Baszott egy nap

Lehet-e az ember egyszerre motivált boulderre és köteles mászásra?
Kizárt. Én péntek este majd szétrobbantam az idegtől, hogy meghiúsult egy másnapi Ördög-árok, egyedül most nem akartam kimenni, ha valami baj ér, onnan a kijutás bajos. Mérgemben el is mentem gyorsan futni egy 5 kilcsit, a héten így már 15-öt futottam. Az ujjaimban bizsergést érzek amikor meglátom Pistike képét (Vidám vasárnap) a facebookon. Ezt nem bírom ki. Senki se motivált sehová?! Mi történik emberek! Felhívom Gábort -enyhe zeneszó hallatszik a háttérből- most tőle is "csak" egy gesztesre futja. Szívok egy mély levegőt és lenyomok egy fingerboard szesönt. Beadom a napi vitamin adagot, és vágyakozva nézek az éjszakába. Fejemben őrületes gyorsasággal kergetik egymást az ötletek és projektek. Nazca, Vidám vasárnap, Tartini ördöge, Maya, La coste, Rája, Blitzkrieg, Hansi, Didero Boulvard, Patyomkin, Nagy utazás... és így tovább.
Utak és utak, melyeket még nem másztam meg, de úgy vágyom ezen utak után, mint matróz a tengerre, rab a szabadságra, vagy kurva a szüzességre. Nem kérem, nekem ez heroin és szombaton be akartam lőni magam.
----------------------------------------------------------------------------------------

Robi rávett, hogy április 9-én Debrecenben lefussam a félmaratont. Mondanom sem kell, sem élvezetet, sem eredményt nem fog nyújtani. Sem nem szeretem, sem nem vagyok jó a futásban. Hát pont ezért, kihívás. Egy hónapig heti kétszer tervezek futni, kezdetben 5, majd egészen 10-15 km-es adagokban.
Péntek este mentem el az első "edzésre". Megszakítás nélkül 4.2 km sikerült, összesen kb 7. Amit jelenleg a futásról gondolok: a futásnak sok értelmét nem látom, azon kívül, hogy fogyaszt. A futás számomra minél több értelmetlen és céltalan fájdalom elviseléséről szól.

Ennek hatására szombaton reggel Bálint Tatabányáról felhív, hogy hol vagyok már, mire én, minden tagomban fájdalommal, kikelek a koliágyamból...
----------------------------------------------------------------------------------------

Letettem a telefont. A hideg valami elviselhetetlen. Meleget keresve bemegyek egy pékségbe, s lelkiekben felkészülök az egész napos fagyoskodásra. Gondolkodom, mi legyen. Mire felérek a Turul sziklákhoz, -s megtalálom a Szelim-lyukat- körvonalazódik bennem, hol és mi lesz az egész napi program. Kezdetben még fagyoskodunk, majdan piros pozsgás arcunkra, derű s napsugár ragyog. Gábor egy V+ ba megy bele először meg sem lepődök mikor látom hogy a fal fele után már nincs több nitt az útban csak a stand. Hosszas gondolkodás után jutottam arra a következtetésre, hogy Gábor pszichéjét nem tudom szavakkal leírni. Csak mászik és kész.

Már a látványától is transzba jövünk

 a horizont

Flegma-e vagy?!

Belemegyünk egy hetes útba, nagy nyúlások távoli nagy fogásokra, árnyékos terepen. A hideg nagyságrendekkel redukálhatja le a mászó teljesítményét. Gábor anno os-mászta ezt az utat, most pedig nem tudott bemelegítés céljából felmenni az ismert terepen. A nagy fogásokban az akasztások alatt teljesen elfagy az ember keze. Az én vergődésemet szánalmas leírni, Gábor másodszorra is belemegy, szépít és ez a lényeg. Majd következik valami, amiről reggel 5:50-kor még egyikünk sem álmodott volna. Részben azért mert én már ébren voltam, részben pedig azért mert Gábor másról álmodott.
----------------------------------------------------------------------------------------
Transzba kerültünk. Én már tavaly ilyen tájt próbálkoztam benne, de a 9+ -os fokozat most sem lett könnyebb. Az elejét megint összepakoltam, a végét Bálint ostromolta inkább. Maradéktalanul nem sikerült összerakni. Kitörök egy alsós fogást az aljából, inkább átmegyünk a Manitou-ba (7b).
Felviszem a 2. köztesig, aztán Bálint top-ig. Hogy jól lefáradjak, még egyszer kiszikráztatom izmaimat, összerakom darabokban, legközelebb RP.
kiszikráztat (ige) (gépészet): a köszörüléses fémmegmunkálásnál használatos befejező, simító eljárás vége, amikor már a munkadarabról nem kerül le szándékosan forgács.

Mösziő (D)oszié

A fáradtság átveszi az uralmat, csak arra várok, hogy egyek egy jót és leülhessek. Bálint még csapatja a boulder részen, talál egy fanatikum kunsztot, engem nem hoz lázba.
Most a koliban ülünk, alig bírunk ébren maradni.


Ének-duma=egy nagy nulla from Izer Bálint on Vimeo.

 "így születnek a számok"