2011. augusztus 7., vasárnap

Helyzetek

Először a címet hadd magyarázzam meg.

Kicsit több, mint egy hónappal ezelőtt jöttünk meg Höllental-ból
ami után egy hónapig voltam gyakornok egy pesti cégnél
jelenleg Drezdában vagyok egy konferencián.

Ha akarnék sem nagyon tudnék ennél szélsőségesebb helyzeteket kitalálni, bár lehet hogy csak a képzeletem szegényes. Egyik helyen sem tudják hogy milyen a másik kettő, legfeljebb hallottak róla. Dehát az ember belekóstol, amibe csak tud.

Kb két hete voltam a boulder clubban, azóta egyszer másztam, úgyhogy inkább egy kicsit mesélek a konferenciáról:

Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy reggeli, előadások, kávészünet, előadások, ebéd, előadások, kávészünet, előadások és vacsora. Persze említenem sem kell, hogy az ellátás és a szállás kitűnő.


Jó látni a "nagy" tudósokat testközelből. Ez olyan, mintha egy helyen lenne Patxi, Ondra, Dave, Timmy, Fred, Udo és a többiek és te bárkihez odamehetsz beszélgetni, vagy biztosítod, miközben egy 9a-t csinál, este meg söröztök.
Nagyon sok nemzet képviselteti magát, ez nagyon tetszik, imádom az olaszok vagy az oroszok akcentusát, a japánok meg tisztára olyanok, mint valami kung-fu film, ahol az öreg professzor a Sensei.

Voltunk várost nézni is, a szokásos látványosságokat kipipáltuk, nagyon szép a hely. A II. világháborúban Drezdát szinte porig rombolta egy bombázás és alig maradtak meg a régi épületek, teljesen újjáépítették a várost. Viszont itt nagyon jól megfér egymás mellett a régi és az új. Nem úgy érzed magad, mint valami múzeumban, mégis tisztelik a múltjukat.


Én a konferenciához (szerény személyemen kívül) egy poszterrel járultam hozzá, ami díjat is kapott!



Szombaton megnéztem Szász Svájc egy részét. Partner híján csak túrázás volt. Elvonatoztam Bad Schandau-ba, onnan meg a turistaösvényt követtem. Egyébként pénteken esett és minden csupa víz volt, a páratartalom elviselhetetlen, tiszta esőerdő volt a hely. Nem volt túl jó előérzetem a homokkövekkel kapcsolatban és ez nem sokat változott, szép hely, de mászásra közel sem ideális.
Nagyon puha a kőzet, ezért eső után 24 óráig nem szabad mászni. Nagyon sok tömb van, de csak egy részük mászható, mondjuk az is bőven elég. Ahogy eddig alakult az időjárás, nagyon szűknek tűnik nekem az időjárási ablak, amikor lehet mászni. Dehát nincs is szász svájci versenyző a világversenyeken. Egyébként a formakincs eszméletlen.

Itt jegyezném meg, hogy a tömegközlekedés nagyon príma, habár (nekem) drága.








Vasárnap elmentem a drezdai XXL nevű terembe.

Beszéltem pár helyi arccal, azt mondták, hogy nem esik mindig ennyit. A helyieket egyáltalán nem aggasztja a kőzet, vagy a biztosítottság, nem úgy mint engem. Itt mi sem természetesebb, mint ezeken a homokkő tornyokon mászni.

A jövő héten pénteken indul vissza a vonatom, ha addig lesz esemény, akkor még jelentkezem.

1 megjegyzés:

Izer Bálint írta...

Mindig is azt szerettem benned, hogy míg Sharma csak az alkarját, te az elmédet is palléroztad.
És már alig várom hogy majd egyszer felfogjam a diplomamunkádban szereplő egymáson végtelenségig pattogó billiárd golyókat - melyek most már nemzetközi sikereknek örvendenek.
grtat!! :)