Meghalt a király, éljen a király!

-hirdették a forradalmárok az uralkodó halálát, és utódjának trónra lépését, a középkori Franciaországban. Valami meghalt, s van valami ami most született meg, vagyis már úton van. (Ha már a születéseknél tartunk; Isten éltesse Ágh Nóra Borbálát!)

Gábor és az eperlekvár

Gáborral majdnem pont egy éve másztuk meg mindketten egy napon a Dáridó nevű IX- os utat a Kis-Gerecsében. Nézegettük az alját, meg lehetne egy picit hosszabbítani, nem tűnik könnyűnek. Aztán eltelt egy év, mi erősödtünk, és a terveket tettek követték. Gábor írt Ferinek mivel azt hittük ő nyitotta az utat, majd Feri felvilágosított, hogy a Dáridó út Nádasdi Oszkár nevéhez fűződik. Következő lépcső az Oszival való kapcsolatfelvétel volt. Gábornak sikerült e-mail címet szerezni, s végre a kérdéseinkre válaszokat kaptunk. Oszi nagyon segítőkész volt (nem egy sörrel jövünk), sok részletekre kiterjedő tanácsot is adott.  

Ezek a kövek nagyon nehezek 2.72 a fajsúlya ennek a mészkőnek, ami azt jelenti ugye, hogy egy köbméter kő 2,72 tonna. Ahhoz, hogy a Dáridó alatt a kb 3m mélyen lévő szálkő előkerüljön, három métert kell elhordani. Mivel nem rakott fal, ezért az egész rézsűt kellene elhordani, hogy magába megálljon. Egyszer már eldobáltunk néhány követ az Efa beszállásától, utána lesuvadt az egész. Többek között a Dáridó beszálló köve is lejjebb vándorolt, ezért van rajta a kis kőgúla. Tehát tartani kellene a 35-45 fokos rézsűt, mert nem fog magában megállni. (...)

 Ködfelhő

Gáborral voltak elképzeléseink, hogy mit és hogy akarunk, ő a kötelemet dobta be a közösbe, én pedig egy 100 kilós pajszert hoztam. :-) Nem tudtuk pontosan mi lesz, lehet hogy egy nagy kő se mozdul meg, kudarcot vallunk, izgatottan vártam a hétfőt. Amikor elindultam hajnalban otthonról, hatalmas esőfelhőkkel tarkított eget figyeltem. Imádom a felhőket. Főleg a nagy fehér comolusokat, meg a cirrusokat. Gábor a buszmegben szól, hogy otthon felejtette a racsnit, így még egy lépcsővel lejjebbről indulunk. Az út nagy részét átaludtuk, röhej de kb Tardos 5 kmeres körzetében kezd el esni az eső. Az egész hegységen rajta ültek a felhők és hatalmas volt a páratartalom. Egyre távolabbi álomnak tűnik a Fenevad megmászása. Tatabánya-Tata-Tardos.

A faluban vizet töltünk, majd elindulunk a közel másfél órás útra. Félmeztelenül cammogunk, nagyon zavaró az eső, de legalább a ruháink nem áznak el nagyon. Már dél is jócskán elmúlik mire felérünk a teljesen kihalt bányába. Nézem az Eső-falat, és szomorúan veszem tudomásul, ma elmarad a derbi. A Fenevad teteje vizes, ahogy a Lélekharang is. Az Abokalipszis és a Seventeen again sem száraz teljesen, mást kell keresni.
Sosem mozogtam még a Sarlatánban, vagyis talán régen zsíroztam a beszállót, de sok közöm nem volt hozzá. Bár nem léptünk be a 23 karátos udvarba, tudni lehetett, hogy ha ezek a falak vizesek, akkor azok tuti el vannak ázva, így a szokásos 7- os bemelegítőnk elmarad. A Sarlatánnal melegítünk most. Én kezdek. Először nem adja a Dede Laci videóján már oly sokszor látott és bememorizált mozdulatsor, így hát ki kell hagynom az első mozdulatot és simán felugrok a peremre. Elég jók a peremek, mindig nehezebbnek hittem az alját. (persze így is éppen elég nehéz...) Gáboron a sor, azt hiszem harmadikra vagy negyedikre tudja megcsinálni az első mozdulatot és innen átmássza az alját. Szerintem nem sokan mászták meg elsőre. Pár pihivel felviszi a kötelet majd ismét én jövök. Egy emlékezetes beszálló után, amikor végre én is megcsinálom rendesen- sikerül elég biztatóan mozogni benne, a második akasztás után lepattan a kezem. Nem hiszem el. Én is végig mozgom, a végét is jól el kell menteni nehogy egy esetleges megmászásnál legyen majd baj. Beállítjuk a kamerát, és vesszük a második éles kísérletet, amibe beleesik, így a harmadik próba lesz rögzítve. Szintén lepattan a keze, már a második akasztás után a felnyúlásnál.

Gábornak elege lesz és belemegy az Elég volt!-ba. Látszik, hogy nem az a gymjakob aki össze vissza ugrál fogásról fogásra, inkább a megfontolt sziklás arc, betonkemény peremerővel. A sarlatán alja százszor könnyebben megy neki mint a Fenevadé.- Így az Elég volt kunsztja is neki lejjebb került. :) Többször végignyomja az utat, de a megmászás ma elmarad. Délutánra egész jól leszárad a Fenevad, úgy döntök azért belemegyek elölben. Jó ötlet volt feleleveníteni az alját, nem emlékeztem igazán.A tetejénél még mindig nem találtam meg a jó lépés sorrendet a kétujjas előtt, a magasság hátráltat itt rendesen. Amikor benyúlok a nyirkos függőleges perembe csak akkor látom, hogy kint a Viktor-reibungról folyik a víz. Sosem szorítottam még ekkorát, sikerült bent tartani az amúgy is gázos, s most nedves fogást. Négy próbám van eddig az útban, jó érzés lenne ezt a standot úgy igazán megakasztani idén.
Kemény nap volt! Két X úton másztam fel, úgy hogy ebből az egyikben aznap mozogtam először. Gábor szintúgy. Összeszedjük a cuccokat, majd elindulunk a Titkos-udvar felé. A vasak, pajszer, két kötél. Az út alatt megbeszéljük a dolgokat és hogy milyen stratégiával látunk munkához. Míg Gábor két fához -egy ipari alpinistát is megszégyenítve- felépíti a standot, én eldobálom a kézzel is mozdítható köveket. Hogy ne gyűljön össze tetemes mennyiség az Efa alatt onnan kezdjük a vontatást. Gábor profi kilencedelő rendszert épít, amit a legalsó kövön teszteltünk.

Voltak aggályok a nagyobb darabokkal szemben, de a kicsin nagyszerűen bevált.

Egyes köveknél 5-6 másoknál csak egy métert kellett odébb cibálni. Bár ez a "csak" 100-200 kg-os és nagyobb kövek esetében is elég nehéz. Amin nagyot csodálkoztunk hogy a legnagyobb kő- a beszálló, amit Oszi úgy 600kg -ra tippelt, a legkönnyebben jött le. Sikerült egy nagyon jó pályát csinálnunk neki, ahol volt helye gurulni és megvolt hogy hova kell érkeznie. Egy kis erő befektetésével meg is mozdult a nagy monstrum, érdes hangja zene volt füleinknek. Nagy boldogság volt amikor nem az Efa alatt hanem sokkal lejjebb talált végső nyugalomra.

 Gábor jobb keze a beszálló fogáson

Az éjszaka sokkal jobb volt mint legutóbb, vagyis hogy úgy fogalmazzak "szúnyogmentesebb". Reggel Gábor dobott két próbát az Elégvoltra majd kiszereltünk és hátramentünk. A kérdés még mindig nyitott volt, vajon át tudjuk-e mászni így az alsó kunsztot, hisz visszaút nincs, egy több száz kilós követ nem tudunk visszatolni úgy hogy megálljon. Elvontattunk még két követ amire már este nem volt erőnk, és nekiestünk a projektnek. Az alsó mozdulatok könnyűek olyan 7- lehet, majd feljutsz két fedeles peremhez és innentől jön a kunszt. Van két mikroperem segítőnek, majd jön az eredeti beszállófogás. A segítő peremek először annyira kicsinek, és foghatatlannak tűntek, hogy inkább megpróbáltuk átnyúlni, de így nagyon nehéz volt. Aztán elsőként nekem sikerült betartani a volt Dáridó beszállóperemet, de nem tudtam mellézárni. Jött Gábor. A segítőt használta, de nem segítőnek, hanem fogásnak! Két Gábortól még sosem halott ordítás jelezte, hogy sikerült megtartania az egykori beszállót.
Hatalmas boldogság, nem lehetetlen az út, sőt viszonylag könnyen ment. Rajtam volt a sor, és hát oda akartam büntetni. A beszállótól nyomtam, lentről. Levegőt se vettem, nagyon kemény volt a kunszt. Eddig kb. 20 ember nyomta meg a Dáridót, ez az egy mozdulat jelentősen csökkenteni fogja az ismétlők számát. Pihentem, majd mentem tovább. A fenti kunsztnál sikerült kiesni, nem emlékeztem, hogy hogy másztam anno. Gábor is belemegy lentről és Ő is ott esik ki. Gondolkodunk a további kísérleteken, de inkább majd legközelebb. A nehézségen sokat agyalunk, szerintem az alsó kunszt mozdulat egy 7A/A+ mozdulatnak felel meg, jóval nehezebb mint a fenti kunszt. Én a Reteknél nehezebbnek érzem, és picit fáradtak voltunk és bár egy nap alatt meglett, úgy érzem egy korrekt 7c (IX)-es útnak felel majd meg. Esetleg IX/IX+ de nem valószínű annyit azért nem tesz rá. Találkoztunk Travissel és barátnőjével, akiktől a 4 kapott szendvics életmentő volt. (Nem beszélve barátnőm eperlekvárjáról...)
Az esőfalnál láttam, hogy a Fenevadban van bent a kötél, és a legutóbbi Overhangos bejegyzés alapján rögtön tudtam Ákos küldi. Ellestem a bétákat, és szabad perceimben a telefonnal felvett videót nézegetem. Adél (Levi barátnője) azt hiszem a Portlandot nyomta, egy csapat lengyel pedig a Cara-t. Volt is nagy öröm mikor beakadt. Az új kalaúzban érdekes mód a Retek VIII+ ra van adva, szegény srác mit sem gondolva mehetett bele a kilencesbe. Ezek a magyar nehézségek-gondolhatták...
Magyaros vacsi és szunya. Ismét egy nagyon jó napot zártunk.
Nekem a második éjszaka katasztrofális volt, reggel vacogva ébredtem, hiányzott az a zokni a tizenegykét fokban. :) Reggel összepakolva ismét átmentünk a Titkos udvarba, ahol Travis felhívta figyelmünket a Csókolom direkt VIII+ os útra. Gábor szépen összepakolta a mozdulatokat, majd lebüntette Second Go stílusban. Bepakoltunk, majd nekiálltunk a csaknem 6 órás utunknak, végre haza. Utoljára még lenéztem új utunk a "Dáridó hajnalig"-ra. Néztem az utat és a köveket az alján. Elmosolyodtam és még egyszer azt gondoltam:
Ez jó mulatság, férfimunka volt!

Volt és lett: