Nándi szerint egy szar.

Így indultam el a híres Hannibál kupára Szombathelyre. Szerdán sikerült, meghúzni az ujjam így a szombati nap már biztosan bukott. Kenegettem, masszíroztam s szombat este már láttam értelmét elindulni a versenyen. A cél: megnyerni. Esély? (Presser:Fényév távolság). Mivel csak boulderra és maxerőre edzek, valóban nincs sok esélyem, bár nagyon mondtam Strominak szedjék össze magukat mert most majd odapörkölök. Lelövöm a poént: nem sikerült.

Amit pirossal látsz, az mar, és radioaktív. 

(Az iszapos agyagot miután megszárad, porként belélegezvén, hamar kaphatunk kellemetlen úgymond halálos betegségeket. Ezért kéretik mostanában nem Devecser környékéről venni a sílécet.)

Cöcke, Máté, Árpi, Gergő, Stromi, Soma, én az indulók Veszprémből. A többiek kocsival, én vonattal mentem. A többiek 7kor, én 4 kor keltem. (Lehet utálnak??!!) Szóval mivel ez a kurva iszap elárasztotta, és kimosta a vasúti töltést, így Kolontárt és Devecsert nem lehetett bevenni. Egy "vonatpotló" buszra kellett átszállni. Nagy nehezen 9-re én is odaértem, ám később kiderült hogy hiába volt a nagy sietség. Amikor beléptem a kongó terembe, örömmel konstatáltam hogy még nem maradtam le semmiről. Az egész nap egy kósza másfél órás csúszással indult ezen nincs mit szépíteni. Bár nekem nem volt vele bajom, sokan lázadoztak hogy nincsenek biztosító emberek és egymást kell fogni.
Négy selejtező út van. Lemászod az egyiket, majd kb. van 5-10 perced és futhatsz a másikon. Ez után egy hosszabb szünet. Én bár tényleg nincs állóképességem, kicsit keveselltem a plafonmászás során szétdurrant alkarjaimnak az 5 percet. Szép utak voltak, nulla technika, zsebeken tukkókon kell mászni ameddig bírod. (Miért akarok technikát bele, amikor még ez sem megy???)

Én sziklás faszságaimból adódóan mindent már csak UIAA fokokban látok (aszem ezt Tabi is jól látta reggel (-: ), így azt mondanám volt két út (zöld, matt) amiknek a nehézségét a plafonig VII/VII+ ra lőném be maximum, onnan viszont nehéz lenne eldönteni. Volt egy könnyebb út, egy hatalmas dinóval, ezt Csapajeven és Stromin kívül aszem mindenki kinyomta. Volt még egy út, amely sárga színben pompázott és az összes út közül szerintem a legszebb volt. Ebben már volt technika is jócskán. Nem hiába estünk ki, VESE-sek (Stromin kívül) mindannyian. Amikor leestem nem hittem el, hogy képes voltam ezt az utat elrontani. Lentről az egész annyira evidens. Áhh mindegy. Stromi és Máté bejutottak közülünk a legjobb 8 közé. Máté gyerek nem hiába húzódzkodik egy perc alatt 52-t!
A döntőről csak annyi maradt meg bennem; nem tudom elképzelni hogy Papírt, ma valaki megverje nehézségiben. Amit a döntő úton csinált az maga volt a tökéletesség. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki lenyomta volna azt a bouldert a plafon kellős közepén eldurranva.  
Cs. Bencét sajnáltam nagyon, pont nála húzták meg a határt. Először én is bántam a döntőt, (lelkileg összetörtem), de amikor láttam az utat, akkor rájöttem valóban semmi keresnivalóm a legjobb 8 között. Nem hiszem, hogy addig elmentem volna mint az utolsó helyezett. Sok mindent át kellene gondolni, hogy ha valóban komolyan szeretném egyszer csinálni a versenyzést. De egyenlőre maradjon csak a készülés a jövőheti szakmai érettségimre... :)

A fenti sorok csupán a szerző leíró véleményét tartalmazzák. Sem több, sem kevesebb.