Tavaszi Boulder Jam - Zupper gúút

video
Reggel Pistivel kimentünk Kő-árokba és nitt került a "Szent Péter esernyője" nevű projektbe. Oly hosszú szilencium után azt hiszem újra fel fog ébredni Kő-árok. A Halászok és az új út mindenképpen a projektlistámra került, valami mellé ami később kiderül.

Lementünk az Erzsébet vendégházba, ahol a gyülekező volt meghirdetve. Mosolygós Levi és lihegő Artúr vártak a melegben, fehérvári és pesti mászókkal. Megjött Lui és mindenki megkapta a maga kis "kincsét", az Ördög-árok boulder kalauz második, immár bővített kiadását. Lusta lennék újra megszámolni, de Dudarral együtt azt hiszem 93 bouldert tartalmaz! Ez azért már több a soknál! Szóval átkocsikáztunk a völgy bejáratáig, majd csoportosan bevonultunk az árokba.

Itt Illés Balázs barátommal más irányba vettük útjainkat, meg akartam mászni a Silencio nevű IX- os utat. Pisti ismételte tavaly, ő is és Lui is azt mondták fantasztikus ott a kőzet, élmény a mászás. Lui adott két friendet, így egy clean hatos repedésen melegítettünk. Ez is fantasztikus volt. Betettem a közteseket a Silencio-ba átnéztem és dobtam rá egy flasht. A kunszt nem adta meg magát, átmozogtam és észrevettem mennyire trükkös ez az út. Lentről nem is gondolná az ember, hogy a függőleges néhol pozitív fal milyen kihívásokat és lehetetlen lépéseket tartogat.

Nemecsek Ernő

Lui pont ideért mielőtt nekimentem, beélesítette a kamerát én pedig megmásztam második kísérletre. Később Gabóék is idejöttek, bele is küldtem küzdeni egy kicsit. :) A "csend"-et hátrahagyva odébbmentünk, boulderezni. Először a Niagara SD, majd a Leo & Fred utakat próbáltam, mivel ebben a szektorban már minden más sikerült. Előbbi 7B, utóbbi 7C. Vagy egy óráig küldtem a leoésfredet, de nem adta meg magát. Éreztem hogy gyenge vagyok most rá, meg nyilván talán melegben ezt nehezebb is megmászni. Balázs leküldte az Albatroszt, első 6A+ os boulderét.

Balázs és a Kávé és cigaretta

Lementünk a völgy hátuljába. Beérve igazi csendélet fogadott. Minden csupa zöld, Szilvi a gyerekekkel, Maya futkározik, egy halk ordítás valahonnan a Sirató-fal környékéről. Valahogy így képzelem el a paradicsomot is, csak a virágpor helyett magnézia van, a folyó vize pedig visszanöveszti a bőrt.
Felmentünk a Man on the Hill 7B-hez. Nagyon sok próbám volt benne legutóbb, ráadásul ez egy nagyon genyó boulder. Egy ritka rossz reibungos kétujjas perem az egyik - egy kétujjas lyuk a másik beszálló. A test földtől való elemelése is igazi kihívást jelent, nemhogy megtartani a következő szintén rossz reibungos peremet. Nagyon ideges lettem, nem mertem kiadni magamból minden erőt, a kövek és csalánok közé visszaesés blokkolta a pszichémet. Áron rendes volt, odaadta a pedjét. Egyre jobb próbák sora következett, pedig erőmet mintha minden próba után megfelezték volna. Egyszer csak megvan a második mozdulat. Minden kísérletet rögzítettünk, de a megmászásnál Balázs lemaradt. Legalább a svájci németemet nem tudjátok meg. :)

 Man on the Hill

Lementünk a Hervadó virágok, régi projektemhez. 4 évvel ezelőtt mászták meg utoljára, akkor Pistike. A német szektort, hátrahagyva franciára váltottunk át és a medence szóval viccelődtünk. Eszméletlen volt, amikor poénkodás közben első kísérletre beakadt a kunszt és megmásztam a 7B/+ os utat. Lent csak röhögni tudtam.

Már mindenki vissza - vagy hazament, csak ketten maradtunk. Pistike látott régen itt egy Guillotine-hoz hasonló sziklát, ami mellett lehetne egy utat felvezetni. A név nagyon snassz lett volna így kapta a; XVI. Lajos-t. Ma kinittelésre került. Balázs próbáit jól megjegyezve dobtam egy flash próbát az útra, úgyis csak 8+ nak gondolták az okosok. A kunsztig valóban nem lehet nehezebb 8-asnál, de ott jön egy szerintem kb 7B körüli mozdulat aztán még kettő rossz. Szóval a + jelet lehet inkább egy "a" betűre cserélném. Valami eszméletlen sokáig lógtam a kötélben, és próbáltam meg a különbözőbbnél különbözőbb bétákat az útra, de végül vissza kellett térnem az általuk próbált verzióra, bár így sem lett meg. A Top3 út közé került a projektlistán, nagyon én akarom megmászni elsőnek.
8 óra tájékban indultunk ki az árokból, pont szembe találkoztunk Martinnal és családjával. Máris nem kellett hazagyalogolnunk, nem volt probléma, hogy 6-an ülünk a kocsiban, tele csomagokkal peddel. És ezek a bleu-i sztorik is megérnek egy misét.
Az est további része lángos, csülök, és némi sör társaságában zajlott, jókat lehetett dumcsizni. A vetítés pedig fantasztikus volt. Kornélnak hála fény derült pár tényre az Amnéziával kapcsolatban, amit korábban nem akartam elhinni Pistiknek. Régi képek, sisakok, sztorik. Felejthetetlen élmény volt, az biztos!