. A videóban látható hátsó system-boardról rengeteg edzős sztorit tesz fel Patxi, aminek lényege hogy elugrasz egy mozdulatra és gyorsan visszateszed a lábad egy kis lépésre, majd újra ugrasz/nyúlsz de úgy hogy mindenképp eljöjjön a lábad és precízen vissza kelljen tenni. Érdekes önfejlesztés ez is, megtanulni minél gyorsabban és pontosabban visszaszúrni a lábat a falra, ha már eljött - márpedig ez a legjobb mászóval is megesik. Sok út vezet fel a hegyre, mi pedig itthon valamiért úgy gondoljuk, hogy a technika címszóval felvértezve lehet a legtöbb tiszteletet összeszedni egy megmászásért. Ha ez tudat alatt is lenne bent a mászók fejében, én a legtöbbször ezt látom - és nem gondolnám, hogy az elgondolás helyes.

Markó Petinek hála lett pár megörökített megmászás a moonboardról. (Go Big or Go Home 7C, Bubble gump 7C, )
legközelebb valaha egy benchmark 7C flash-hez



7 megjegyzés:

gábor írta...

Tök jó gondolatok, hadd reflektáljak!

1. Ez az "erős vagy úgy könnyű" sajnos jellemző, de nem hiszem hogy magyar probléma lenne.
Ez a "keserű a szőlő" minősített esete.
Ugyan ezeket hallottam már Martin Stráník-ról is (nem beszélve Törpéről, Zupiról, Tódiól).

2. Szerintem a "mászásra a legjobb a mászás" pont a közepes szintű mászókra igaz. Azért Güllich sem úgy értette ezt, hogy ne csinálj semmi mást, csak mássz. Erre a legjobb bizonyíték a könyve és a munkássága.

3. Van egy tendencia a verseny mászásban, hogy mostanában nem az ujjerős utakra mennek rá, hanem a testerősekre, meg peremek helyett nyitott fogásokra. Lehet hogy mostanában ezért kevésbé menő campus-ozni.

Izer Bálint írta...

Köszönöm a gondolatokat!!! :)

Árpád Zsigmond írta...

Fata,

Szerintem el kell különiteni a versenymászást és a sziklamászást. Nézd meg a Pro sziklamászókat, nagyrészt mind másszássál-föként sziklamászással edzették magukat föl. Valami kiegészitöt csinálgatnak, de nem azon van a hangsúly.

Olvastam sok interjút Nalleval, Jimmyvel, Daniellel, Paullal, Schweiger bros, Markus Bock, Rauch, Ty és mind azt mondják, h nagyrészt másznak...még a teremben is. De Ondra is kb 95% ban mászott 9b-ig szerintem vmi minimal campuszozgatás volt...

De ha belegondolsz Zupi is nagyrészt mászással edz! Eddig amikor kérdeztem mindig azt mondta, h heti 1 campuszt szokott tolni, meg edzések után az egykezesek. Csak nem mind1, h mit mászol, meg hogyan.

Durvábbat mondok! Szerintem campuszon Chris Rauch nem biztos h be tudja adni az 1-5-8at...én meg beadtam..:) Nézd meg a tick listjét :D. Azt mondta heti 1-2szer mászik terembe, meg min 2szer sziklán!

Tamás Farkas írta...

Na faterok,

Természetesen egy szintig a legjobb edzés a mászás, egy szint után a versenyzőknek többet, a sziklásoknak kicsit kevesebb kiegészítést kell csinálni!
Zupinak azért nem feltétlenül kell mindent elhinni, múltkor mondott olyat hogy 2 éve nem volt olyan, hogy mászás végén ne erősített volna, ha csak mászik közel sincs ezen a szinten, hiába mászik peremes utakat. És szerintem a Rauch is elfelejtette mondani neked, hogy lóg egy kicsit azért peremen! ;)
Ami azt illeti hogy trendi e gyengének lenni, hát van is benne valami meg nem is. Igazából legtöbben (és ha teljesen őszinte vagyok, akkor én is ide tartozom) inkább lusták olyan êletmódot élni, ami a nagy erőhöz kell! Viszont az adott erőnkből megpróbáljuk kihozni maxot azzal hogy technikázunk vagy mentálban ott vagyunk, és erre büszkék vagyunk. Ilyenkor mondjuk azt, mikor pl Zupi leflasheli a boulderünket, hogy neki könnyű, mi meg milyen ügyesen kihoztuk a maxot magunkból. És ebben szerintem tényleg jók vagyunk, tehát sokan nem tudnának már az erejükből nagyon nehezebbet mászni, a további fejlődéshez erőt kéne növelni, amihez meg keveseknek fenik a foga.
Ha ez a kör, akikről most szó van, rámenne az erőfejlesztésre, akkor természetesen sokkal jobb eredmények lennének SZIKLÁN!
Nem gondolom egyébként hogy trendi lenne a nem edzés, nem nézi le senki a Zupit azért mert edz és erős, sőt ő a követendő példa, csak sokan nem akarják szar embernek érezni magukat mert nem tudnak így edzeni, csak inkább másznak, ezért jön a szöveg, hogy neki könnyű mer erős...

Unknown írta...

Igen ez elég jó meglátás lehet, hogy a sziklához kevésbé kell a tiszta erő mint a teremhez. Egyébként kicsit problémás, hogy mindig egyes esetekből vonunk le általános következtetést, de azt hiszem ez a sport egyéni voltát tekintve kicsit ilyen...

Én egyébként azon vagyok hogy ezen az ősi erő vs. technika vitán nem létezik igazság, csak individuális igényekre szabott válaszok, attól függően hogy mit szeretne mászni az illető és ahhoz milyenek az adottságai.
pl. ha veszünk egy kisméretű lányt, aki itthon edz, kevésbé esélyes, hogy a tufás utakat könnyen fogja gyűrni, kivéve ha ráedz, ellenben ha ráereszted egy peremes boulderre akár sziklán akár bent, lehet, hogy az fog lejönni, hogy "csak azért megy neki mert erős"


Viszont ami még egy elég érdekes kérdéseket felvető jelenség, amit legutóbb nem tudtunk megfejteni Ipach úrral, hogy ha a hipotézis szerint sziklán nagyobb vagy egyenlő a technika hozzájárulása a mászáshoz, akkor miért van, hogy erős teremmászók iszonyat sziklateljestményeket tudnak leadni összvissz pár alkalom kinti tapasztalattal....

Unknown írta...

<---- BenkeB voltam

Árpád Zsigmond írta...

Tomika!

Teljesen egyet értek veled! Nem azt mondom, h Ök nem csinálnak semmit a mászáson kivül, csak azt, hogy az edzésük nyagy része (föleg idöben) az maga a mászás. Csak épp nem függöleges falon, hanem 60fokoson, kis peremekkel, stb...Meg nyilván a mászóedzések utáni erösités is sokat hoz. Ezt már magamon is észrevettem.

Amit nekem nehéz kitalálni, h miböl mennyit. Mászással kb szerintem kb max 2-2.5 orat tudok minöségien (maxeröre vagy eröállóra) edzeni, aztán utána általában egykezesek, fekvötámasz, melsö mérlegek meg nyújtás.

Amikor pl bleauba 4 napot másztam egymás után a böröm (nyilván..) meg a hasizmom volt ki a legjobban...ez azt jelenti, h lehet h a core-ra többet kellene edzenem..

Nehez kerdes..:)