2011. január 3., hétfő

Psyhed Misja!!!

Egy héttel indulás előtt visszamondta Dezső. Nem voltam ideges. Jó pár telefon után végül megalakult 4 főt számláló kocsi: Tomi Farkas Budapestről, Anett Pozsgai Győrből, Ádám Tóta Szolnokról és jómagam Veszprémből. A terv 5 nap mászás Misja Pec-en, szilveszterrel egybekötve.
Az eredeti kedd éjszaka, szerda hajnalra módosult. Tomival a hátsó ülésen, majd egy ágyban. (Pont mint egy éve Ausztriában.) Gyorsan belevetettük magunkat a mászásba, gyűrni a kimeríthetetlen témát. Ospon a Gábor segítségével lefoglalt Ljubomirnál szálltunk meg. 18€ végül. íííuuhh. (itt nyeltem egy nagyot)

 
 Animal
Cuccokat le, táskába be and go climbing! Tomi egy atomhosszú 6c+ on melegít, engem a 6b is sokszor elgondolkodtat. (Gondolkodás. Milyen érdekes szó. Sokszor említik, sokszor beszélnek róla a filmekben is. A gondolkodás, mármint értsd: fejben légy ott! Sosem gondolkodtam el ezen, pedig valószínű, ha valaha feljebbi szintre szeretnék lépni, akkor muszáj lesz elkezdeni. Jól sejtettem, hogy jó lesz együtt mászni Tomival, rengeteget tanultam tőle amit még meg kell emésztenem, fel kell fognom. Képes vagy-e megmászni egy utat, ha tudod, hogy mennyire a határodon van, mind technikában, mind erő-állóképesség terén. Sok mindenre megtanított ez az öt nap de amit megtudtam; még sosem voltam ott fejben igazán. Talán a Dáridó hajnalig, volt az eddigi leghatárosabb utam, miért sikerült máig nem tudom. Elméletileg nem tudok ilyen hosszan koncentrálós és maxerős utat megmászni. Pedig ez tíz méter. Milyen érzés lehet fent harminc méter magasan az Albanski Konjak utolsó akasztása után, a stand előtt megcsinálni az utolsó kemény mozdulatot? És ha végig kontrollálod magad?)
Tomi eztán egy 7a+/b be megy bele, ami elég kemény lehet ahogy a biztosításból leszűrtem. Elég kevés bőröm van, tartalékolnom kell, ha az ötödik napon is akarok mászni, így nem megyek bele akármibe csak ami tetszik. Innen nézve már kilógok a magyar mászótársadalomból, hiszen én nem a harminc méteres utakat jöttem ostromolni, esélytelen lenne. (De vajon jövőre is ezt mondod? -tettem fel a kérdést, majd kaptam vissza később) Megelégszem a rövid de kemény utakkal. Kalauz hiányában, csak Tomika elmondására hagyatkozom. Ha egyszer megcsinálják az első Misja hangoskönyvet, azt feltétlen Tomika szinkronnal kell majd elkészíteni. Bármilyen úthoz meghozza a kedved, még ami korábban nem is tetszett. Vezegan, togoban, nem tudom megjegyezni a nevét. A falra festett Kikiriki-t használom. Tomikának az első nap a mászásra hangolódás, nekem a csapatás nevében telt. Ez egy nagyon rövid út. Három akasztás és a stand. Nem könnyű de összepakoltam a harmadik akasztásig, utána viszont semmi. Fogalmam sincs. Balra emberinek találom, de félek nincs az útbán, bár vannak evidens fogások, amik triviálisan ehhez az úthoz vannak jelölve számomra mégsem egyértelmű. Hogy is van ez?
Másfél Dosage után kómásan fekszünk le, megfeledkezve Marciék érkezéséről. Shit! (Ági és Marci, Klich Zsuzsi, Nándi)
napi búzák
 2. nap
Talán a második nap hozta meg nekem a túra legnagyobb gyümölcsét, egy 6c -t. Tomika akar melegíteni egy 7a+ ban, de a kunszt peremesnek tűnik, így inkább átmászik a 9A-ba. Ez így érdekesnek hangzik, de ez csak a neve. Ha jól emlékszem 19 méterre írja a kalauz, áthajló, a kunsztban jó fogások semmi lépésekkel. Talán egy 6c+ is megérne, de ezen nem éri meg vitatkozni. Örülve akasztom be a standláncot -eldurranva- az út tetején.

Felhívom Áront, a Kikiriki egyetlen magyar megmászóját. Direktbe mászta meg mint mondja, bár már igen megkoptak az emlékek. Letéve a telefont elgondolkodom, hogy tudnám kimenekíteni a közteseket az útból. Az egyetlen mentsváram az lett volna ha balra használom a ziásnak tűnő fogásokat.
Tomika az Albanski Konjak-ot mássza, természetesen a hosszabbításos 8a verziót. Jól átmozogja, bár a jó béta csak nap végén érkezik meg egy olasz sráctól. Az előző este megérkezett Nándival kitaláljuk mi a jó nekünk, és a Strta scra (jelentése: összetört szívek) nevű 8a+ ba megyünk bele. A kunsztra rá kell érezni, rendkívül boulderes, több jó béta is létezik rá. A teteje vidámság az aljához képest, bár könnyen el lehet rontani ott is. Belemegy Nándi, és bár először nem hiszi el, de kell benne csinálni egy "Ági"-féle térdletekerést és már repülsz is bele a kétujjasba. Valami sziporkázóan fantasztikus mozgás. Onnan pedig már -!
Lekocsikázunk Triestbe, és hát itt sem tagadhatjuk le hogy mászók vagyunk... még ha a helyiek nem is mindig nézik ezt jó szemmel. Este gyorsan ledőlünk aludni, hisz másnap Szilveszter.

  "Egy medúza elől menekül"
 3.nap
Ismét a 6c, majd Tomika is inkább a Strta scrara megy. Először egy '96 -os magyar slágerek CD-ről lelopott Mosolygó könnycseppek című szám címét akartuk neki adni, mivel az egyik tukkóból állandóan csepegett a víz, teljesen átáztatva nadrágunkat. Nem tudtunk közös nevezőre jutni, így végül a nevére hajazva Sztrapacska lett. Imádtam ezt a napot. Egész nap póló nélkül másztunk, a talán 20°C ban. Sajnos volt egy teljes mozdulat ami nem adta, de ma a suliban pneumatikán rájöttem a bétára és szerintem mindenki így csinálhatta. Vicces ez. Mekkora hülye vagyok. Annyira adja magát. Volt a plafonban egy összegumizott lépés, én letekeréshez használtam, de nem volt az igazi, Nándiék pedig kisarkaztak. A srácok biztattak, hogy így úgy próbáljam meg, de sehogy sem adta az ő sarkazós bétájukkal. (Egyrészt balfaszul sarkazok, másrészt szar a Scarpa sarka-véleményem szerint) Csak egy verziót nem próbáltam meg ami evidens lett volna, ehelyett keresztbe nyúltam a kis peremre a tukkó tetején. Megoldás. Nem jobb, hanem bal kézzel kellett volna erre menni, majd fellépni arra a tukkóra amiből alsósból nyúlsz. Majd jobb kéz a bal alá az alsós tukkóra! Aláfog és akaszt. 100% hogy ha tavasszal kimegyek ezt az utat fogom így próbálni. Most így nagyon egyértelműnek érzem, de ott nem láttam semmit. (csak bele kellett itthon ülni a fekete fotelbe) Azért furcsálltam Nándi fej fölé sarkazós bétáját, mert egyáltalán nem volt gumis a lépés, márpedig a sarok hagy ott rendesen. Bár valószínű ez a legszebb béta az útra!
Fáradtan, de belemegyek a Samsara nevű 8a -ba. Jelentése: Lélekvándorlás. 19m. Az alján van egy mozdulat ami kevésbé adja, és egy picit még a magasságommal is szopok- (útban talán először). Az allulhúzóból való felcsapáshoz először le kell lépegetnem ami nem kevés erőmbe telik. Az út végig odafigyelős, mindenképpen nagy respekt Ervinnek a negyedikre való megmászásért. Jó beszélgetéssel telnek a hazagyaloglások, amikor egyszer csak észreveszünk egy megaprojektet...

Tomika Natalja Gros-t megszégyenítve sarkaz!!! Syked!

A házba visszatérve már Welcome Drinke-kel várnak minket, szeretem az ilyesfajta fogadtatást. Vacsi után, kitaláljuk hogy nézzük meg az Ospi barlangot, mely ilyenkor megtelik vízzel. Útközben folyt az égből is a szerpentin, Nándi lőtte ránk a sikolyokat, durrogtak a tűzvirágok. A barlangban fellőttük Tomi tüzijátékát, iszonyatosat szólt, bár sajnos igazán jól nem lehetett megörökíteni. Az este további részleteibe nem fogok belemélyedni, ami egy ilyen partikor történik az ott is marad; bár nem hiszen hogy sokan elmondhatják, hogy "kinyomták fekve"!
 Aki másokkal szériázik
   Ádám az igazi "partiarc"
 
 4. nap
Reggel későn kelek, de erre a napra bőr hiányában pihenőt tervezek. Mindenki elmegy, így egyedül főzőcskézek, olvasok és alszom. 3 után én is felbattyogok a sziklákhoz, de senkitől sincs megmászás. Tomit fogom, Nándi kamerázik. A nap gyorsan halad, a szemközti domb fái által határolt horizont felé. Talán az utolsó próba. Mérnöki pontosság, sarok akad, alkar tart, akasztás gyors. Végre halok egy Tomikás örömködést is (igen megmászta Strta scra-8a+), bár ő velem ellentétben nem számmászó, nem a megmászásnak örül igazán, hanem magának a mászásnak. -Így akár minden próbája olyan boldoggá teheti mint a majdani megmászás érzése. Remélem egyszer rálépek erre az ösvényre,-én mindenesetre nagyon boldog vagyok. Nándi is dob egy jót, bár nem akad be.
 
Nándi bekajálja a Sztrapacskát
A nap lement négykor, és bár majdnem 5-ig világos van, mégsem lehet eddig mászni, mivel a hőmérséklet rohamosan csökken. Senki sem volt a szikláknál csak Tomi, Nándi és én. Énekeltünk, sztoriztunk, beszélgettünk. Este nagyon jól éreztem magam. Sajnos igyekeznünk kell hazafelé ugyanis KMG kocsi visszamegy. Elbúcsúzunk Ágitól, Marcitól és Nánditól. Nagyon örültem, hogy eljöttek. Az est viszont tartogat egy meglepetést a számomra, két müncheni mászó jön az apartmanunkba.  
Ez az én estém- hogy idézzem Ági szavait. Nagyon jó fejek, hihetetlen hogy mennyit képes az ember fejlődni pár óra beszélgetés alatt. Nem tudom mért de valahogy utó-szilveszterire sikerül az este, Ádám a Kiss nevű névrokonát alázva küldi a poénokat.

5. nap
Reggel bármennyire nem akarok Tomi kirángat, utolsó nap, utolsó lehetőségek. A WC papír, már napokkal korábban elfogyott, -Ljubo nem érezte kötelességének pótolni (vitatkozhatnánk valójában az-e?!). - így mindenki a táska legaljáról próbálta összekuporgatni a zsebkendőket. Összepakolunk majd megcélozzuk a falat. Egy szép 6b-n melegítek, bár nagyon lefagynak az ujjaim. (Trtje tisočletje-harmadik évezred). Tomi rádob a mumusra. Hihetetlenül közel van. Az utolsó mozdulatból esik ki. Nem átvitten mondom! 67 mozdulatot megcsinált, egy hiányzott volna (amiből akasztja a standot). Nekem egy Samsara a mai terv, de semmi, semmi. Ezen a hűvös vasárnapon nincs erőm. Ez egy nagyon szép mozgású út, de annyira csúnyán zsíros és csúszós, hogy elrontja az összképet. Azért végig mozgom, de úgy érzem számomra már végetért a túra, illetve ki kell menekíteni a közteseket a Kikirikiből. Az Urbanovából bemászok, majd megnézem a tetejét úgy ahogy eredetileg gondoltam, kitérve. Az oldalhúzó zsebből indulok. Elsőre sikerül a teteje. Megnézem direktben de még mindig nem értem mi van. Tomi belemegy utoljára, de sajnos megint terhelődik a kötél. Az utolsó mozdulatból, összesen 17 és fél perc mászás után. (4 perc no-hand)

Tomi hazafelé tanul, többiek alszanak, én ébren tartom Ádámot. Fehérváron kilépek a Renaultból, könnyes búcsút veszünk, majd hazabuszozok. Fogadalmak idénre nincsenek, talán rájöttem, hogy semmi értelme az ilyesminek. Nagyon élveztem ezt a hetet, az utolsó napot leszámítva fantasztikus időt fogtunk ki. Először élvezhettem a jó öreg-Télből nyárba! mondást.

Itthon e-mailezek, kallert keresek, nem hagy nyugodni a tobogan, végül válaszokat kapok a kérdéseimre. A Kiki-riki és a Veseli tobogan nem egy út. A tobogan -mint a nevében is benne van csúszda- direktben megy fel a cseppkövek között, illetve rajtuk. A Kiki-riki pedig a harmadik akasztástől kimegy balra ahogy azt gondoltam. Nehézségek:balra kanyarral 8a/+, illetve egyenesen 8a+/? Kár hogy ezt nem tudtam egy picit korábban...Nagyon sok dolgot tanultam a többiektől, talán magamtól-és magamról is, és amúgy sincs veszteni valóm hisz minden sikertelen megmászás, minden sikertelen mozdulat csak a hasznomra válik, de csak ha tanulásként fogom fel és nem kudarcként.
Végül egy remek forrás az utak neveiről, és adatokról, mégha párszor olvashatjuk is a kemény kritikát a 170cm felettiekre.  Akkor helyesen Gescho!

mászósképek, és videó später!!!

10 megjegyzés:

PozsiAni írta...

A kóros wc-papír-hiányt meg se említed? :)

Izer Bálint írta...

nem akartam elveszni a részletekben ;)

barna írta...

Ne pöcsölj már irgyá má!
Ge!

Móni írta...

Azta! nem lehetett semmi, marha jó a bejegyzés! és irigykedek :)

gábor írta...

Bálint, azt hiszem EDDIGI legjobb bejegyzésedet olvashattuk!

barna írta...

Fasza lett,de akarok méééééééég!
Videót,képet, fekve nyomást Bálinttal :)....
Azt gondoltam nálam nincsen betegebb ember,de látom tévedtem. :) Azért ti sem panaszkodhattok a szobor mászással!

Júlia írta...

Szerintem is eddigi legjobb, mondjuk úgy hogy ittam a szavaidat :)

Izer Bálint írta...

nagyon örülök, hogy tetszett!

Névtelen írta...

basszuuus.. ez téll durva! elolvastam törppapa irását(am minden riszpektem!!), de kb ien: *hát ha magas vagy akk lóf@#& az út, ha nem akk üvegkemény xD*
a bejegyzés király lett, meg jók a képek, és grat a megmászásokhoz!!!

Izer Bálint írta...

hát igen, igen... de kétségtelen hoyg nagyon alapos a munka... és nem ksi időbe telhetett.
egyébként érdemes még rákeresni Törppapa írásaira szikla.hu-n, amiket egy egy versenyhez mellékelni szokott... nagyon jó helyismeret, helytörténet. és eszméletlen jól ír le olyan helyzeteket, eseményeket ahol ott sem volt! nagyon szeretem az írásait .:)