2013. augusztus 20., kedd

Magic Woodstock

Bálint egyik szkander-ezős házibuliján mondta Zoli, hogy Magic Wood-ba készülnek. Ezt muszáj volt kihasználnom, mivel nekem pont akkorra esett a kötelező szabi. Szóval így vésődött bele az agyamba az aug. 10-20 dátum.

Kedvcsinálónak Zoli videója itt.

Aug. 9-én késő este Gabi, Drusza Zoli és én ültünk be Ervin pad-ekkel megkoronázott kocsijába.
Nehéz leírni azt az érzést, amit ekkortájt éreztem. Várakozó öröm és elnyűtt keserűség is volt benne. Várakozás és öröm, mert nagyon régen voltam már ilyen hosszú és motivált túrán. Elnyűttség az előtte lévő túlórák és feszültség miatt. Az ember el kell érjen egy bizonyos kort, amikor vágyik a pörgésre és ekkor a főváros jelenti a célt. Ugyanakkor el kell érnie egy olyan kort is, amikor az az inger, amit itt kap, már soknak számít. Ekkor ki kell választani az ingerek közül a szükségeseket vagy kívánatosakat és a többit elhagyni. Kor I. 13. rész 11-12.

Szóval fura érzés volt beszállni, de megpróbáltam a két hetes nyarat a lehető leghasznosabban eltölteni. Még sosem voltam boulder túrán, úgyhogy a stílusában paradicsomnak számító hely sok élménnyel kecsegtetett.



Az erdőt lószőr és fű szaga tölti meg. Az alpesi táj csendjét csak egy-két örömujjongás és káromkodás töri meg. Ez az erdő tényleg mágikus. Találkozunk Mirko Caballero-val és mosolyogva köszönünk Ashima-nak.

Zoli a kalauza a helynek, ha elhaladunk egy tömb mellett, már sorolja is rajta az utakat és kunsztmozdulataikat.

A legnehezebb megmászások:
Red Roses 7A+ 3rd-GO
Traversatta 7A+
Höhenrausch 7B/+ flash

A patakkal és a fenyőkkel egészen Höllental hangulata van a helynek, csak egy fokozattal itt minden jobb. A patakban fürdés sem maradhatott el.

Az első pihenőnapon (kedden) Juf-ban voltunk. Ez a hely tényleg a világ vége; vége van a műútnak, oda csak egy villanyvezeték meg egy busz megy fel, ami a postakocsi is egyben.


Itt láttunk egy kisvasutat is :)

A kemping nem rossz. Sőt, egészen a jóhoz hasonlít. Faforgáccsal van lefedve az egész platz. Ennek az a jó tulajdonsága van, hogy nem veri fel az eső a sarat a sátradra. Van egy kút, amiből a helyiek állítása szerint nem ivóvíz folyik. Ezt persze a magyarok nem így gondolják; simán ittam belőle. Volt 6 toitoi, de csak hetente 1-szer (!) ürítették.

Unalmas óráimban Babits Gólyakalifáját olvastam és a Nagy Számítógépet. A tábori kényelmet gondolom említenem sem kell; a boulderezők számomra igen ráérősen tesznek-vesznek a tárborban. Itt nem gond, ha estébe nyúlik a megmászás.

Az utolsó előtti nap (18-a) volt a megmászósnap:
Enterprise 7A flash
Dinos don't dyno 7B+
Golden feet 7B+

Reggel értünk vissza Pestre, kipakoltam, koaláztam, felmentem a Gellért-hegyre. Egyáltalán nem volt kellemetlen a város ezután a tíz nap után, sőt. Egyszerűen más, máshogy jó.
Idén végre láttam a 20-ai tűzijátékot, amire már évek óta nem volt példa. Amióta vitorlázok vagy mászok, minden ünnepnapot sportolással töltöttem, ezért ez a kis hiányom. A március 15-ei havazás ezt majdnem megváltoztatta, ugyanis akkor nem tudtunk mászni menni. Szóval még csak elmehettem volna egy ünnepségre, de a havazás azt is keresztülhúzta. Sanyi felvilágosított, hogy pont azért nem láthatom most se a márc.15-ei ünnepséget, ami miatt mászni nem megyek. Szóval ha így vesszük, akkor semmiképp sem láttam volna.

Nincsenek megjegyzések: