2011. február 7., hétfő

Utórengés a Richter skálán: IX-/IX

The theory
Az edzéseken megtanultuk, kik vagyunk, mit akarunk, megtanultuk a kínt elviselni. Aki ezt nem érezte, nem tudja milyen. Ez már nem pusztán örömszerzésről, élménymászásról szól, küzdesz a következő fogásért, nyögsz, izzadsz, ordítasz. Teljesítmény centrikusan állsz hozzá, akár a következő projektről, akár a következő versenyről van szó. Hogy a többiek hülyének néznek-e? Ha igen sem zavar, ők azok akik sosem fogják érezni ennek a sportnak a másik oldalát. Amikor te többet kapsz, mint amennyit befektettél. Mert valamiért küzdeni nemes cél, és ha eléred, isten irgalmazzon örömödnek. Önnön magadat, egy színtiszta Embert kapsz, "mert a fájdalom úgy edzi a versenyzőt, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot".
" Toprope a buzik másznak, a kötelet pedig csak a stréberek szedik össze!"
Nem szerettem volna újból boulderezni kimenni, fejben még érnem kell pár út megmászásához, s csak ez hiányzik. A nyári állóképességre, mind teremben, mind sziklán el akartam kezdeni edzeni, ezért esett a döntés Várgesztes kicsiny, ám -nekem- mindenképpen kihívást nyújtó falaira. Számmászóságomból adódóan, -leszokóban vagyok, de még nem tagadhatom le- mostanában túl sokat foglalkoztam a nehézségekkel és az iskola problémáival. Most egy dologra vágytam: őrült arcokkal lenni, hatalmasokat esni, a kunsztmozdulatban csőből ordítani nem zavartatva magam, szóljon a rock n roll, ne szóljanak rám, hogy -most bocsi mászom koncentrációra van szükségem- ilyesmi. Hippi akartam lenni. Laza. 6 kor kelni, busszal csapatni, katasztrófa turistának lenni. Szóval mindent a józan ész ellen. Még a fiamnak is azt mondanám, hogy ilyet csak a trógerek tesznek és óvainteném, az ilyen spongya jellemek társaságától. De ez most az én időm volt, vagyis a miénk.
A debreceni Illés Balázs kollegában találtam meg a megfelelő elszántságot egy ilyen útra. Pali hívott, hogy akció van fehérvártól. Gáborral is beszélek, jönnek a Bercsényisek, Benke Bazsiék is Pestről, összegyűlt az osztott banda.
Pali a lenyugvó-felkelő napfényben
 (Furcsa volt számomra megtudni ennyi mindent a Soproni mászókról. Lehet oda kellene költözni inkább? Mondjuk minek menjenek geribe, ha fele olyan messze van nekik Adlitz?!)
Gyorsan veretjük, fél 9-re már Várgesztesen vagyunk. Környén volt az epicentruma a múltheti földrengésnek, és a hírek szerint megrepedtek a Várgesztesi templom falai, vagy kupolái vagy mi. Mivel a falak még árnyékban nyugodtak elsétáltunk a templomig. Bekopogok, talán maga a jóisten nyitott nekem ajtót, de a mise miatt nem akartak beengedni -hiába mondtam katasztrófa turisták vagyunk. Leghátra megyünk, kinézem az egyetlen, száraz- talán bemelegítő jellegű utat. A Tökös mákos egy szép VI+ -ért. Végül mindenki mássza, nem hiszem hogy szívünkbe zárnánk. Feljebb, csak a napos falakra vágyunk. Belemegyek a Cassin VII+ ba, és teljesen elfagyva benne, de sikerül kinyomni. Furcsa, hogy így utólag talán a nap leghatárossabb mászásának mondanám.
(A kopasz kérdi a púpost: Te Púpos mi van a hátizsákodban? - A fésűd bazdmeg!)
Aztán matekoztam egy kicsit egy matematikussal VII- ért, Gáborék is megérkeztek. Balázs is belemegy, és szépít a tökös úton, toprope lenyomatja elsőre, eddigi legkeményebb sziklás útját teljesítve. Gratula, és egy cél lebegjen: elölben!- mert ahogy Gábor mondaná toprope a buzik másznak. Paliék is nyomják, mindenki megtalálja a számára megfelelő mumust, s mennek a próbák. Már vagy 35 mászó van a kristály fal környékén, mikor átmegyünk Gáborral a Tojás-falra. Tavaly egy próbából végigmozogtam a Fátylas Mayát (más néven Maya direkt), most egy megmászással akartam hazatérni. Gábor már megmászta a Fátylast, a sima Mayát ajánlottam neki, Bendi szerint keményebb is lehet mint az eredetije, Feri szerint csak simán gyönyörű. Első kísérletre alsóval el is küldte a második akasztásig, de nem tetszett Gábornak. lévén, nem szépítem a dolgot; ez egy erőltetett variáns. (Elnézést a tudatlanságomból adódó hibáért. A Maya az eredeti út, Babcsán Gábor útja 1988-ból. jav. a szerk.) Én biztosan fogom mászni majd, nekem bejön így lentről. Lehet pihentetem még egy kicsit és rádobok egy flash lehetőséget. De térjünk is vissza.
Jól néz ki a fa
Átmozgom a Fátylas alját, kitalálok egy új bétát, ami a magasaknak szerintem nagyon adja, figyelek a tetején is. A negyedik nitt kicsit leblokkol. Főleg, hogy nem létezik. Három akasztás, aztán stand. Nem a lábam alatt himbálózó köztes látványa bánt, hanem hogy ha kiesel -márpedig kilehet- a harmadik köztes után és nagyon elrugod magad a faltól akkor nekiesel egy szép nagy és vastag faágnak. Ha nem rugod el eléggé magad akkor a sziklán töröd magad össze. Pont azon viccelődtünk, hogy mintha egy lyukba ugranál bele, pont jól kell eltalálni. Persze ez csak para, lent hamar rendbe szedem a gondolataim. (bár vinnék egy fűrészt szívem szerint)
 Nézzük a kallert, van valami ami a Mayából egyenesen megy fel. Sosem halottam róla, nem hiszem, hogy túl gyakran mászott út, talán ezért. Nazca IX-/IX. Gábor szépen átmozogja, nekem is meghozza hozzá a kedvem. De most másé a főszerep, már kellemesen izgulok. Valami a fejemben nagyon nem volt rendeben, egy hihetetlen hiba miatt csúszott a kísérlet. Kicsit bánom, pihenek pár percet és legalább megnyugszok kicsit. Következő, negyedik próba. Sikerül az alsó kunszt és a következő méterek is. Hihetetlen jó érzés úgy mászni, hogy uralsz egy adott fokozatot vagy utat. Utóbbit most igen éreztem. Végig benne voltam, egyesültünk, játszottam vele. Akasztom a másodikat. Kis mikroperemek, lyukak, reibungok. Nem is kívánhatnék változatosabb, szebb utat. Harmadik akasztás. Már kezd zsibbadni a Zalkarom, de tart, tudja a dolgát. Az egyujjas is akad, a teteje pedig, pont mintha a meggy lenne egy Feketeerdő tortán, az i-re a pont, vagy az utolsó szem egy Raffaellos doboz alján, ... szóval a csemege. Egyszer csak észreveszem, hogy a standot akasztom. Egy kis boldogság.
 egy újabb csajozós
Kézfogás és go. Gábor lazán mászik uralja az utat. Megvan a második akasztás, majd az alul húzóba beállás. A kunsztmozdulat is, akasztja a harmadikat. Majd egyszer csak történik valami, valami amit egy esés követ.
Egy kis düh.
Megesik, hogy az ember a megmászásra gondolva, már könnyít a feszített tempón, és így kunszt után esik bele. Nem mászok, pontot kell tenni egy lezáratlan szál végére. Beszélgetünk, erről arról.

Jönnek többen is, kamerát nyomok az első ember kezébe. A negyedik próbát oktató jelleggel mássza, pontot téve erre is. A kunszt statikus, laza, vagány. Nyögés nincs, standakasztás van. Megnézem a mozdulatokat, mindenképpen szeretném mászni ezt is a közel jövőben.
Sok időnk már nincs, úgyhogy a teljes ismeretlenségre vágyva beszerelünk a Cápába. Azt kell tudni, hogy az első akasztás (nem lódítok, nem vagyok én horgász) 5-6 méter magasan van, és frankó kétujjasból tudod csak akasztani. Szívem dobog, Gábor akaszt pont mint egyszer Kő-árokban. A mutatványt később többször is megismételve elnyerte a fal vagánya címet. :) Képzeljetek el (videón nem adja vissza) egy áthajló falat, egyujjas lyukakkal, háromujjas mikro-lyuk-peremekkel és egy dínoval életed zsebére. Nah ez a Cápa! Nem lepődtem meg amikor láttam hogy Gozony Gergő 7b -t mondott rá.

Felváltva másszuk. Sikerül felmásznom benne első próbára, de sajnos akasztva van a második köztes, így a Flash ugrott. Gábornak csak annyit mondtam, sosem másztam ennyire nehéz utat első próbálkozásra.
20percel később már lent gratuláltunk egymásnak, Gáb harmadikra, én másodikra nyomtam ki. Nehézség: egy kőkemény 8+.
Pakolunk indulni kell haza. Kellemes fáradtságot érzek, a fiúk is, mindenki kitett magáért. Az évnyitó mászás jól indult, soha jobbat Uraim!

[videók még később]

6 megjegyzés:

gábor írta...

Sziporkázó bejegyzést olvashattunk.

barna írta...

Igencsak...
Köszönjük néktek mászók,sofőrök,bejegyzők és fotósok. De a filmvágóknak még nem.
:D

Feri írta...

Tetszik az írás, főleg a campus...

Annyi csak, hogy a MAYA (7b) az eredeti út (1.rp Babcsán 1988).

A variáns a MAYA DIREKT, v. más néven FÁTYLAS MAYA (7b+) amit később másztak (1.rp Cser, Ravadits 1990).

Szép 8b-ket!

Feri

Izer Bálint írta...

köszönöm Feri, hogy írtál, javítottam!
Hát meg van idén a terv a megmászott utakra... és az első (mind tudjuk melyik) 8a+/b csak a sokadik a sorban, és addig sok közel 30 mozdulatos út van. Idén hallgatok, az oly sokáig bölcsen szólókra, kik eddig csak siket füleket találtak... nem kívánok rohanni.. a tudatlan kuruzsló doki/orvos ott fog rám várni...és talán egy visszaragasztott peremmel ;)

Névtelen írta...

Az egyik legjobb bejegyzés,jót röhögtem :)

A mielőbbi közös mászást!!!

KGY

i balázs írta...

Köszi szépen, és én is gratulálok nektek, kemények vagytok, és még keményebbek lesztek! :-)