2010. április 5., hétfő

A nyuszi megint kisgerit hozott

Majd' egy évvel ezelőtt Bálint és Tibi tolatták a bányában, ezúttal Robi és én voltunk soron. Mivel a hétvégei ausztriai nagyfalazás meghiúsult és legtöbbet Tardosra járunk most kisgeri volt a cél.

A csütörtök esti felező (végzős) bál kitűnően sikerült, az étterem jó volt, csak kevés kaja, utána buli ezerrel. Robi élelmes volt és lopott egy kanalat az étteremből (meg pár szelet kenyeret). Ezután én öltöny zsebből kínáltam a kenyeret és a vásárhelyiben folytattuk az eszmecserét, Robi meg Gabi fejét fogta, hogy ne hányja le magát.

Pénteken be kellett mennem az egyetemre. Már szinte megszokott, hogy pénteken mindig másnaposan vagyok bennt. Mire végeztem Robi is felkelt de máris késésben voltunk, 18.52-kor indult a vonat Tatára, estére már a Geriben akartunk aludni.

Kicsit kapkodva, de sikeresen odaértünk a faluba 20.15-kor, ahol fogat mostunk, kajáltunk, teleittuk magunkat és elindultunk a kék kereszttel jelölt ösvényen. 1 óra 20 percet élveztük az erdő sötét körvonalait mikor a bányába értünk és lesátoroztunk. A vastagabbik hálózsákomat hoztam ugyan, de ez az este egy kicsit hideg volt.

Szombat reggel gyönyörű időre ébredtünk, reggeli után a 23-karátos udvarban kezdtünk mászni. Dél körül elég nagy tömeg volt már a falakon, de helyünk volt elég. Mindketten felmentünk a 23-karátos repedésen és beszereltük az Angyalszívet. Ez az út volt nekem a hétvégére a projekt. Robi technikája sokat csiszolódott a kiesett 6 hónap alatt, kitalált több jó bétát is, ezeket én is hasznosítottam. Szemmel látható volt a különbség közöttünk: én sok mindent nehezebben oldottam meg, mert volt rá elég erőm, míg ő kitalált egy jobb lépést, mert nem tudta volna anélkül. Együtt talán még egy jó mászó lehetne belőlünk.

Megérkezett két BME-s kolléga, akiket nem nagyon ismertünk. Ádám fizikus Msc és Helene francia diák matek Msc-n. Ez ilyen TTK-s mászás volt. Nem szóltak előre, hogy jönnek és nem is hoztak semmi cuccot, szóval ez kicsit lelassította a mászást. Robi majdnem minden mozdulatot összerakott én meg mindent átnéztem. Az első előlmászós próbára meglett. Utána ebéd.



A kollégák útközben (volt idejük bőven, mert eltévedtek párszor) szedtek egy kis medvehagymát. Ez a növény elég jellegzetes (hagyma) ízű leveleket hajt az évnek ezen szakában és nagy rétekben terem a Gerecsében. Már korábban említette egy mászókörös gyerek, hogy milyen finom, de eddig nem hittem el.



Pistike és Gergő erősítették a veszprémi frontot, Pistike a Lakmározának-ot próbálta, Gergő a Lélekharangot, de aznap nem akadt be egyik sem. Bubb Feri meg méréseket végzett a készülő kalauzához.

Helen és Ádám kb 5 óra fele indultak haza, megköszönték a vendég látást, mi meg átmentünk a trapéz falra. Bele akartam menni valami 9-esbe, a Masters of Snotting és az Ekeke voltak csábítóak, de végül ezekből nem lett semmi. A Portland-Dorstebe mentem bele. Felvittem pár beleüléssel, aztán Robi is felment benne, aztán meglett nekem egyben. Ezalatt Gergő toprope, flash megmászta a Tardosi fiúk-at.

Lassan kezdett későre járni, gyűjtöttünk tűzifát, de még nem gyújtottuk be, fej lámpás mászást terveztünk. Ahogy az emberek szétoszlottak mi a napos udvar korlátján ülve végignéztük ahogy előjönnek a csillagok aztán felhúztuk a mászó cipőket. A Loreleitól jobbra lévő falon másztunk. Nem tudom, mi volt a neve annak, amit Robi mászott, kb 6os volt, én a Nem fontos nevű utat másztam. Az éjszakai izgalmak között a sötétben onsightolás nem volt jelentős, én elkezdtem viaskodni egy fa ággal, mert azt hittem, hogy valami rozsomák ugrott rám.



Bepörrentettük a tüzet, amiben egy 2009/2010 téli Mountex katalógus segített. Megbontottunk egy-egy sört, kaját melegítettünk, ültünk a tűznél de én csak a hálózsákom melegére tudtam gondolni. Nem volt jó éjszakám, nem fáztam, de be volt dugulva az orrom és nem sokat hagyott aludni. Robit meg az erős bél gázaim nem hagyták aludni.

Reggel 9.30 körül a kínai zacskós leveseknek hála kijöttünk az embrió állapotból. Elég szar idő volt, de 10 körül már minden oké volt. Lebontottuk a sátrat, hogy ne kelljen később bajlódni vele. Találtunk egy eddig nem látott falrészt, a Panoráma fal háta mögött van, egy út van rajta kinittelve de nem másztunk rajta. Itt még a bányászatlan, eredeti szikla található. Megint a 23 karátoson kezdtünk, Robi összerakta az Angyalszív mozdulatait, én meg az Ördögfújt próbálgattam. Elég kevés fogás van a fal felső részén, ezért minden permutációt megpróbáltam, mind sikertelenül. A sikeres mászás kevés reménnyel kecsegtetett, de még nem adom fel.

Mikor meguntuk átmentünk a trapéz falra. Robi a Carát nézte ki, fel is ment benne pár beleüléssel. Tetszett neki (leszámítva az egy ujjasat az elején), amikor lejött az éles próbát fontolgatta. Aztán én is felmentem benne, de addigra Robinak elfogyott a lelkesedése. Miután kiszereltem már csak annyi erőnk maradt, hogy ketten együtt tudtunk volna csak összehozni egy tisztességes fingást.

Ezután könnyebb utakon nyomultunk, Lorelei meg az attól balra lévő két új (tavalyi) út. Nem bírtuk 4-ig a mászást, szóval hamar összepakoltunk, jó időben voltunk. Mindenkép akartunk időt szakítani egy kis medvehagyma szöretre, hamár itt vagyunk. Robi szerencsére talált egy hatalmas rétet, közel a falakhoz, egyből rávetettük magunkat. Minden zacskónkat össze kellett szedni, hogy bírjunk a sok növénnyel, tényleg rentgeteg volt. Mikor teleszedtünk mindent kb 17.30 volt. 17.50-kor indultunk el a bányából, a busz 19.23-kor Tardosról.



A faluban fogyasztottuk el az utolsó darab kajánkat (jól ki volt centizve) egy zabfalatot. Szerencsére még elértük az esti műszakot a kínaiban és én már dőltem is az ágyba. A hétvége egyik kellemetlen mellékhatása a megfázásom volt, ezt próbálom azóta is kikúrálni nagy adag, intarvénás Noecitránokkal. Szóval király hétvége volt, jó időnk volt, meg eléggé adtunk a zalkarnak.

Nincsenek megjegyzések: